Szemtől szemben

Hogy ott állt mellettem
Mintha álom volna csak...

De nem! Biztos, hogy nem álmodtam
Szemembe nézett, zavarban voltam
Figyeltem rá, mégsem hallottam
Magamban most is százszor kimondtam:

Szeretem, szeretem, szeretem nagyon.
Szívembe hasított egy kínzó fájdalom

Újra láthattam, s máskor ez boldoggá tesz
Most mégis alig bírok a könnyeimmel
Fáj, hogy szeretem, hogy nem feledhetem
Fáj, hogy messze él, hogy soha nincs velem

Szeretem, szeretem, szeretem nagyon
De csak gondolatban öleli át karom

Nem akarom szeretni, de mégis ezt érzem
Feledni akarom, de mégis keresem
Akarom, hogy tudja, de mégis...meg ne sejtse
Azt, hogy szívemben iránta mit érzek

Szeretem, szeretem és nagyon szeretem
Nélküle fájdalmasan sivár az életem

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés