Idézetek

"Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot!"

                                                      Gabriel García Márquez

"A gyermek szeme a jövő tükre. Jaj annak, aki elhomályosítja."

                                              Juhász Gyula

"A gyermek állandóan szembesül a kérdéssel:
-Mi leszel, ha nagy leszel?
Nagy bátorságot tanúsítana, aki ilyenkor
a felnőtt szemébe nézne, és azt mondaná:
-Én nem leszek, hanem már vagyok valami!"

                                                 David Elkind

"Jöjj, gyermek, messzi tájra
Zúgó vizek otthonába
Tündér vezet, fogja kezed
Mert a Földön oly sok a jaj,
fel sem foghatja eszed..."

                                             Steven Spielberg A.I. - Mesterségesértelem

  „Abból tudhatod, hogy a gyermekeid kezdenek felnőni, hogy olyanokat kérdeznek, amikre van válasz.”

                                                       John J. Plomp

  „Kitaláltam a legjobb módszert, hogyan adjunk tanácsot gyermekünknek. Először találjuk ki, mit akar, aztán tanácsoljuk neki, hogy tegye azt.”

                                                    Harry Truman

"Ha azt szeretnénk, hogy a gyerekünk ne hallja, amit modnunk, tegyünk úgy, mintha hozzájuk beszélnénk!"

                                                      Ismeretlen

Gyermekeid nem a tieid. Általad érkeznek ide, de nem tőled.
Jóllehet, nálad vannak, de nem rendelkezel velük, mint tulajdonaiddal.
Csak szereteted adhatod nekik, gondolataidat nem, mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek hajlékot adhatsz, de lelküknek nem, mert lelkük a holnap házában lakik, melyet nem látogathatsz meg, még álmaidban sem. Megkísérelheted ugyan, hogy velük azonos légy, és őket azonossá tedd magaddal.
De az élet nem megy visszafelé és nem áll meg a tegnapnál.
TE vagy az íj, mely gyermekeidet, mint élő nyilakat a jövőbe röpíti.

(Kahlil Gibran)

  Gyerekekröl

Kahlil Gibran: A próféta

És egy asszony, aki mellére csecsemõt szorított, azt mondta: Beszélj nekünk a Gyermekekrõl.

És õ így szólt:

Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának
fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár veletek vannak, nem birtokaitok.

Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik,
ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne
próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem
meg nem reked a tegnapban.

Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek
eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján,
és ő feszít meg benneteket minden erejével,
hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.

Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása:
Mert ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.

  ***

Egy fiucskához

Mikor a fekete erdőben rikkant a rigó,
elérkezett, Elis, a te elnyugvásod.
Sziklaforrások kék hűvöséből iszik ajkad.

Ha homlokodból lassan vér szivárog,
hagyd az ősi legendákat
s a madarak röptének sötét jóslatát.

De te puha léptekkel jársz az éjszakában,
mely bíborfürtökkel rakodva csüng,
s mind szebben ölelsz a kékbe karoddal.

Zeng a csipkebokor,
mely a te holdas szemedet őrzi.
Ó, milyen régóta meghaltál, Elis!

A te tested: jácint,
melybe szerzetes mélyeszti viaszsárga ujját.
A mi hallgatásunk: fekete barlang,

melyből szelíd állat lép ki olykor,
s elnehezült pilláit lassan lehunyja.
Halántékodra fekete harmat csöppen,

végső arany a porladozó csillagokból.

GEORG TRAKL

  ***

Gyermekvarázslat

Apuska, megígérted a múlt este, hogy felmegyünk a tejútra,
          és összegyűjtjük az angyalok mosolyát... Milyen öröm
          lesz! Cipőmet belepi az aranypor s nem látszik, hogy
          ócska és lyukas.
Tud a hold hazudni, apuskám? Egyszer, mikor a denevérek
          kalácsot kerestek, a hold azt súgta nekem, hogy nem
          bünteti meg többet kis ezüst csibéit, és most, nézd csak,
          megint felleg-kalitkába zárta őket. Gyere az ablakhoz,
          hadd mutatom meg. Nézd a szegényeket, nem tudnak
          kibújni a csúf borító alól. Hallod, hogy siránkoznak? Ó,
          az a hazug hold! Csak lássam meg még egyszer, amint
          elhalad az ablakunk előtt! Ellopom a sarlóját. S akkor
          neked nem kell kölcsönkérni Grigor bácsi kaszáját, ha le
          akarod vágni a füvet a kertben...
Apuska, mondd, mi van egy méh lelkében? Igaz, hogy szívük
          tele van dallal? Igaz, hogy a virágok azért könnyeznek reggel,
          mert ellopták a dalaikat?
Az angyalok a csillagokban laknak, apuskám? Mit esznek és
          mit isznak? Fénysugarakat? Sanyika a szomszédból azt
          mondta, hogy aranykenyeret esznek, s azt Szűz Mária süti
          nekik, a búzaszemek pedig olyan nagyok ott, mint a
          rigótojások... Apuska, csinálj nekem egy olyan hintát, hogy
          fel tudjak hintázni vele a csillagokba! Milyen jó volna, ha
          hozhatnék neked néhány búzaszemet! Elvetném a diófa
          helyére, melyet kivágtál a nyáron, s a kalászok felnőnének
          a ház tetejéig...
Apuska, hogy lehet, hogy a tovaszálló varjak nem hagynak
          nyomot maguk mögött az égen?
Te, ahányszor hazajössz s megkérdem, mit hoztál, mindig csak
          azt mondod:..."jó szivecskét, jó lelkecskét"... Miért,
          apuska? Nem ehetem meg se a szivecskédet, se a lelkecskédet!
          Ha megenném, hogy mennél az iskolába?
Na, most magadra hagylak, apuska! Megyek anyuskához a
          másik szobába, lássam, beszélt-e már Kiskarácsony
          Apóval...

  OCTAVIAN SIREAGU

***

 CSECSEMŐ ÖRÖM

William Blake

"Jaj, nincs nevem.
Csak két napos vagyok."
Minek nevezzelek?
"Örömem végtelen.
Gyönyör a nevem."
Öröm legyen veled.

Édes gyönyör.
Alig élt két napot.
Gyönyör, köszöntelek.
Csak mosolyogj,
Csak dalolok.
Gyönyör legyen veled!(Jánosy István)

  ***

A KÉMÉNYSEPRŐ

Süvölvény koromban sírba szállt anyám,
És apám egy-kettő túladott fián,
Bár semmit se tudtam, jajgatni alig -
Hát a kéményt kotrom, koromban nyakig.

Tom Dacre, a kölyök, sírt a borotva láttán,
Göndör volt a gyapja, mint a birka hátán.
"Hallgass! - szóltam én rá. - Jobb lesz kopaszon,
Mert szőke bozontod nem lepi korom."

Végül elcsitúlt; s még aznap éjszaka
Álmot lát, csudásat, Tom Dacre, haj-haja!
Ím ezer koporsó, koromfekete,
Ezer kéményseprőt fektettek bele.

Angyal repül arra, fényes kulcsa volt,
Nyit vele koporsót, fölkél mind a holt;
Egy zöld réten ugrál végig a sereg,
Egy folyóba, zsupsz, be! s jól megfürdenek.

Gönceiket hagyják, s meztelen-fehéren
Szállnak fellegek közt, cicáznak a szélben;
Szól az Angyal: "Tom! csak jól viseld magad,
És meglásd, az Isten fiának fogad."

Mikor Tom fölébredt, sötét volt körűl;
Hej, munkára! seprő, zsák előkerűl;
Hajnal dere csíphet, Tom füttyel felel;
Dolgon nyüzsgölődő! félni sose kell.(Kormos István)

Apám, apám, hová sietsz úgy,
Ne nyújtsd meg léptedet,
Szólj, szólj, apám, kér kisfiad,
Mert másképp elveszek.

Sötét az éj, az apja sehol,
Csupa harmat a kisgyerek,
Mély a bozót, s ő egyre zokog,
S a ködkép ellebeg.

(Tellér Gyula)

A lápon az elveszett fiú,
Kit elcsalt kósza lidérc,
Sír, ám vele jár az Úr, s most odaáll
Fehérben, az apjaként.

Csókolja elébb, majd fogja kezét
S az anyjához vezeti,
Aki bús, halovány, s sír a völgy során,
Míg kisfiát keresi.

(Tellér Gyula)

  ***

  BÖLCSŐDAL

Édes álom, ernyőd
Rejtse az arany csecsemőt,
Hints patak-csobogást
Boldog holdsugáron át.

Álom, pihe-szemöldököd
Övezi a csecsemőt,
Álom-angyal, szeretet,
Lengj a gyermekem felett.

Éji hű mosolyok,
Örömömre szálljatok,
Hű anya-mosolyok,
Éjet átvarázsolók.

Galambbúgás-sóhajok,
Álmodat el nem hajszolók.
Mosolyok, libbenők,
Galambbúgást bűvölők.

Szúnyj, szúnyj, kisbaba,
E világ álma, mosolya;
Szúnyj, szúnyj az éjen át,
Míg fölötted sír anyád.

Édesem, arcodon
A szent képét olvasom.
Mint te most, csecsemő,
Sírt értem a Teremtő.

Értem, érted, bárkiért,
Amikor bölcsőbe fért.
Hogyha képét láthatod:
Égi orca, rád-mosolyog.

Rád, ránk, énreám,
Csecsemő lett hajdanán,
S a mosolygó csecsemő
Eget-földet békítő.

(Weöres Sándor)

DAJKADAL

Ha gyerek szava zeng a zöld füvön,
Dombon nevetése ha cseng,
Odabent a szivem csendben pihen,
S kint is minden csupa csend.

"Gyertek haza már, lebukóban a nap,
Mindjárt harmat esik,
Játékból elég, haza hát, csemeték,
Holnap reggelig."

"Hagyj játszani még, fent fényben az ég,
S nappal ki feküdne le?
S még ég fele száll a kis madár,
S a domb barival tele!"

"Hát jó, de csak épp, míg a fény ki nem ég,
Aztán haza, ágyba, ugy ám!" -
Nosza, mind szalad, kiabál, kacag,
S visszhangzik a domb valahány

.(Tellér Gyula)

"Jaj, nincs nevem.
Csak két napos vagyok."
Minek nevezzelek?
"Örömem végtelen.
Gyönyör a nevem."
Öröm legyen veled.

Édes gyönyör.
Alig élt két napot.
Gyönyör, köszöntelek.
Csak mosolyogj,
Csak dalolok.
Gyönyör legyen veled!

(Jánosy István)

Angyal-óvta éjszakán
Álmom árnyat font reám:
Ott hevertem fű között,
Eltévedt kis hangya jött,

Fáradt, riadt, elesett
Vándor, ráesteledett;
Hangyaárkon-bokron át
Hozta csepp panaszszavát:

"Sírnak-e a kis pulyák?
Hallják apjuk sóhaját?
Most keresnek: hol vagyok;
Most csak bújik mind s zokog."

Szánalmamnak könnye hullt.
S jánosbogár fénye gyúlt;
Kérdés hangzott: "Mely balog
Szólít éji silbakot?

Járok, földi üstökös,
Míg az éjbogár köröz:
Elvezérel majd zaja;
Kotródj, kis vándor, haza."

(Tandori Dezső)

 DAJKA-ÉNEK

Mikor gyerekzsivaj száll a rétek felől
S a völgy valamit susog,
Elmémben feltámad az ifjuság
És belesápadok.

Gyertek haza, gyermekek, nyugszik a nap,
Már éjnek harmata kél;
Nappal, kikelet játszva lepereg,
S itt leskell a tél meg az éj.

(Gergely Ágnes)

 A CSECSEMŐ BÁNATA

Apám sírt, anyám jajgatott,
S hipp-hopp, e zord földön vagyok,
Pőre kisded, vinnyogó,
Mint egy ködbe bujt manó.

Apám karján csápolok,
A pólyáimmal harcolok,
De hiába fáradok,
Hát anyám mellén duzzogok

.(Szabó Magda)

 BÖLCSŐDAL

Szúnyj, szúnyj, szép baba,
Éji örömet álmodva.
Húnyj, húnyj: álmodban
Sok síró kis gondod van.

Csöpp lény, képeden
Óhajaid meglesem,
Rejtett mosolyt, örömet,
Pici fortély-sereget.

Hogy puha tested megfogom,
Mosoly hajnalként oson
Arcodon és melleden,
Hol kicsiny szived pihen.

Ó, fortélyos cselszövők,
Alvó szívedbe szökők!
Mikor szíved ébredez,
Villámtól menny repedez.

Ontja orcád és szemed,
Míg a termés közeleg:
A fortélyos csínyhadat,
Mitől Ég s Föld meghasad.

(Károlyi Amy)

 ***

 IMA A GYERMEKEKÉRT

    Fák, csillagok, állatok és kövek,
    szeressétek a gyermekeimet.

    Ha messze voltak tõlem, azalatt
    eddig is rátok bíztam sorsukat.

    Énhozzám mindig csak jók voltatok,
    szeressétek õket, ha meghalok.

    Tél, tavasz, nyár, õsz, folyók, ligetek,
    szeressétek a gyermekeimet.

    Te, homokos, köves, aszfaltos út,
    vezesd okosan a lányt, a fiút.

    Csókold helyettem, szél, az arcukat,
    fû, kõ, légy párna a fejük alatt.

    Kináld õket gyümölccsel, almafa,
    tanítsd õket csillagos éjszaka.

    Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
    csempészd zsebükbe titkos aranyad.

    S ti mind, él‹ és holt anyagok,
    tanítsátok õket, felhõk, sasok,

    vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
    vigyázz reájuk, hatalmas világ.

    Az ember gonosz, benne nem bízom.
    De tûz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

    Igaz rokon, hozzátok fordulok,
    tûz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

    tûz, víz, ég és föld s minden istenek:
    szeressétek, akiket szeretek!
***

ÉRINTS MEG

Ha kisbabád vagyok –érints meg.
Szükségem van az érintésedre, úgy, ahogyan talán sosem képzeled.
Ne csak mosdass, pelenkázz és etess.
Ringass el. Puszild meg az arcomat és simogass.
Nyugtató, lágy érintésed biztonságot és szeretet ad.

Ha gyermeked vagyok –érints meg.
Akkor is, ha dacos vagyok és elutasítalak.
Ne add fel, keress új utakat, hogy közel kerülj hozzám.
Jóéjpuszid édes álmokat hoz.
Mindennapi érintésed elmeséli, mit érzel.

Ha kamasz fiad vagyok –érints meg.
Ne hidd, hogy nem kell éreznem, hogy törődsz velem
Csak azért, mert már majdnem felnőttem.
Szükségem van szerető karjaidra, szükségem van lágy hangodra.
Az élet viharában a bennem élő gyermek érted kiált.

Ha barátod vagyok –érints meg.
Semmi sem mutatja jobban szeretetedet, mint egy meleg ölelés.
Mikor szomorú vagyok, egy gyógyító érintés mondja el, hogy szeretsz.
Azt mondja el, hogy nem vagyok egyedül.
Lehet, hogy az érintésed minden, amit kapok.

Ha életed párja vagyok –érints meg.
Talán azt hiszed, hogy szenvedélyed elég nekem.
De csak karjaid tartják távol a félelmet.
Szükségem van lágy, vigasztaló érintésedre
Mely emlékeztet, hogy olyannak szeretsz, amilyen vagyok.

Ha felnőtt gyermeked vagyok –érints meg.
Ha van is saját családom, akiket megölelhetek,
Mégis szükségem van anyám vagy apám karjára, mikor gyenge vagyok.
Szülőként máshogy látlak.
Már jobban tudlak becsülni.

Ha idős szülőd vagyok –érints meg.
Ahogy én érintettelek, mikor kicsi voltál.
Fogd a kezem, ülj közelebb, adj erőt.
Melegítsd megfáradt tagjaimat közelségeddel.
Bár a bőröm ráncos, érintésre vágyik.

Ne félj. Érints meg!

***