Nem adod…
Mondd! Honnan a hatalmad
hogy gúzsba kötöd gondolataimat
nem csak testem
s nem kalandoznak már kívüled…?
Létezel, létezem, nem csak álom
de azt, hogy vagyunk, csak ott találom
s mégis mint ki ölelésem félti
karjaimban ott vagy mindig…
S megbotlik bennem a mozdulat,
pedig ártatlan volt a gondolat
de mi tiéd, másnak nem adod
s már képzeletem is uralod…
|