| Befejezetlenül
Újra és újra bejártam lelkem ösvényeit
Figyeltem mindent, mert meg akartam tudni
Mi az, mi benne él, ki az, ki ott lakik
S tiszta gondolattal engem most ki szólít
S ott voltam árván, csak néztem az erőm
Elveszni éreztem, pedig egyre csak nőtt
S most belekapaszkodom, elhagyom az időt
Távolról nézem csak mi volt, mi van, s mi lehet a jövő
| |