|
Otthagyott gyümölcs
Eltűnt időket kergetve
Szaladok a múlt mezején
Téves hitű képzetek
Mik elvesztek nem is rég
S hiába futok, nem érem el
A feledésben a perccel ég
Futok utána egyre kevesebb hittel
Lassan kiszáll belőlem a remény
És messze van már, hogy letépjem
A boldogság édes-keserű gyümölcsét
| |