|
Ballagás
Függöny, szél, fátyol,
A libbenõ mától
Búcsúzom.
Fáj, de megteszem,
Ha kérsz.
Miért?
Ki érti ezt?
Nagyszívû kamasz
Maradtam, lehet.
A sok lomot magad után
Nem bocsátom meg neked.
1984. május 10. |
Ballagás
Eljött a búcsú napja,
Gyűlik a sok diák,
Köszöntésre sorakoznak,
Szólnak a melódiák.
Meghatódunk egy kicsit:
Hogy múlnak az évek?
Emlékek kavarognak,
Úgy rosszak, mint szépek.
Hosszú az út idáig,
De hátra még a neheze.
Szépen felnőttetek,
Hogy nézni is tereh.
De a munka nem állhat le,
Közeleg az érettségi,
Mindenki megváltozik,
Nem marad a régi.
Mindnyájan C-sek vagyunk,
Van itt kongruencia,
Integrálunk, deriválunk,
Éljen a matematika!
Végezetül nincs más hátra,
Mint jó szerencsét kívánni,
Hogy a Fazekasba jártatok,
Nem fogjátok megbánni.
***
"Ami fél, azt el ne fogadd,
Egészet akarj és egészet adj!"
(Ady)
"Úgy élj a jelenben, hogy
megbánás nélkül
gondolhass a múltra."
(Ady)
"Mi mindig,
mindenrõl elkésünk.
Késõ az álmunk,
a sikerünk
szívünk, nyugalmunk, ölelésünk
Mi mindig mindenrõl elkésünk."
(Ady)
"Bár zord a harc,
megéri a világ
Ha az ember
az marad, ami volt;
Nemes, küzdõ, szabadlelkû diák."
(Ady)
"A szárny megnõtt üresen áll a fészek
Csak álom volt a szép diákvilág
S mint a fecske alkonyati szélben
Ma szárnyat bont egy sereg diák."
(Ady)
"Nem kívánom senkitõl,
hogy csodás dolgot tegyen,
de joggal elvárom mindenkitõl,
hogy mindig ember legyen."
( Ady)
"Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élete kincsét, ámbár napja múl,
Hanem lezárva ami benne földi,
Egy éltetõ eszmévé finomul,
Mely fennmarad és nõttön nõ tiszta fénye,
Amint idõben, térben távozik,
Melyhez tekint fel az utód erénye:
óhajt, remél, hisz és imádkozik."
(Arany János)
"Nemes önbizalom, de ne az önhittség
Rugói lelkedet nagy célra feszítsék,
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben."
(Arany János)
"Útjaink százfelé válnak,
De szívünk egy célért dobog,
Nekivágunk a küzdelmes mának,
És épít karunk egy szebb holnapot..."
(Arany János)
A bölcsességet nem úgy kapjuk, magunknak kell azt felfedezni, oly út után, amelyet senki se tehet meg helyettünk, senki se tud tõle megkímélni...
(Proust)
Az életcél boldogság, de elébb
Fáradni kell, hogy ezt elérd...
(Petõfi)
...semmit se szeressek félig csinálni, vagyis a tökély elõtt megelégedni.
(Bolyai János)
Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk,
Nagyot és szépet, emberit s magyart.
(Ady)
...csak az egyéniség kimûvelése hozhat létre fejlett embert.
(Mill)
Három dolog soha nem tér vissza: a kilõtt nyíl, a kimondott szó és az elmúlt nap.
(Daumer)
Tetteink a múltból mindig követnek bennünket, és amik voltunk, az tesz azzá bennünket, amik vagyunk.
(George Eliot)
Törvény, hogy semmi mulandónak nincs joga arra, hogy öröklétet követeljen magának, bölcsességgel kell megválogatni, mi méltó a tiszteletre.
(Le Corbusier)
...ha a tudományt mûveljük, nyugodtan állíthatjuk, hogy teszünk valamit: a talaj itt biztos, s minden felfedezés, még a legkisebb is, megmarad.
(Pierre Curie)
Míg meg nem születsz, az élet semmi, de a te dolgod, hogy értelmet adj neki, és az érték semmi más, mint az értelem, melyet választottál.
(Sartre)
Az ember feljõ, lelke fényfolyam,
A nagy mindenség benne tükrözik.
(Vörösmarty)
Az igaz ember eltávozik, de fénye megmarad.
(Dosztojevszkij)
A gyermek szeme a jövõ tükre. Jaj annak, aki elhomályosítja.
(Juhász Gyula)
A gyermek-emlék tán mosolyra kelt,
De megnyugszunk benne; szép volt s letelt.
(Arany László)
A gyerekkor - a vak igazság korszaka, az ifjúság - a tisztán látó hibáké, illúzióké. Ifjúságért ne ítéljünk meg senkit.
(Cvetajeva)
A tudást csak akkor tudjuk megemészteni, ha jó étvággyal habzsoltuk.
(France)
Nincs hatalmasabb erõ, mint a tudás: a tudással felfegyverzett ember legyõzhetetlen.
(Gorkij)
Nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében.
(Poe)
Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz,
Évmilliókra lesz tulajdonod.
(Madách)
A föld jószívû, nem mogorva
De, mint a mogyoró bokorja,
Ki meg nem rázza jól, annak semmit sem ad.
(Frédéric Mistral)
Az embereket annak alapján kell megítélni, hogy milyen célokat tûznek maguk elé.
(Mikluho-Maklaj)
Ami nehéz, kell egy kis idõ, a lehetetlenhez valamivel több.
(Nansen)
Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és hogy ezt a valamit bármi áron el kell érnünk.
(Marie Curie)
Elmúlt, mint 100 más pillanat
S tudjuk, hogy mégis múlhatatlan
Mert szívek õrzik, nem szavak.
(Hemingway)
Egy homokszemben lásd meg a világot,
Egy vadvirágban fénylõ eget,
Egy órában az örökkévalóságot,
S tartsd tenyeredben a végtelent.
(William Blake)
Ah, vége, vége! Vagy ki tudja?
Diák marad az ember, amíg él!
Leckéjét a sírig tanulja,
Nehezebbet folyvást a réginél.
(Revicky Gyula)
A jövõ nagy lehetõségeket rejt magában.
A dolog nyitja abban áll, hogy elkerüljük
a csapdákat, megragadjuk a lehetõségeket,
és hazaérjünk hat elõtt.
(Woody Allen)
Régi harcok, régi kopott könyvek.
Mosoly, derû, néha fájó könnyek.
Múlik minden, rohannak az évek.
Búcsút intünk múló diák évek.
(Hemingway)
Gyönyörû, ha valaki
Maga elõtt célt lát,
S azt meg is valósítja
Tûzön-vízen át.
(Ibsen)
Minden búcsú emlékezés és
Egyszersmind valami újnak a kezdete.
Sorsunk nálunk nagyobb hatalmak
kezében van, de jellemünk a
magunkéban.
(Keresztury Dezsõ)
Minden elmúlik, mint az álom,
Elröpül, mint a vándormadár,
Csak az emlék marad meg a szívben,
Halványan, mint a napsugár.
(Schiller)
Igazi lelkünket,
Akárcsak az ünneplõ
Ruhákat, gondosan
Õrizzük meg,
Hogy tiszta legyen
Majd az ünnepekre.
(József Attila)
Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.
(József Attila)
Karod erõs - szived emelkedett:
Végtelen a tér, mely munkára hív.
(Madách)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
