|
Kényszerű az álom
Ó, megható Mindenható
Görcsösen feszít neki a tudat
Miszerint előtted leborulón
Alázatosan élünk egy utat
Mit te irányítasz és sugárzón
Szétszórsz köztünk jót, rosszat
Kinek több jó jut belőle
Kinek több a szenvedés
Lékeket vág a szíveken
És gyógyítókat el nem ér
Megmagyarázhatatlanul rezzen
Ha megérint a tengernyi rossz kedély
Már összefolynak a képek
Kényszerű mind az álmodás
Őrjöngő képtelen képzelet
S a gonosz ott riszálja magát
Árva, hontalan, végtelen
Elborító meztelen homály
Elázik a portól a szem
Lemoshatatlan a nyugalom
Beszűkülő, merengő hitek
Mikor már éppen csak tántorog
És kételkedik már mindenben
Ami volt, s ami várható
| |