Csak egy mezőt
Ha tehetném,
tőled egy mezőt kérnék…
Az sem baj, ha nincs patakja
Vagy madár nem dalol rajta
Csak végtelen legyen a tér
Hol szemem szabadon él
S Napba nézve hagynám el én
Szívem, lelkem minden könnyét
Te hátrább lépnél, s onnan néznéd
Hajammal hogyan játszik a szél
És ha látod, hogy készen állok
Hogy felvállaljam a világom
Szótlan fogd meg a kezem
Nyugalmamba így vezess
S ha eső hullna, az sem baj
Csak vinnél egyszer el oda
Hol könnyeim esővel vegyítve
A mező földjén temessem el
Az sem kell, hogy velem ázz
Csak távolról vigyázz rám
S ha látod, hogy készen állok
Hogy felvállaljam a világom
Egy kis virágot tűzz hajamba
Hogy így hozhassam el magammal
A mező nyugalmának apró fényét
Hogy ránézve megtaláljam az érzést
Ha megint rám borul az árnyék...
Mert ha tehetném is, semmi mást nem kérnék. |