|
A nyugalom szigete
Jöjj, s vesd le magadról a
hétköznapok fáradt arcát
Lépj be otthonomba, s e kis
szigeten a nyugalom vár rád
Ülj mellém a földre és
érezd, ahogy közénk ül
Simogatja lelkünk és
egybefonja két kezünk
Nézz rám, s légy ember
ne férfi, ki élvre tör
S nincs bűn, mi távol húz
nincs bűn, mi meggyötör
Nézz és csak engem láss
ne azt, kit a tükör megmutat
Ülj közelebb, s ne félj
a tűz most nem lobban
Hagyd, hogy a vágy helyett
a szeretet járjon át
S a szenvedély helyén nőjön
a békés boldogság
Hagyd, hogy te is érezd
s jöjj újra el
Ha az, mit most érzel
téged is melenget
Csak néha, csak pár perc
itt a karjaimban Kedves
Érezni fogod hatalmát
az én kis szigetemnek
| |