A lélek és az emlék örök, csak az halt meg, akit elfelejtenek.
A jó szülők nem halnak meg
Csak szerető szívük pihenni tér
Amíg fájó lelkem roskadozva vittem,
addig csendben átölelt az Isten.
Hiába omlik reátok a sir komor göröngye
Emléketek itt marad a szívünkben örökre
Az erős tölgyet letörte az élet vihara
A szeretet szállt vele a sírba
A sors akarta ami történt, hát választ nem kapunk
hiába várunk rá.
Fájdalmunk tengernyi nincs gyógyír reá:
Az élet kegyetlen, de menni kell tovább"
"Ennek a kis angyalnak adtam életet
Engem a hajnal sírba vetett
Drága jó szüleim, testvérem és férjem, értem ne
Sírjatok mert én itt az égben végtelen
boldog vagyok.
De a mi szívünk nem talál vigaszt
Sírod felett szeretetünk virraszt"
"Elmúlásod mérhetetlen fájdalom nekünk
Legyen meg a Te szent akaratod Istenünk"
"Én Istenem miért is születtem,
Mikor 35 évemben élni megszűntem
1947 jún. 18. engem síromba szólított
Kedves édes anyánk emléked örökké él szívünkben
Két árva kis fiad imádkozik érted
Bánatos szüleid megőrzik emléked
Számunkra nincs többé vigasz
Szeretetünk sírod felett virraszt
Elfáradt jó szíved
Megszűnt dobogni
Szerető jóságod
Nem tudjuk feledni.
Fáj az elválás
Mert családját nagyon szerette
Szerető szívű édesapa és nagyapa
Akinek menni kellett
Itt hagyva családját örökre
Istenem vidd lelkét a mennybe.
Nehéz volt az elválás
Öröm lesz a találkozás
Életed jósággal virult
Halálod örök gyászt hozott
"Hogyha fáj a szívünk,
Mi hozzád csak el-el jövünk
Itt hagytál bennünket drága jó anyánk
Fenn az égben őrködj mireánk"
Ébredj, feltámadott Urad
Rövid ideig voltunk boldogok
Emléked szívünkben örökké élni fog
Virágzó gyermekkoromban
Szálltam le sötét síromba
Jó szüleim ne sírjatok
Majd Ti is utánam jöttök
Találkozunk fent az égben
Az angyalok seregében.
Ébredő hajnalnak szép harmatcseppje
Rózsatőnek egykor viruló szirmai
Itt pihennek és álmaik felett
Virraszt a szülői bánat és szeretet
Szerettem volna még élni
Kislányomban örvendezni
De a kegyetlen halál
Életem végére járt.
Gyermeki szív szeretete
Virraszt sírotok felett
Viszontlátás szép reménye
S a hü emlékezet
Ami rög volt az vált itt röggé
De a lélek és a szeretet él mindörökké
Én dicsőítelek tégedet e földön
Most dicsőíts meg engemet Atyám te magadnál
Ján. 17. 4.s.v.
Szívem vérzik, szívem fáj
Hogy elmentél, itt hagytál
Nem is jössz már többé vissza
Hulló könnyeimet sírod halma issza
Az emlék megszépíti bánatunkat
És bánatunk lassan emlékre válik
Ma szomorúbb lett a föld
S fakóbb az ég színe
Egy szív öl meg örökre
A jó anyánk szíve
Hősi halált halt fiam, férjem és testvérem
Itt emlékezünk meg rólatok
Nem tudjuk hol van a sírotok
Ezért nem is vihetünk rátok virágot, koszorút
Olyan hamar, olyan ifjan itt fekszik - e néma
sírban
Szülőt testvért szomorított ifjú korú halálod
Idejönnek s megpihennek, s könnyeikkel öntözik
meg sírhalmodat.
Itt pihennek ők, reménytelen
Hol a legjobb fiú pihen
E drága sírhalom lett mindenem
Kegyetlen volt a sors, mely elrabol tőlem
Fájó szívem soha nem talál vigaszt
E sír felett virraszt.
Egyetlen reményem ide vágyom én
Fiunk mellett megpihenni krisztus kebelén
Emléked szívünkben írva van a bánat
gyászbetűivel
Édes, drága jó fiunk soha - soha nem felejtünk el
Érted addig imádkozunk míg odafent találkozunk
Erős vár a mi Istenünk.
"Szüleinek felejthetetlen leánya,
Kedves férjének szeretett felesége
és kedves kislányának szeretett édesanyja."
Amíg velünk voltál sokat ígért az élet
Amint eltávoztál minden semmivé vált
E sötét sírnak mély ölében
Örök álmát alussza
Egy szerető édesapa
Kit nem feledünk soha
E gránit emlék a hitves
néma keservét és kicsiny
árvának hirdeti bús panaszát…"
Beszéljenek bármit ajkunk,
Megrezzenünk ha szóbahozzák őt,
Áldjuk ha meghalunk
Nem sírunk mert nem örök a válás
Hiszünk istenben, hogy lesz
Viszontlátás.
Nyugalom, mely elszállottál
A mi szívünkből,
Szállj ide e sírnak lakója fölé.
Az élet álom volt csupán
Boldogok leszünk az elmúlás után
Anyaföld nyugtassa
Drága jó szívedet
Én Istenem benned bízom
Segélj, ne hagyj tántorodnom
Lelkem, testem minden tagom
Reád bízom
Vezérelj, mert rád támaszkodom
"Tudom, hogy fáj a szívetek
Hogy hirtelen eltávoztam közületek
Édes feleségem és szeretett gyermekeim
Isten legyen veletek"
"Anyaföldben e hant alatt
nyugalmat lelt drága hamvad
a salaktól lelked tiszta,
fölszállott az úrhoz vissza"
Apám, Anyám mindent megtett megmenteni nem
lehetett.
Itt volt felettem a végzés az isteni gyors rendelés.
Két kis testvérem névtelen fiú és leány
nyugszanak velem.
Korán ide tértek ők is, hol oly édes a pihenés.
Forró könnyünk égeti a lelkünk, hiszen mindent
ide temettünk.
(Bánatos szülei)
"Legszebb reményünk sírba szállt veled
Lelked közöttünk marad
Áldjuk emlékedet"
Drága jó szüleim édes jó testvérem
Ha itt álltok néha beszélgetni velem,
Ne fájjon szívetek könnyet ne ontsatok
Honi földben pihen katona fiatok.
"Magyar ki megállsz itt e néma kő mellett
Hazádért halt hősnek áldozol egy percet
Gyerekarcú vitéz, hősök ivadéka
Letörött faágként itt hullott a sírba.
Emlékezz: Vitéz volt honvéd a javából
Ádáz vihar törte le a magyar fáról!
Otthonunkért küzdött, védte a hazánkat
Nyugalmunkért élt át véres nagy csatákat.
Magyar hősiségnek mindig nagy az ára!
Vigasztalan bánat lett egy kis ház tája:
Siratják szülei, szánja minden magyar,
Akit itt az édes honi hant eltakar!
Pihenj ifjú vitéz! Nagy harcodnak vége!
Hős, titáni lelked szárnyaljon az égre"'
"Legnagyobb kincs a földi életben a hit, jóság,
szeretet,
Te bírtad ezeket, ki nyugszol idelent jó lelkeddel,
nemes szíveddel önzetlenül osztottad e jóságodat
mindenkinek
Jóságos két szemed lezárult örökre,
megtört szívvel tettünk le az anyaföldbe.
Isten előtt lelked, szívünkben emléked,
Soha amíg élünk nem feledünk téged.
Ifjú szépséged nincs közöttünk
többé csak drága emléked él bennünk örökké”
Akik az Úrhoz csatlakoznak, hogy
Szolgáljanak neki, azokat mind
Örömmel töltöm el a házamban
Fenn az úrnak zsámolyánál
Imádkozom értetek
Gyógyítsa meg értem fájó szívetek.
Vendég voltam itt a földön
Édesanyám és testvéreim köztetek
Égi atyám zsámolyánál
Imádkozom értetek.
Elvitt engem is a háború vihara
Bús idő népeket őrző zivatarja
Elvitt messzi földre, ott leltem halálom.
Távoli vidéken idegen határon
Korom legszebb idejében hagytam
itt az életet.
Elhullott a vérem édes hazám érted
Harcolók istene vegyen kegyeibe.
Elvitt engem a háború viharja
Bús idők népeket őrlő zivatarja
Elvitt messze földre, ott leltem halálom
Távoli vidéken, idegen határban
Korom legszebb idején hagytam itt az életet.
Elhullott a vérem édes hazám érted
Holtan tértem meg már én szomorú vándor.
Távoli messze föld idegen tájáról
Kedveseim szerelme haza hozott engem
Ahol még a hant is sokkal könnyebb nékem.
Hitvesem könnyei áztatják síromat
Reája hagytam két kis árvámat
Én istenem légy nőmnek támasza
És két árva gyermekemnek gondviselő atyja.
Hazáért meghalni dicső szent áldozat
Megadja istenem méltó babéromat
Ő volt szüleinek vigasza
Egyetlen reménye
S most itt hervadsz, e sírnak üregében
Ezen hideg kő csak hűlt porait jelzi
Egy gondolat, egy szál virág, egy ima
Amit kérünk, hogy néha emlékezz reánk
Amit adtam, most is az enyém,
Amit eltékozoltam, az az enyém volt,
Amit meghagytam, azt elvesztettem.
Nem hal meg az kit a szeretet
kísér a sírba
"Édes kis angyalunk itt alussza álmát
Megtört bús szívünkkel siratjuk halálát"
"Ti voltatok mindenem
Itt hagytatok árván,
Miért is hirdeti nevüket
Ez a hideg márvány"
"Istenem erősítsd lelkünket, hogy viszont
láthassuk kedves gyermekünket"
"Szomorú halálod megölte szívünket
Számunkra nincs öröm, nincs vigasz
nélküled"
Utas ha mész ide tekints. Itt nyugszik
egy elrejtett kincs. Ha kérdezik, hogy ki voltam
Bezzeg István.
De hogy meghaltam, ma mennybe
Mehetek, kérem az istenemet értetek."
"Van aki örökké fiatal marad
Akin nem fog az idő vasfoga
S bár élete gyorsan tűnt tova
Szívünk marad lelke otthona"
"Szívünkben helyedet nem pótolja semmi
Míg e földön élünk, nem fogunk feledni"
"Édes gyermekeim isten veletek
Sírba tértem már megpihenni
Megszűnt hű szívem Titeket szeretni."
Itt nyugszik Istenben
Ki életében ügyész volt, most ajánlja
ügyét Istennek eképpen:
"Ó édes megváltóm, ne nézd bűneimet
Sok ellened való cselekedetimet
Üdvösségem árát tekintsd érdemimet
Jöjj el Jézus Krisztus vedd hozzád lelkemet"
Meghalt 10 júniusban
1899 esztendőben
Annuskám!
Amíg gyermekednek életet adtál
Téged elragadott orvul a halál.
Szeretett angyalom, ifjú hitvesem,
Itt hagytad kicsi fészkünk üresen.
Megtört szívem zokog sírhalmod felett,
Férjed, szüleid és testvéred.
Mély gyászunkra nincsen enyhítő vigasz.
Hisz meghalt az élet,
Meghalt a tavasz.
Hazám védelmében leltem halálomat,
Szülőföldemben aluszom álmomat.
Kedveseim szerelme
Hazahozott engem.
Ahol még a hant is sokkal
Könnyebb nékem.
Hitvesem és anyám könnyei
Áztatják síromat.
Példám lelkesíti édes kis fiamat
Harcoltam hazámért
Orosz golyó talált.
Széttépte keblemet
Leltem ott a halált.
Hazáért meghalni dicső
Szent áldozat.
Megadja érte istenem
Méltó babéromat.
Sebzett lelkű szülők,
Bánatos hitvestárs,
Két kicsi kis árva sírva gondol reád.
Jó leány, hű hitves, igaz anya voltál.
Oh, hogy ily nagy korán
Sírba omoltál!
Ám csak tested van itt,
Lelked fenn az égben.
Mióta eltemettek,
A fájdalom megölte szívemet.
Akinek a férjét nem fedi sírhalom,
Nem is tudja mi az igazi fájdalom.
Nem felejtjük soha, míg dobog a szívünk,
Úgy érezzük mindig te is itt vagy velünk.
Az isten házában hírtelen elhunytál
Kedves férjem,
Most már békében nyugodjál.
Itt nyugszik a család minden boldogsága.
Kedves apa szeretett fiával
Mindkettőt siratja szeretett hű párja,
Szeretett gyermeke és
Drága unokája.
A világháború éltedet oltotta,
Mint halott úgy jöttél mi közibénk vissza.
Kedves apád annak lett egyedül mártírja.
Zúgó őszi szellő
Ha erre visz utad,
Hozz e sírhant fölé
Fájó sóhajokat.
Bús fekete felhő
Borúdat ne vidd el,
Öntözd meg síromat,
Hulló könnyeiddel.
Megásattuk a sírunkat előre
Ide jövünk örökös pihenőre
Akik megszülettünk meghalni is meg kell,
Akiknek az isten mennyi időt rendel.
Készen állunk mindig az úr parancsára,
Legyen azaz idő holnapra vagy mára.
Ő legyen mindenhol segítségünk vára,
Amiért adassék sok-sok ezer hála.
Áldásért könyörög szerettid éltére.
Hallgassa meg az úr a te imádságod,
Emléked közöttünk, mindörökre áldott
Lelked szárnyal a fénylő messzeségben
Mint hófehér galamb az égben
Oly tisztán, fehér, örök szeretetben
A viszontlátásig a szívünkben élsz.
Ez a sírkő azt jelenti
Nem hagy a szívünknek megnyugodni.
"Mi lett a sok nóta vége
Kivitték a temetőbe
Dalos ajkú kis madárka
Szállj az apám sírhalmára"
Csendes alkony száll a földre
Munka és gond elpihen
Édes Jézus hozzád jöttem
Pihenni szent szíveden.
Hullanak könnyeink
Imát rebeg az ajkunk
Szenvedő Jézusom
Könyörögj rajtunk.
AJÁNLOM AZ OLDALT
