Én igazán soha nem értettem meg, miért különböznek annyira a férfi és nőiszexuális szükségletek. És soha nem értettem meg azokat a Vénusszal és Marssal kapcsolatos dolgokat. Ugyanúgy nem értettem, hogy a férfiak miért gondolkodnak fejjel, a nők viszont szívvel. És a végén, soha nem értettem, hogy miért csökken a női szexuális vágy a nagy "Igen!" kimondása után.
Például: Egyik este, múlt héten, feleségemmel feküdtünk az ágyban. Már lángolt a vágy és a hormonok, amikor mondta:
- Nem tudok most, nincsen kedvem... Csak akartam, hogy megölelj egy kicsit.
- Miii??? - mondtam - ez most mit jelentsen?
És akkor kimondta a mondatot, amelytől fél minden férj a bolygón:
- Te egyszerűen nem érted az én érzelmi igényeimet, amelyekre szükségem van, mint nőnek, hogy kielégítsem a te férfi testi szükségleteidet.
A furcsa arckifejezésemre csak azt mondta:
- Hát nem tudsz szeretni egyszerűen magam miatt, és nem csak azért, amit az ágyban csinálok veled?
Rájöttem, hogy nem lesz semmi, elfordultam és elaludtam.
Következő nap felhívtam a főnököm és kivettem egy szabadnapot, hogy egész nap a feleségemmel legyek. Elmentünk ebédelni, aztán elvittem egy nagy bevásárlóközpontba ahol egy fél emeletnyi női ruha üzlet volt. Körbe mentem vele, amíg kiválasztott néhány drága ruhát. Nem tudta eldönteni, hogy melyiket vegye meg, így mondtam, hogy megvesszük az összeset. Cipőt is akart, amelyik illik a ruhához, mondtam hogy vegyünk mindegyik ruhához valót.
Elérkeztünk az ékszerboltig, ahol választottam gyémánt fülbevalókat.
Mondhatom, hogy itt már naagyooon izgatott volt. Biztos arra gondolt, hogy a csőd szélén vagyok. Arra gondoltam, hogy próbára tesz amikor kérte a tenisz csuklópántot, mert még soha életében nem fogott teniszütőt. Biztos gondolkodásba ejtettem, amikor így válaszoltam:
- Persze, drágám.
Szerintem már közel volt a szexuális csúcshoz az óriási izgalomtól. Végre mosolyogva szólt:
- Azt hiszem, hogy ennyi lesz. Menjünk a pénztárhoz.
Alig bírtam ki, hogy ne röhögjek, amikor válaszoltam:
- Nem tudok most, nincsen kedvem.
Az arca eltorzult és teljesen elsápadt:
- Miii???
Akkor elmondtam:
- Csak azt akartam, hogy az öledben tartsad egy kicsit ezeket a ruhákat...Te egyszeűen nem érted az én pénzügyi gondjaimat, amelyekkel meg kell küzdenem, mint férfinak, hogy kielégítsem a vásárlási vágyadat, mint nőnek.
És amikor rám nézett, úgy, mintha ölni akarna, hozzátettem:
- Hát nem tudsz szeretni egyszerűen magam miatt, és nem csak azokért a ruhákért, amiket veszek neked?
Szóval, ma este sem lesz semmi...

Két svájcisapkás beszélget:
- Te! Tudsz angolul?
- Tudok.
- Akkor mondj valamit.
- Kakas.
- Ez magyarul van.
- Igen, lefordítottam neked.

Honnan tudod, hogy 2006-ban élsz?

1. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat.
2. Több éve nem pasziánszoztál rendes kártyákkal.
3. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz.
4. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.
5. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel, mert nincs meg az e-mail címük.
6. Otthon is az " irodahanggal" válaszolsz a telefonba.
7. Otthonról is a 0-at ütöd először, hogy juss ki a "kinti" vonalra.
8. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három különböző cégnél dolgoztál.
10. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat.
11. Felhívod a családot, hogy tudd meg otthon vannak-e, miközben hajtasz be a garázsba.
12. Minden tévéreklám végén szerepel egy internet cím.
13. Ha véletlenül elmész otthonról a mobiltelefon nélkül (amit életed első 10, 20, 30, 40 évében nem is ismertél), pánikba esel, és máris visszamész érte.
14. Reggel az, az első, hogy bekapcsolod a számítógépet, még mielőtt kimész kávéért a konyhába.
15. Oldalra hajtod a fejed, amikor mosolyogsz.
16. Mosolyogsz és bólogatsz, miközben ezt olvasod
17. Még rosszabb: pontosan tudod kinek, fogod ezt továbbküldeni.
18. Túl elfoglalt vagy, hogy észre vedd, hogy nincs 9-es a listán.
19. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.
20. ....és most röhögsz magadon.

A kávéházban egy francia fogyasztja a reggelijét: kávé, kifli, vaj és dzsem az asztalon, amikor megjelenik egy rágógumizó, tipikus amerikai férfi és se szó, se beszéd, leül az asztalához. A francia ügyet sem vet rá.
Egy idő múlva az amerikai nem bírja tovább:
- Ti franciák, mindig megeszitek az egész kiflit?
- Persze - morogja mogorván a francia.
Az amerikai kifújja a rágóját, megvárja, míg szétpukkan, majd így folytatja:
- Mi az Államokban csak a belsejét esszük meg - csámcsogja. A héjat konténerbe gyűjtjük, újra feldolgozzuk, kiflit sütünk belőle, és eladjuk Franciaországba.
A francia csak hallgat. Ám az amcsi csak nem hagyja abba a piszkálódást:
- Dzsemet esztek a kiflihez?
- Hát persze! - vakkantja oda a francia.
- Mi nem - mondja az amerikai hangosan kérődzve. - Mi odaát friss gyümölcsöt eszünk reggelire, a héját konténerbe gyűjtjük, újra feldolgozzuk, dzsemet főzünk belőle, és eladjuk a franciáknak.
- És mit csináltok a használt kotonokkal? - kérdezi a francia.
- Természetesen kidobjuk őket! - vágja rá az amerikai.
- Mi nem - válaszol a francia. - Mi összegyűjtjük a gumijainkat,
újrahasznosítjuk, rágógumit készítünk belőle és eladjuk az USÁ-ba.