| Értelmetlen hűség
Hű vagyok hozzád, ki tudja miért van ez,
nem kérted tőlem, és nem ígértem meg,
s nincs értelme sem, csak érzem:
Nem érinthetnek…más nekem nem kell.
(S inkább élek csókok nélkül,
mint ölelni csak úgy, szerelem nélkül…)
Belém martál, szerelem volt mérged,
észre sem vettem, csak beteged lettem.
Nem halálos, csak kavarog véremmel,
nem gyógyít távolság, nincsen rá ellenszer.
Tied lett az már, amit bennem ismersz:
mosoly, csók, ölelés, s minden érintésem,
minden gyönyöröd, mit tőlem élhettél,
s adnám én újra, hogy te is velem égj.
Már tudom, a szerelem nem a szívben van,
ereimben lüktetve testemet hálózza,
és mosolyra szólít, csiklandozza lelkem…
S értelmetlenül, de hozzád hűséges lettem.
| |