Ma sem lehettél velem…vasárnap van. A hétvégék konokul választanak el minket…de lelkem mégis eljut hozzád. Boldog vagyok, hogy vagy nekem.

Megváltozott minden köröttem, már megtalálnak a szép dolgok, én pedig, mint ki megérdemelte már rég, boldogan gyűjtöm őket össze. Amióta újra életembe léptél, soha nem érzett, de rég vágyott boldogság talált rám. Még így is, ha csak írhatunk egymásnak, de nem érezhetlek. Pedig nagyon szeretnélek…és Te is engem…és már megint fülemig ér a szám. Ha rád gondolok, megszépül minden, ami csúf. Ha sírni lenne kedvem, mert már nem bírom súlyát a bántásnak…Rád gondolok és a szám már felfelé ível és új erővel tölti meg testem, lelkem, hogy elviseljem a nehézségeket…és újra az a vidám lány lehetek, akire még annyi csoda várt rég…De hiszen Te is az vagy nekem.

Szeretlek. Te vagy a boldogságom!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés