| Elmúlásból új születik
Sokszor fájdalmas az elkerülhetetlen. Toporzékolnál, hogy nem, az időnek nem szabad tovább haladnia…Ha szürke hamuvá égett, hagyd hogy a szél fújja el, hogy új színeket engedjen horizontodba.
Virágod a legszebb a hervadás előtt, elszórt magja meghasad, s halálából új élet születik.
Dobd ki a száradt virágod, s helyében új, talán még szebb virág nyílik majd, csak hagyd haladni az időt, s hagyd fújni a szelet, hogy eltakarítsa a régi tűz szürke hamuját!
Hidd el, az a mag nem egy gyomért halt meg, melyet száz kéz tépne ki gyökerével a földből…
Ne félj!− Virág magjából csak virág nyílhat!
Más lesz ugyan, de mégis olyan szép…
| |