|
Életem ajtaját kitárom
Szívemben örök helyed van immár,
de életem ajtaját most kitárom,
elengedlek, s csak remélem,
nem mégy túl a láthatáron.
Dönts ahogy a szíved súgja,
ne állj neki ellent,
s ha menni kívánsz, ne feledd,
ide mindig visszatérhetsz.
Ha hiányoznék, csak keress meg,
közeledben leszek…
Hidd el, már érzem én,
hogy a szívedben élek.
De ha maradsz − s én ezt remélem−
az életem szebb lesz…
De súgd meg nekem, hogy szeressek,
hogy maradj, míg élek!
| |