Nem tudom merre jársz épp…Valahol jól érzed magad, s talán eszedbe sem jut, hogy én itt most is rád gondolok. A gondtalan pillanatoknak élsz most. Eszedbe jutok valamiről?  Ha hallasz valamit, vagy ha látsz…?

Nem tudom merre jársz épp…De tudom, észre sem vetted, hogy magaddal vittél valamit…belőlem. Szívemből, lelkemből talán…Nevetek, de nem érzem, hogy vidám lennék.

Csak hiányodat érzem, s valami űrt a gondolataimban, testemben, érzéseimben.

Mit vittél magaddal? Mi lehet az, ami hiánya ilyen mély nyomot hagyott bennem…ami nélkül nem könnyebb, hanem nehezebb lettem? Vissza kapom még? −ha újra itt leszel velem. El fog múlni ez az űr? Gyere és töltsd meg!

Várom a percet…Lapoznék többet egyszerre a naptárban, ha azzal az időn is átléphetnénk…Csak, hogy újra lássalak és érezzem, ahogy mosolyom visszatér és élettel teljek meg újra. Mindig ezt érzem ha látlak. A boldogság ölel magához.

Nem tudom merre jársz épp…de tudom, ma még nem jössz…Mégis…ha hallom, hogy valaki bejelentkezik Skypera, ugrok a gépemhez, hogy lássam ki az…hátha…Pedig tudom, hogy ma még nem…Holnap? −Talán. Én akkor is épp rád fogok gondolni, és szívem könnyebb lesz, megnyugszik tőle.

Nem tudom épp merre jársz…de lassan leszáll az éjszaka, és könnyű álmodat őrzi majd, amit magaddal vittél…bármi legyen is az. Mert az is csak én vagyok.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.08.27. 14:45 Beusz Igen...az a holnap ma van...már láttalak...kétszer is...Mintha érezném,ahogy az a valami újra mosolyt hoz arcomra...és persze, hogy akkor is épp rád gondoltam...Mikor nem?!