Kerestelek
Sétáltam haza, sötét felhőktől alkonyult az ég
Szememre vigyáztam, mely még fojtott könnyektől ég
Próbáltam feledni minden fájdalmam,
Kerestem, kutattam, mi adhat vigaszt
De rájöttem: A vigaszom te vagy…
Keresni kezdtelek mindenhol, amerre jártam
Autók ablakában reméltem meglátlak
Néztem az utcán siető embereket
Talán egy arcban téged felismerlek
De közben tudtam, nem jössz felém
Összecsuktam ernyőm és arcom emeltem
Hagytam hogy a cseppek mossák a festéket
Vigaszt kerestem már minden emlékben
És lassan mosolyt éreztem a szememben
Mert vigaszt találtam szeretetemben |