Arany János: Családi kör
Este van, este van: kiki nyúgalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja, Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. Mintha lába kelne valamennyi rögnek, Lomha földi békák szanaszét görögnek, Csapong a denevér az ereszt sodorván, Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.
Udvaron fehérlik szõre egy tehénnek: A gazdasszony épen az imént fejé meg; Csendesen kérõdzik, igen jámbor fajta, Pedig éhes borja nagyokat döf rajta. Ballag egy cica is - bogarászni restel - Óvakodva lépked hosszan elnyúlt testtel, Meg-megáll, körülnéz: most kapja, hirtelen Egy iramodással a pitvarba terem.
Nyitva áll az ajtó; a tüzelõ fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó elõtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszûri a tejet, Kérõ kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa.
Egy eladó lyány a tûzre venyigét rak: Õa legnagyobb s szebb... a hajnali csillag. Vasalót tüzesít: új ruhája készen, Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen. Körül az apróság, vidám mese mellett, Zörgõs héju borsót, vagy babot szemelget, Héjából idõnként tûzre tesznek sokat: Az világítja meg gömbölyû arcukat.
A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol; Üszköt csóvál néha: tûzkigyókat rajzol. Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra: E fiúból pap lesz, akárki meglássa! Legalább így szokta mondani az apjok, Noha a fiú nem imádságon kapkod: Jobban kedveli a verseket, nótákat, Effélét csinálni maga is próbálgat.
Pendül a kapa most, letevé a gazda; Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja; Kutat az apró nép, örülne, ha benne Madárlátta kenyér-darabocskát lelne. Rettenve sikolt fel, amelyik belényul: Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl! Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel; Kinálják erõsen káposzta-levéllel.
A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörõdött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével. De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredõi elsimulnak szépen; Gondüzõ pipáját a tûzbe meríti; Nyájas szavu nõje mosolyra deríti.
Nem késik azonban a jó háziasszony, Illõ, hogy urának ennivalót hozzon, Kiteszi középre a nagy asztalszéket, Arra tálalja fel az egyszerü étket. Maga evett õ már, a gyerek sem éhes, De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!” Jobb izû a falat, ha mindnyájan esznek, - Egy-egy szárnyat, combot nyújt a kicsinyeknek.
(...)
Este van, este van... a tûz sem világit, Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit; A gyermek is álmos, - egy már alszik épen, Félrebillent fejjel, az anyja ölében. Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol; Közbe-közbe csupán a macska dorombol. Majd a földre hintik a zizegõ szalmát... S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.
***
Gazdag Erzsi: Ringató
Ring, ring, ring a nád. Nádon ring a fészek. Nádirigó kisfia, aludj, álmodj szépet!
Du-du szól a szél. Szól a szél dudája. Elaludt a kisrigó. Alszik a nád és a tó. Alszik, alszik minden. Aludj te is, kincsem!
***
Jung Károly: Esti mondóka
Kerülget az álom: mezõrõl mezõre szállok lepkeszárnyon.
Röptet a nyár, ingat, mezõrõl mezõre hív a virágillat.
***
Lendvai Ilona: Ringató
Aludj el kislányom, Gyönyörû virágom, Éjszínû szemeden Kopogtat az álom.
Egy csillag, két csillag, Szívemmel ringatlak, Öt csillag, hat csillag, Soha el nem hagylak!
***
Tordai Jolán: Anya betakar
Hallod a csöndet? Elpihent a szél. Esteli égen a hold útra kél.
Alszik az utca, fû, fa, lombos ág. Lepke, madárka már aludni szállt.
Csak egy magányos fülemüle zeng, csillagos fényben esti dalba kezd.
Miért szól az ének? Altatni akar. Aludj el szépen, anya betakar.
***
Móra Ferenc: Este
Este van, este van, édesapa fáradt - aranyhajú lányom, te bonts nekem ágyat.
Szelíden te simítsd puhára a vánkost, ágyam szélire is, te ülj ide mármost.
Homlokomon a bú nagyon elborongott, kicsi száddal róla leheld el a gondot.
Virágfejecskédet hajtsd szívem fölébe, nevess éjszakára csillagot beléje.
Mesélj is majd egyet szegény apukádnak, úgy mintha mesélnél a hajasbabának:
"Volt egy szegény ember nagy Meseországban, nem volt mása csak egy aranyhajú lánya…"
***
Pákozdi Gabriella: ringató
Aludj el, csöpp kincsem, kicsinyke kilincsem, csillogó rézgombom, aludj el, ha mondom!
Álmodat õrizze minden kis tollpihe, testedet takarja holdanyó paplanja, zümmögjön füledbe százezer porszemcse, kismackód ölében ringatózz gyöngéden.
Éjtündér incseleg, hunyd le hát szép szemed, aludj el, aludj már, virgoncos manókám.
***
Pákozdi Gabriella: esti mondóka
Egy – hold az égre megy Kettõ – csillagmintás kendõ Három – szemed csípi álom Négy – fürdõvízben légy Öt – sikáld üstököd Hat – mancsod még ragad! Hét – mosd füled tövét Nyolc – tiszta minden porc Kilenc – kis kegyenc, Tíz – tejbegríz, kanalazd be, finom, meleg aztán gyerünk, ágyba veled!
***
Beney Zsuzsa: Altató
Amikor alszol, sötétség fekszik a fákon, fekete fátyol az ágon- álmában hallgat a szél.
Csendesen alszol, míg építi csendben az álom palotáit a holdbeli tájon- a holdbeli Dávid zenél.
Susog az ezüstszínû éj: "Jó voltál egész nap, aludjál, álmodban is nõjél, okosodjál, nõj, okosodj, kicsikém!"
***
Hajnal Gábor: Este
Szinva mellett jegenyesor fut a falun végig, a zöld vízben pelyhes kacsák önmagukat nézik.
Kiskapuból öregasszony lépeget a partra, sárga csõrû kiskacsáit hívja, hívogatja.
Megindul a kacsasereg csalogató szóra, hegyek mögé elbújt a Nap, itt az alkonyóra.
Halovány ég sötétedik, fénylik már a csillag, nyújtott hangon egy gyermeket vacsorához hívnak.
Jegenyék is álmosodnak, szélben megremegnek, kicsi kacsák hazatérnek s õk is lepihennek.
***
Barak László: Altatódal
aludj karomban aludj nyugodtan álmodj szépet virágos rétet gyöngyöket labdát kirakós kockát suttogó erdõt rózsaszín kendõt
aludj kislányom fátyol az álom királyfi hozza szívedet kincsem bearanyozza.
***
Simai Mihály: Maci-altató
Méhes odú, lik- luk lak. Rajta van egy csip- csup csap. Ha megnyitod azt a csapot, csodafinom méz csöppen.
Hét bögrável idehozok, aludjatok, kicsi bocsok, szép csöndben!
***
Weöres Sándor: Csiribiri
Csiribiri csiribiri Zabszalma - Négy csillag közt Alszom ma.
Csiribiri csiribiri Bojtorján - Lélek lép a Lajtorján.
Csiribiri csiribiri Szellõ-lány - Szikrát lobbant, Lángot hány.
Csiribiri csiribiri Fült katlan - Szárnyatlan szállj, Sült kappan!
Csiribiri csiribiri Lágy paplan - Ágyad forró, Lázad van.
Csiribiri csiribiri Zabszalma - Engem hívj ma Álmodba.
****
Zelk Zoltán: Este jó, este jó
Este jó, este jó, este mégis jó. Apa mosdik, anya fõz, együtt lenni jó.
Ég a tûz, a fazék víznótát fütyül bogárkarika forog a lámpa körül.
A táncuk karikás, mint a koszorú, meg is hal egy kis bogár: mégse szomorú.
Lassu tánc, lassu tánc, táncol a plafon, el is érem már talán, olyan alacsony.
De az ágy, meg a szék messzire szalad, mint a füst, elszállnak a fekete falak.
Nem félek, de azért sírni akarok, szállok én is, mint a füst, mert könnyû vagyok...
Ki emel, ki emel ringat engemet? Kinyitnám még a szemem, de már nem lehet...
Elolvadt a világ, de a közepén anya ül és ott ülök az ölében én.
***
József Attila: Altató
Lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház, Dunna alatt alszik a rét- aludj el szépen, kis Balázs.
Lábára lehajtja a fejét, alszik a bogár, a darázs, velealszik a zümmögés- aludj el szépen, kis Balázs.
A villamos is aluszik, -s míg szendereg a robogás- álmában csönget egy picit- aludj el szépen, kis Balázs.
Alszik a széken a kabát, szunnyadozik a szakadás, máma már nem hasad tovább- aludj el szépen, kis Balázs.
Szundít a lapda, meg a síp, az erdõ, a kirándulás, a jó cukor is aluszik- aludj elszépen, kis Balázs.
A távolságot, mint üveg golyót, megkapod, óriás leszel, csak hunyd le kis szemed- aludj el szépen, kis Balázs.
Tûzoltó leszel s katona! Vadakat terelõ juhász! Látod, elalszik anyuka.- Aludj el szépen, kis Balázs.
***
Altatódalok
Nagy az ég ablaka, süt a hold éjszaka. Letekint egymaga: Aludjál kisbaba!
***
Aludj baba, aludjál, nyuszika is alszik. Este van a faluban, esti harang hallik. süt a hold éjszaka. Letekint egymaga: Aludjál kisbaba!
***
Csendben lépkedj, alszik a kislány, állj meg óra, ne ketyegj, lóca, te se nyekeregj, csöndben surranj, mint falon az árny.
***
Csicsijj, csicsijj, babája, nincs otthon a mamája, elment a vásárba, cipõt vesz a lábára
***
Repülj, repülj, lágyan, lágyan, Ringasd, ringasd lábam, lábam. Aludjál, álmodjál, aludjál, álmodjál, édes kincsem, kis virágom, álmodjál!
***
Kisbaba, kismama, jójszakát, égbõl a hold tüze hulljon rád. Ringasson tollas ágy, kisbaba, kismama, jójszakát. Ringasson tollas ágy, kisbaba, kismama, jójszkát!
Hegyfokon bömböl a mord medve. Hangja, ne érjen a füledbe. Ringasson tollas ágy, kisbaba, kismama, jójszakát! Ringasson tollas ágy, kisbaba, kismama, jójszakát!?
Nézem az égen a csillagot, ébren is csak haza gondolok. Ringasson tollas ágy, kisbaba, kismama, jójszakát! Ringasson tollas ágy, kisbaba, kismama, jójszakát!
***
Jön az éj, jön az éj, a fekete éjfél, aludjál, aludjál pici, sose féljél!
***
Tente baba, tente. A szemedet hunyd be! Aludj ingó-bingó, pici rózsabimbó! Alszik az ibolya, csicsíjja, bubujja!
|