Anyák Napja

 "Ma már tudom...
Anya egyetlen egy adatik.
Talán iszik, ver, szóval s tettel tipor, megalázón elhajít.
Mi elhagyjuk őket, megvetve gyűlöljük, ki életet adott.
Míg mellettünk van, nem tudjuk, milyen, ha már nincs....
De talán változtathatunk...
Merd kérdezni, hogy miért, s hogyan tovább?
Merj mellé állni, felkarolni, kezét fogni, s mint egy beteg gyermeket, gyógyítani, ápolni.
Hisz Ő is ember... mint Te vagy Én, gyarló s tökéletlen lény.
Mert ítélkezni nincs jogod. Te sem vagy különb, ugye tudod?!
Gyermekként, ha elestél... fel ki segített?
Te tudod a legjobban, hogy anyád, legyen bár nevelő vagy édes, melleted állt, segített s féltett.
Lehet most rajtad a sor...
Állj elibe! Mondd, hogy anyám, szeretlek! Én örködöm feletted."

katha Anyámnak

Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.
Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal - harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.

  Ratkó József Zsoltár

  "Anyák napja jött el ma,
oly boldog sok jó anya.
Lesi, várja léptemet,
gyermekén hogy segíthet.

Köszönöm én Jóanyám,
hogy így vigyázol reám.
Hogyha Téged bánat ér,
vgasztalunk mindenért!"

Kardos Ferenc Édesanyámak szívből

"Ugyebár barátom, nem kell ahhoz számtan,
hogy megszámlálhassam, hány édesanyám van.
Tudhatom, láthatom ugyebár, hogy hány van,
egyetlen-egyetlen-egyetlen anyám van.
Ó, jóságos Isten, hogy kell rá vigyáznom!
Másikat nem kapok sehol e világon!"

  Ezen a napon annyi mindent kell
megköszönnöm neked:
azt, hogy életet adtál, azt hogy felneveltél,
megköszönöm azt a sok jót amit értem tettél.
Megköszönöm, hogy megszidtál,
hisz csak azért tetted,
mert aggódtál értem,
s tudtad ha most fáj is,
később majd megértem,
s eltöprengek a miérten.
Neveltél a jóra, s féltettél a rossztól,
mindig tiszta szívvel ótál a gonosztól,
s ha mégis baj ért te mellettem álltál,
hogyha bánat ért mindig vigasztaltál.
Ápoltál, ha beteg voltam, s ha szomorú
ború borult rám, te voltál az,
ki megnevettettél
ANYU.

Iregyem Nilatak  Anyák napján

 "Édes, kedves nagymamácska anyák napja van ma. Olyan jó, hogy anyukámnak/apukámnak is van édesanyja. Reggel mikor felébredtem az jutott eszembe, vegyek csokrot mind a két kezembe. egyik csokrot neked szedtem odakint a réten, te is sokat fáradoztál évek óta értem. Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat, jóságodat felsorolni kevés lenne ez a nap. Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem és hogy az én jó anyámat/ apámat felnevelted nékem!"

Aki jó volt hozzám, az volt az anyám.
Minden pillanatban gondolt Ő reám.
Ha sorsom megvadult s látta, hogy elüt
félretolt az útból, s elé Ő feküdt.

Aki jó volt hozzám, az volt az anyám.
Ha fáztam, a lelkét terítette rám.
Átvette terheim, hogy azt ne én vigyem,
simogatta sebeim, siratta könnyeim.

Hogyha megbántottam, -már bánom azt,
nem sírt Ő sohasem, szemeim előtt.
Nem hangzott ajkáról soha, soha vád,
mert Ő a legdrágább kincs, az Édesanyám!
Borbás Ferenc   Édesanyám

 Anyanyelvemben őrizlek téged

            Horváth István

Anyám a hangod nem hallom többet.

Anyanyelvemben őrizlek téged.

Szavaid szívem mélyén dübörögnek.

Úgy zengik vissza a mindenséget,

ahogy azt tőled szóval tanultam.

Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden.

Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam.

Ez nem szégyenem se büszkeségem.

Anyám vagy! Most már csak a szavakban!

S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom,

drágább a szavad, mélyebben dobban.

Nincs a földön oly kincs, se hatalom,

mely megfolythatna fiad ajkán.

Dédunokád is őrzi „Vénanyót”.

Nem kell előtted pirulnunk, Anyám,.

Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott.

Édesanyámnak

Létay Lajos

Ha csak egy virág volna,

én azt is megkeresném,

ha csak egy csillag gyúlna,

fényét idevezetném.

Ha csak egy madár szólna,

megtanulnék a hangján.

Ami csak szép s jó volna

édesanyámnak adnám.

  Anyáknak

            Kádár János

Édesanyám, anyám, anyácskám,

menedékem, kedvem, szép orcám,

víg napom, csillagom, virágom,

fogadd el szerényke virágom.

Édesanyám, anyám, anyácskám,

anyukám, édesem, jó mamám,

kenyerem, illatom, virágom,

fogadd el szerényke virágom.

Édesanyám, anyám, anyácskám,

anyukám, édesem, jó mamám,

menedékem, kedvesem, szép orcám,

víg napom, csillagom, virágom.

Kenyerem, illatom, virágom,

fogadd el szerényke virágom:

ha megteszed én is virágzom.

Ha megteszed én is virágzom

Köszöntő

Fazekas Anna

Hajnaltájban napra vártam,

hűs harmatban térdig jártam,

szellő szárnyát bontogatta,

szöghajamat fölborzolta.

Hajnaltájban rétre mentem,

harmatcseppet szedegettem,

pohárkába gyűjtögettem,

nefelejcset beletettem.

Hazamentem, elpirultam,

édesanyám mellé bújtam,

egy szó sem jött a nyelvemre,

könnyem hullt a nefelejcsre.

Édesanyám megértette,

kicsi lányát ölbe vette,

sűrű könnyem lecsókolta,

kedve szóval, lágyan mondta: 

„Be szép verset mondtál, lelkem,

be jó is vagy, kicsi szentem!"

S nyakam köré fonva karját

ünnepeltük anyák napját.

Hálaadás

Dsida Jenő

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.

Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,

Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este

imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban

itt e földön senki sem szerethet jobban! –

Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,

Istenem köszönöm az édesanyámat!

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,

Aki oltalmadat, vigaszodat várja.

Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,

Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,

Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,

Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!

Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,

Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:

Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

Nagyanyónak

Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
ödakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek üta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.

Anyai szó

Anyád

Falu Tamás

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,

minden pillanatban gondolt o reád.

Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt,

félre tolt az útból, s elé o feküdt.

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,

ha fáztál, a lelkét terítette rád.

Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd,

simogatta sebed, sírta könnyeid.

Hogyha megbántottad – mért bántottad őt?

Nem sírt ő sohasem a szemed előtt.

Nem hangzott ajkáról soha-soha vád,

akihez rossz voltál, az volt az anyád

Édes jó anyám

Édes jó anyám

Az az imádságom,

Égben lakó jó Istenünk

Rád nagyon vigyázzon.

Szórja be útadat

Gyönge violával,

Jutalmazó két kezének

Minden áldásával.

Anyám

Anyám könnye fürösztgetett

Ha az élet beszennyezett.

Az öröme napsugár volt,

Rajta volt az egész égbolt.

Az o nyelve, anyanyelvem,

Az én élő örökségem,

Édesanyám én szeretlek,

S ma is szívből köszöntelek.

Kisbaconi temetőben

Benedek Elek

Kisbaconi temetőben

Most van a nap lemenőben,

Ráverődik a sugára

Jó szüleim sírhalmára.

Egykor, régen haj de féltem,

Ha temetőbe léptem,

Vége már a félelemnek,

„Nagyapóék" ott pihennek.

Testem, lelkem hogyha fáradt,

Ide jönni érzek vágyat,

Ide jövök este, reggel,

S beszélek az öregekkel.

Elmondom, hogy bárhol járok

Mindenütt gondolok rájok,

Hálás szívvel, könnyes szemmel,

Gyermeki szent szeretettel.

Hogy mit írtam sok-sok könyvben,

Tőlük kaptam mind örökbe,

S ha szívemben van szeretet

Ez az ok szívükből eredt.

A forrását minden jónak

Köszönhetem „Nagyapónak",

Nagyapónak és párjának,

Az én édes nagyanyámnak.

Óh, áldott föld, szent sírhalom,

Szálljon reád csend, nyugalom,

S hogyha pályám megfutottam

Én is itten nyugodhassam.

Az édesanya

Takács Irén

Ha beteg vagy, fáradt,

És ha gyötör a bánat,

Betakar, vigasztal,

Megveti az ágyad.

Szeresd ezért nagyon

Az édesanyádat!

Sokszor bizony rossz vagy,

Talán nem is láttad

Mikor a két szemén

Könnyek vontak fátylat.

Tiszteld ezért nagyon

Az édesanyádat!

Ő mindig gondol rád,

Megvarrja a ruhád,

Egész nap dolgozik,

Késő estig fárad.

Tiszteld, szeresd ezért

Az édesanyádat!

Gondolj mindig arra,

Hogy a legdrágábbat

Addig kell szeretni,

Míg melletted állhat.

Tiszteld, szeresd ezért

Az édesanyádat! 

Gyermeki köszöntő

A hóvirág fehér csillag,

Vele a tavasz kacsingat,

Kék csillag az ibolya,

O a tavasz mosolya.

Ahány virág van a réten,

Számlálj te is annyit évben,

S mint a virág maradj vidám

És fiatal, édesanyám!

Állj meg vándor!

Légy akárhol,

Tartsál velünk,

Anyákat köszöntjük

Életükre áldást kérünk,

Kiket úgy szeretünk.

Isten adjon minden jót,

Meghallgatva a gyermeki szót:

Éltesse az anyákat,

Fogadják a hálánkat.

Erdélyi József

Vertük a fecskefészkeket,

az istálló eresz alatt,

kínoztuk és csaptuk a földhöz

a kopasz fecskefiakat.

Nem hatottak meg a kifosztott

madarak sikongásai, -

játszottunk... Van-e különb játék,

mint életekkel játszani?...

Egy kisfecskét én hazavittem,

hogy anyámnak megmutatom –

A szívemet cseréltem el

azon a végzetes napon,

az én ártatlanul kegyetlen,

öldöklő gyermekszívemet...

Anyám is jobban tette volna,

ha nem szült volna engemet!

Nem bántott, csak azt mondta, hogy

a fecske Isten madara,

s aki bántja, azt megveri

az Isten tüzes ostora.

Azt kérdezte: hogy esne nékem,

ha megfogna egy óriás,

s kitépné a két kezemet,

mikor nem is volnék hibás?...

Tanyasi játszótársaimnak

elmondtam: mit mondott anyám,

de félrelöktek. Nem fogott

rajtuk a jámbor tudomány.

Magam is maradtam, kis tudós,

egy játékommal kevesebb,

két kezem tisztább, mint a másé,

de a két szemem könnyesebb...

Miért is tanított jóra, szépre?

Miért nem mondta, hogy öld, csak öld,

ne sajnáld a kicsit, a gyengét,

mert az erőseké s Föld,

kiknek szívében nincs bűnbánat,

se irgalom, se kegyelem!...

Fegyverrel bírják a világot,

és énnekem nincs fegyverem.

Nincs fegyverem más, csak a szó,

és nem hallgat rám a világ,

nem hallja meg, hogy sikoltoznak

fiaik után az anyák.

Nem hallja, hogy siratja rablott

szerelmes a szerelmesét, -

egy neveletlen, óriás,

vad gyermek az emberiség.

Ki fékezi meg ezt a játszó,

gyilkos óriásgyermeket?

Ki fogja égi tudományra

a durva népvezéreket? –

Anyai szó! Angyali szózat,

isteni fegyver, tüzesen

szállj szívről szívre, szájról szájra,

se is némulj el sohasem!...