| Bárhol járjak már
Tavasz ébresztett, nyár ringatott
Szemed égetett, szavad nyugtatott
Látomás nappal, s lelkem dala szólt
Hozzád font érzés, szakadni nem hagyom
Borostyánként őrzi, öleli életed
Látja majd, ha mégis szomorú szemed
S akkor, mint gondolat ott leszek veled
Vigaszod lehet ahogy arcodat érintem
S ha nem elég a gondolat, ölelésre vágysz
Melyben lenyugszik a zaklatott világ
Csak jöjj el Kedves, bárhol járjak már
Nem múló szeretet segít, hogy megtalálj
| |