Egy életen át

Átöleltél ,de fájt ,égetett amit éreztem,

mert nem lehet már, téged  nem szerethetlek.

Nem vágyhatom ,hogy hazudjunk a világnak,

S bűnös gondolattal lopott percekre várjak.

Ha tiltott az ölelés, nehéz úgy szeretni

s ha tiltott a csók, nehéz úgy ölelni.

Hogy meddig bírom súlyát, azt nem tudhatom,

de te kérted, te súgtad válaszod:

hogy: ”Egy életen át!”

Erre ébredtem ,de egyszerre volt jó és rossz

ahogy újra és újra felidéztem magamban a  hangod,

s csak arra gondoltam, ma talán újra látlak

és mind amit álmodtam, valóra válhat.

Később hallottam hangod a telefonon át.

boldoggá tett, mert már vártam rá ,már vártam rád!

De féltem, hogy a mai az utolsó találkozás

és magamba kell fojtanom, hogy mennyire fáj

Titok lesz egy életen át

Hogy foghattam volna meg kezed?-

hogy szemedbe nézve kérjelek: Ne menj!

Hisz nem vagyok én neked már ,

csak egy régi barát, semmi más

hisz rád gondolva én is elhittem

ennyi volt köztünk, semmi szerelem.

Csak barátság, mi megmaradhat ,

hiszen csak ez maradhat,

talán, de egy életen át.

Én szeretek vagy gyűlölök…de ha egyszer szívembe léptél,

nincs több út és nincs kijárat, hol kiszökhetnél, s

bár mások választhatnak, neked nem engedtem

Hazudtam inkább, talán elhitettem

hogy az lehetsz aki azelőtt volt,

csak ne lásd szédült lelkem

s jobb ha te sosem tudod,

hogy beléd szerettem,

s szeretlek egy életen át.

Elhomályosodik szemem, könnyem égeti tudatomba,

mert jobban szerettelek akkor, mint ahogy emlékemben élt

csak már elfeledtem azokat a nehéz órákat,

amikor próbáltam elfojtani a reményt.

De most álmatlanul forgolódva gondolatban mondom el

mit soha nem hallhatsz, nem is érezhetsz

…és halványan felvillan a kép, hogy átéltem ezt már

Harag nélkül ,elhagyottan mondtam: „Szívem bezárt

s bennmaradsz egy életen át!”

Pedig…

Tudom, már sosem fogod kezem nem ölelsz már át,

nem hallom többé hangod a telefonon át

és azt is tudom, ilyet nem érezhetek

másnak adtam én is rég az életemet…

De neked könnyebb, mert bizton tudhatod,

történjen bármi ,van egy nő valahol,

kinek szívében soha nem múlik egy érzés

ki szereti emléked, s ha nem is örökké,

de egy életen át.

S mégis…szeretném ha súgnád

szeretném ha éreznéd

szeretném ha átölelve

szerelmem kérnéd

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés