| Bennem van a fény
Hideg szél fújta arcomra a Nap sugarát. Szembefordultam vele, s néztem ahogy erőlködik, hogy felmelegítse fáradt lelkem. Segíteni akartam neki, kitártam életem, hogy befogadjam…Hírtelen tört fel a mélyről valami, amiről már elfeledkeztem: Az igazi fény bennem van. Ahogy áradt szét lelkemen, úgy fakította sötét gondolataim, úgy olvasztotta jeges félelmeim. Hagytam, hogy végigjárja minden rejtett sejtem, minden féltett gondolatom, s lebontsa a falat, amit a kétség és az aggódás épített, s kupolája nem engedte bejutni a Nap fényét, s nem engedte hogy elárasszon saját belső fényem. S most hiába karcolta arcomra a szél nyomát, melengetett a tudat: Az igazi fény mindig velem van, és nem hagyom, hogy újra bezárja sötét szelencéjébe a bánat.
| |