Megpróbáltalak kerülni téged,
De utam mindig a te utadba tévedt.
Majd lassan kialakult köztünk a szerelem,
Melynek csúfos kudarc lett a vége.

Megpróbáltalak kerülni téged,
Hisz már ekkor tudtam, hogy ebből csak csalódás lesz.
Majd tényleg bekövetkezett, amitől féltem,
Már nem szeretsz, már nem fogod a kezem.

Megpróbáltalak kerülni téged,
De hiába, már késő, ezen változtatni nem lehet.
Elválásunk után szerelmedért hiába harcoltam,
Megint vesztettem, egyedül maradtam.

Most megpróbálom elhitetni magammal, hogy elfelejtettelek,
De mindig rájövök, hogy csak becsapom szívemet.
Most megpróbálom leküzdeni az irántad érzett szerelmet,
De bevallom gyenge, és kevés vagyok ehhez.

Most megpróbálok törölni minden szép emléket,
De ne hidd, hogy ez olyan könnyen megy.
Most ott tartok mint az elején, próbállak kerülni téged,
De most még nehezebb, mert még őszintén szeretlek,
és őrülten hiányzol nekem!"

Barnaky Miklós: Távolság

Ha néha, éjjelente meg-megállsz,
s felnézel a csillagokra
onnan várva vigaszt és reményt,
gondolj arra, hogy talán ebben a percben
kint állok valahol én is az égbolt árnyékában,
s a csillagokat nézem. Ugyanazokat a csillagokat.

S ha egyszerre nézzük őket, lassan mintha
egymás mellett állnánk; kinyújtom karom,
s a végtelenségen át szorítalak magamhoz,
hogy tudjam: enyém vagy.  

 Jean Richepin
Ha szemed lehunyod, s csókol mézízű szád

Ha szemed lehunyod, s csókol mézízű szád,
Képed világosabb e csók prizmáin át.
Ha simogatsz, szívem, és nem kapsz erre választ,
Azt a gyönyör teszi, mely átjár s tönkrebágyaszt.
Lódul a vér, a szív kihágy egy ütemet,
Vacognak fogaim és kilel a hideg,
Fejemtől talpamig egyszerre jó s kegyetlen
Rázkódás vágtat át és dúl az idegekben,
És miközben e mély, nagy űr magába nyel,
Húsom mint villamos áramtól olvad el.

/Tímár György fordítása/

 Szabó Andrea - Könnycsepp

Egy könnycseppen át
teljesen más a világ,
elmosódik a táj,
sírásra görbül a száj.

De múlik a felhő,
s feltűnik egy szivárvány,
hogy újra láss,
hogy megint mosolyogjál.

Mosolyt hoz és reményt ad,
hogy megtaláld önmagad,
bízva bízz és szeress,
s megtaláld, aki Téged szeret.

Norman Károly: Énekek éneke

Szemed októberi szél,
Arcod hűvös ég.
Hajad vízen hullámzó levél,
Vállad tavaszt ígér.
Nyár-emlék a szemed,
Homlokod erdei rom,
Hajad folyondár régi tavon,
Hangod suttogás elmúlt tavaszon,
Hajad friss forrás
Illata forró július
Szád érett vadgesztenye
Kezed gyanútlan bárány.
Arcod mindentudó jós;
Csupa jövő csupa emlék
Fogad csupasz szégyenlősség
Ajkad álom és csoda
Szemed felhő
Arcod tükör,
Vállad reszkető bokor
Derekad hűvös tűz
Szemed kék tavasz
Arcod meleg Nap
Tenyered forró július
Hangod eső, eső, eső
Illatod forró július
Júliusod forró tenyér
Tenyered reszkető július
Gyönyörű, gyanútlan bárány --
Szemed októberi szél,
Hangod hűvös eső, eső, eső
 

Stefan George: Júliusi bánat

Virágos nyár, még gazdag az illatod:
fanyar vetés-szag kél, s te, piciny szulák,
a száraz karfán te nyúlsz itt utánam,
nem kell többé szezám és büszke kert.

Felejtett álom ébredez: a gyerek
a búzaföldek szűz rögein pihen,
körötte munka, meztelen aratók és
apadt korsó és tündöklő kasza.

Álmos darázsraj dongta a tél dalát
s az ő kipirult homlokára a
kalászok gyöngye árny-rácsán keresztül
nagy vércsöppekben hullott a pipacs.

Ami enyém volt, sohase múlik el.
Szomjan, mint akkor, fekszem, a szomjú mezőn,
s ajkam bágyadtan suttogja, de fáraszt
a sok virág,a sok-sok szép virág.

/Ford.:Szabó Lőrinc/