Donkó László: Mikulás de csudás!
Mikulás, Mikulás, mindene de
csudás: Legszebb a puttonya, ajándékból minden jóból ki nem fogy
soha! Mikulás, Mikulás, mindene de csudás: legjobb a jó
szíve, ajándéknál dúsgazdagabb jósággal van tele!
Gazdag Erzsi: Megjött a télapó
Szánon jött. A hegyeken
fenyők búcsúztatták. Zsákját tükrös hegyi tón vizilányok varrták.
Medvék mézet gyűjtöttek nyár derekán néki. S egy kosárban
áfonyát küldött az ősz néni.
Pirosszemű mókusok mogyorója
csörren. S megcsendül a kicsi szán csengője a csöndben.
Itt van
már az udvaron. Toporog a hóban. Teli zsákja a tiéd, dúskálhatsz a
jóban.
Gazdag Erzsébet: Honnan jöttél Télapó
-Honnan jöttél,
Télapó? -Hóországból, hol a hó hegyvastagnyi takaró, a tenger meg hat
akó. Jegesmedve barátom varrta meg a kabátom. Kibélelte
bundával, hogy az úton ne fázzam. Szarvasomat befogtam, szíves szóval
biztattam: "úgy szaporázd a lábad, szél se érjen utánad." Meseország
(világos) Hóországgal határos. S Meseországból az út egyenesen ide
fut. Szerencsémre nyitva volt, útközben egy mesebolt. Jöttek elém
tündérek, megkérdezték mit kérek.Kapuvári
Lídia: Levél a Télapóhoz
Télapó! Télapó! Hová lettél? Hol
a hó? Tudja a házból az összes gyerek, hogy ma levelet küldök
Neked. Üzenik ok is mind a hóra várnak Szánkózni szeretnének, meg
nagy-nagy hó csatákat! "Nem kérek én egyebet, csak amit a
gyerekek: diót, csokit, mogyorót, Ráadásul minden jót." S halljátok
csak! Mily csuda: termett ott egy mesefa. Meseország közepén. Arról
szüreteltem én. Szedtem róla száz mesét. Mind a száza csuda
szép, altató és ringató. Gyerekeknek ez való. Zsákba raktam mind a
jót: diót, csokit, mogyorót, babát, mackót, madarat, tücsköt, szöcskét,
bogarat. Tücsök, szöcske megszökött, megugrott egy híd fölött. Elrepült
a legyecske... Itt a mese helyette.
Télapó!
Télapó!
Ha a zsákod legalján van a
hó szívesen várunk még néhány napot, azalatt bőven
megtalálhatod.
Donászy Magda: Télapóhoz
Szívünk rég ide vár, Télapó gyere már! Jöjj el éljen a
tél! Tőled senki sem fél. Halkan reccsen az ág, Öltöztesd fel a
fát, Hulljon rá pihe hó, Szánkón siklani jó! Évi és Peti
vár, Télapó, gyere már! Nyíljon már ki a zsák: Alma, szép
aranyág. Szívünk rég ide vár, Télapó gyere már! Jöjj el éljen a
tél! Tőled senki sem fél.
Itt kopog, ott
kopog
Itt kopog, ott
kopog megérkezett Télapóka hopp!
Hull a
hó
Hull a hó, hull a hó,
mesebeli álom, Télapó zúzmarát fújdogál az ágon. A kis nyúl didereg,
megbújik a földön: „Nem baj, ha hull a hó, csak vadász ne jöjjön!” Parányi
ökörszem kuporog az ágon, Vidáman csipogja: „Süt még nap a
nyáron!”
Donkó László: Leselkedő
A Mikulást egy este a sok
gyerek megleste. Megleste. És mit látott? Csinálta a virgácsot, s
belerakta puttonyba. Jaj, csak tán nem azt hozza! Nagy csizmáját
krémezte, azután meg fényezte. Mit tett még a puttonyba, a sok gyerek
megtudta, cipőjében mind benne lesz is holnap reggelre. Lesz ott
minden földi jó: arany alma, zöld dió, csokiból lesz valahány, a sok
gyerek várja már. Azért titkon egy este, a Mikulást
megleste...
Versek
|