|
Félelem
Még olyan közel a tegnap
és olyan közel az emléked,
s ha rád gondolok még érzem
minden érintésed,
és érzem csókjaidat,
s hogy forrón éget tested,
s arra vágyom már csak,
hogy itt légy, hogy jöjj el
újra és újra!
Hiszen itt voltál velem
és boldoggá tettél…
Már kevés lett a képzelet,
nem elég az emlék.
S egyre nő a félelem
mert már elveszíthetlek,
percek nappá nőttek,
hogy nem tudom eljössz-e
újra és újra…
De kell a csók, a vágy!
Kell minden érintés!-
s ha félelmem továbbáll,
te itt maradj nekem még,
és simogass, és ölelj!
Tedd tudattá a reményt!-
de ne csak játssz velem,
éld át a szenvedélyt
újra és újra!
| |