Emlékezem
Lépni sem lehet szobámban
Szanaszét hevernek a magányban
Szétpergett emlékek
Izzó csókok megpihentek már
Napsütésből félhomályra vált
Hogy szemem hiába keres
Leülök a szőnyegre, végigsimítom
De ürességét a fülemben hallom
Nem érzi már ő sem testünket
Tenyerembe hajtom arcomat
De könny helyett álom fakad
Melyben újra itt fekszel mellettem
S én meztelen testedre borulok
És már csak azért imádkozom
Hogy fel ne ébredjek |