Könnysor
Olvasom az elmúlt napok verseit
S csodálkozom hányféleképp lehet leírni
Hogy mennyire fáj hiányod
Te most így büntetsz a szavainkért
Vagy ezzel büntetsz vágyaidért…
Közben némán tűnnek el a napok
S kétségektől szivárgó könnyeimet
Gyöngysorként fűzöm végtelenbe
De érzem, hogy szorítja torkom
Hát légy jó és ne kínozz tovább
Adj szót, mert régen várok már
S engedj levegőhöz jutnom!
|