Esküvôi Idézetek!

Szeretem fölséges
Voltomat e nászban
S fényes biztonságom
Valakiben, másban,
De nagyon szeretem.
(Ady Endre)

***

Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.
(Ady Endre)

***

Hiszem, hogy egymást szeretve,
egymást megértve, könnyebb lesz élni,
s bármi sors állna is elénkbe,
a boldogságot el fogjuk érni.
(Ady Endre)

***

Egy napvirág-szemű menyasszony
s egy napsugár-lekű legény.
Tubarózsa illatozzon
s áldott legyen mámoruk.
(Ady Endre: A mi gyermekünk)

***

Amikor megszólal az orgona zenéje,
Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen,
Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze.
Szeretni akarlak és megtartani, mindörökre,
Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,
Melyet vissza soha nem kérek.
Szeress egy életen át,
úgy, mint én téged,
Akkor is ha megöregszünk,
És akkor is, ha már nem élek.
(Ady Endre)

***

Ami fél, azt ne fogadd,
egészet akarj és egészet adj!
(Ady Endre)

 Szerelmem, ó szerelmem! nincs oly álom
több mint te vagy és nincs olyan valóság:
márványdarázsként zsongasz méla nyáron
szívemben s karcsún nyílsz mint sárga rózsák.
(Babits Mihály: Beloved, o, beloved)

***

Ó, új gyönyörűség, mit senki még nem érzett,
nincsen neved, hát hogyan hívjalak?
Új vágyam új nyila, új mesterséggel élzett,
rád új dal kéne, most talált szavak.
E régi rím, ez elavult alak
frissen kinyílt napod mily szégyenkezve zengi,
ó, új vágy! Új csoda a nap alatt!
Ó, új gyönyörűség, mit még nem sejtett senki!
(Babits Mihály: Strófák a wartburgi dalnokversenyről)

***

Mély, fémfényű, szürke szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csnegők csilingelnek csöndesen,
csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!
(Babits Mihály: Szerelmes vers)

***

Hitegessem, csalogassam,
tán núül vesz kereken,
s menyasszonyi ajándékul
a világot adja nekem!
(Babits Mihály: Aliscum éjhajú lány)

***

Tégy engem mint egy pecsétet a te kebeledre, mint egy bélyeget karodra,
mert kemény a szerelem mint a koporsó, és erős mint nagy vizeknek sodra.
No, szerelmem gyere menjünk a mezőre, illatoznak künn a mandragórák;
Már a szőllő is virágzik, s kifakadtak ajtónk előtt a gyümölcshozó fák.
(Babits Mihály)

A hatalmas szerelemnek
megemészutő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek,
gyönyörű kis tulipánt!

Szemeid szép ragyogása
eleven hajnali tűz,
ajakid harmatozása
sok ezer gondot elűz.

Teljesítsd angyali szókkal,
szeretőd amire kért:
ezer ambrózia csókkal
fizetek válaszodért.
(Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem)

  Nincs nehézség, melyet a szerelem le ne győzne.
(Eötvös József)

***

Ki soha minden valószínűség ellen vakon nem hitt, ki soha nem kételkedett: az sohasem szeretett életében.
(Eötvös József)

***

A boldogsághoz semmi sem szükségsebb, minthogy életünknek egy meghatározott célja legyen.
(Eötvös József)

Jó érezni azt, hogy szeretlek,
nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtőzködni a mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már szememben
élnek és néznek.
S érezni azt, ha szép, veled szép,
s csak veled teljes az élet,
Mert hisz csak egymást szeretve
lehetünk boldogok.
(Illyés Gyula)

***

Nélküled
mint az olló egy fele
- van árvább ennél? -
suta a sorsom,
hogy vágjak vele?
Mit kezdenék,
ha nem szeretnél?
(Illyés Gyula)

Tedd a kezed
homlokomra,
Mintha kezed
kezem volna.

Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.

Úgy szeress,
mintha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
(József Attila)

***

Hiába fürösztöd önmagadban,
csak másban moshatod meg az arcodat.
(József Attila)

***

És beleborzongok, látván,
hogy Nélküled éltem.
(József Attila)

***

Csak azért nem szeretlek most még jobban, mert nem lehet már ennél jobban szeretni valakit.
(József Attila: Levél Vágó Mártához)

***

Aki halandó, csak halandót
szerethet halhatatlanul.
(József Attila)

***

Amit szívedbe rejtesz,
Szemednek tárd ki azt;
Amit szemednek sejtesz,
Szíveddel várd ki azt.
(József Attila)

***

Az én szívem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul.
Aki halandó, csak halandót
szerethet halhatatlanul.
(József Attila: Az én szívem sokat csatangolt)

***

Rejtelmek ha zengenek,
őrt állok, mint mesébe?.
Bebújtattál engemet
talpig nehéz hűségbe.
Szól a szellő, szól a víz,
elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól a szív,
folyamodnak teérted.
Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
tedd könnyűvé énnekem
ezt a nehéz hűséget.
(József Attila)

***

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.
(József Attila)

***

Visz a vonat, megyek utánad,
talán még ma meg is talállak,
talán kihül e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Íme a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.
(József A.: Óda)

***

A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szelíden
s nézik, nézik a csillagok.
(József Attila: Lassan, tűnődve - reménytelenül)

***

Csókot, csókra adjon aki hű nem állnok,
Aki büszke arra, hogy mellett állok,
Aki míg én alszom őrködik könnyezve,
És ha ébren vagok kacagó a kedve.
(József Attila)

***

Friss daloló szerelemmel elődbe
Vonszolom ifjú szívem s kacagok -
Öltsd a karomba, hej, öltsd a karod,
Shagyd a kezed a kezembe örökre.
(József Attila)

Jó érezni, hogy szeretlek.
Nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép
És csak veled teljes az élet.
(Juhász Gyula)

***

Lehet, hogy gyenge még a hangunk
lehet, hogy léptünk még bizonytalan,
de indulunk a szépet, jót akarjuk,
érezzük, hogy hitünknek szárnya van.
(Juhász Gyula)

***

Egy mosolygásod volt csak minden,
de nekem elég volt egészen,
és én úgy őrzöm e mosolygást,
miként a napsugárt a tenger.
(Juhász Gyula: Első szerelem)

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.
Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.
(Kányádi Sándor: Két nyárfa)

  Tégy örökké boldoggá engemet,
neked adom tiszta lelkemet.
Légy hozzám kedves és türelmes,
mert együtt élni csak így érdemes.
(Kolozsi Jenő)

Már néha gondolok a szerelemre.
Milyen lehet - én Istenem - milyen?
Találkoztam tán véle messze-messze,
Valahol Andersen meséiben?
Komoly és barna kislány lesz. Merengő.
A lelke párna, puha selyemkendő.
És míg a többiek bután nevetnek,
Virágokat hoz majd a kis betegnek.
Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.
Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.
Fájó fejemre hűs borogatást rak.
És kacagása hegedű-zene.
Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.
Különös, titkos és ritkán mosolygó.
Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.
Csak széttekint, és a szobánkba csönd lesz...
(Kosztolányi Dezső)

***

Nem érti szív, nem érti elme sem,
hogy mint szeretlek, szerelmesem.
(Kosztolányi Dezső)

***

A játszótársam, mondd akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált.
(Kosztolányi Dezső)

  Akit párodul melléd rendelt az ég,
Becsüld meg, szorítsd meg kezét,
És ha minden álmod valósággá válik,
Akkor se feledd, légy hű mindhalálig!
(Madách Imre)

A boldog házasságban
megvan minden öröm...
és az élet minden finomsága.
(Joseph Addison)

***

Ketten, akik egymást választják...
vigaszra leknek a másikban...
összekötik sorsukat, hogy boldogok,
megbocsátók és vidámak legyenek,
és tiszteletben tartsák
egymás gyengeségeit életük végéig.
(Joseph Addison)

Egy életre elköteleztem magamat, választottam.
Mostantól kezdve nem az lesz a célom,
hogy azt válasszam, aki tetszik nekem,
hanem, hogy annak tetszem, akit választottam.
(Alain)

Hajnal óta rád gondolok
Te kit szeretek eszemvesztve
Szeretlek míg nap ragyog az égen
És imádlak ha jő az este
(Guillaume Apollinaire: A tél jön)
(Guillaume Apollinaire: L'hiver revient))

***

Gyufát gyújtok és látom lobogó hajad
Az élet énnekem ameddig tart te vagy
És te vagy a jövő a az öröklét nekem
Te egyetlen szépség édes egyetlenem
(Guillaume Apollinaire: Imádlak Loum)
(Guillaume Apollinaire: Je t'adore mon Lou)

***

A források istennői
Gyűrűztetik fürtjüket
Menj azt a szép árnyat űzni
Kit nem akarnod nem lehet..
(Guillaume Apollinaire: Clotilde)

***

Szeretlek a kezed s az én emlékeim
Fűjják a harsonát boldogan és örökre
Ragyognak a napok sorba nyerítve mind
Vagyunk a rúd, amelyhez a csillagok vannak kikötve
(Guillaume Apollinaire: Rád gondolok)
(Guillaume Apollinaire: Je pense á toi)

***

Örvendezzünk mivel a szenvedély éa a költők vezére
A szerelem mely mint a napvilág sugárzón
Ömlik a bolygók s állócsillagok közötti térbe
A szerelem kívánja hogy ma megházasodjék...
(Guillaume Apollinaire: André Salomon
esküvőjén felolvasott költemény 1909. jűlius 13.)
(Guillaume Apollinaire: Poéme lu au mariage
d'André Salomon. Le 13. Juillet 1909)

***

Tudjuk, elkárhozunk de tán-tán
A szerelemhez visz utunk
S kéz-kézben arra gondolunk
Amit megjósolt a cigánylány
(Guillaume Apollinaire: A cigánylány)
(Guillaume Apollinaire: La tzigane)

Nászra ma hát, gyöngypár; izzadjatok a szerelemben,
váljatok egy lénnyé, susogással, mint a galambok,
karral, mint indák, csókokkal, mint csigahéjak.
Vad játékaitokra az őrmécs fénye ragyogjon:
Mindent lát éjjel, mindent feled reggel a lámpás.
(Petronius Arbiter