A holnap mosolya
Mesélnék neked százat, és szépet
De ülök csak, s arcodon nézem
Mozdulatlan mosolyod
S míg boldog perceim ha elhozom
Emlékből építem holnapom
Szememre hulló sugarát
Nem törheti fényét a magány
Mert nézlek, s még érzem illatát
Mit lelkemen hagyott
S édes érintés, ha csak gondolat
És hiányod néha megriaszt
Mégis szívem az otthonod
|