Az ipafai papnak fapipája van, tehát az ipafai papi pipa papi fapipa.

 "Ede, de bedezodoroztad magad!"

Szarka farka tarka, de nem minden szarka farka tarka, csak a a tarkafarku szarka farka tarka .

 Egy távoli országban valahol Indigóra és Mandragária között volt egyszer egy uralkodó. Úgy hívták, hogy "Pó".
Ennek a Pónak volt egy fia, aki sokkal gyengébb uralkodónak bizonyult, mint apja, ezért csak "Pótpó"-nak hívta a nép.
A Pótpó sem maradt gyerektelen és dicsö nagyapja emlékéül az ifjú trónörököst a "Pó-t pótló Pótpó" névre keresztelték apja halálákor.
A szegény ifju uralkodó sajnos kleptomán hajlamú volt. Így egy adalékkal gazdagodott meg a neve. Ezúttal "lopó Pót pótló Pótpó" -nak hívták.
De nem akármit lopott ám a lopó pótpótló Pótpó. Hipophil mivoltából igazából a lovak érdekelték. És miközben szétnézett országa lovai közt, hogy melyik is lenne a legmegfelelöbb, úgy vélte, hogy a legszebb példányok az országos pólócsapat tulajdonában lennének.
Egy egész lovat viszont nehéz elvinni.
Így a pólólót lopó Pót pótló Pótpó kénytelen volt egy kompromisszummal beérni. A püspökszeletet meg már mindig is szerette. Késöbb nagy és erös uralkodó lett, nött és gyarapodott uralkodása idején az ország. Azóta minden másodikos törikönyvben elolvashatjuk a "pólólópopót lopó Pót pótló Pótpó" történetét.