Kell még!
Ma már csak emlék, hogy szívemben védtél
s bár ott élsz benne, de mégis széttép
hogy már csak álom vagy talán
és nem visz már tovább, pedig kell még…
Ébressz fel, látnom kell szemedben
mosolyom mint régen, él-e még tiédben
vagy már csak emlék lett talán
csak álom visz tovább, pedig kell még…
Őrült harcokban élem nappalom
s hazug szavakkal önmagam ámítom
hogy nem számít, ha álom vagy ma már
csak régi kép az emlék oldalán…De kell még!
|