Tagadnám

Mától tagadom, mi a szívemben él
Már nem akarom, hogy hozzám érj
Nem fogom kezed, de ha látod
hogy könnyeznék
Csak nézz rám kedvesem!
Csak biztass, hogy van remény!

Még a fűzfák is könnyeznek
Mintha éreznék fájdalmam
Pedig nem érthetik ők sem, mit érzek
Integetnek felém, halkan
A titkaimat susogva
S közben könnyük kimeríthetetlen

De csendet akarok! Csend legyen!
Nem hallom tőletek mit mond a kedves
Ha szól talán, ha mégis jön felém
Ha elhúzom kezem mégis hozzáér

Csendet végre! Kérem! Úgy kérem!
Meghallhatja szavaitok a kedves
Mert figyel, hisz látja, hogy könnyeznék
S ha hallja, hiába tagadom, mi a szívemben él.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés