Várlak...

Vánszorog az idő,mikor nem vagy velem.
Már egy ideje csak a macimat ölelem.
Csillagfényben táncoljuk át az éjszakákat,
De ha a nap felkel, sajnos már nem látlak.
Kereslek nappal is,de nem talállak!
Nem tudok mást tenni:egyre csak várlak!

Azt reméltem örökké tart és mégtovább,
De nem tudom,hogy bírom így tovább!
Veled vagyok,de oly sokszor mégis nélküled,
Mondanám,hogy vége,de szívem nem üres.
A lelkem is sír,annyira szeretlek!
Mindig és mindenhol csak téged kereslek!
De sajnos csak éjjel,álmomban látlak,
Így nem tudok mást tenni:egyre csak várlak!

Vágyam útja..

Én a vágyak útját járom,
Édes csókjaidat látom;
Ajkaink lágyan összeérnek.
Megbabonáz a nézésed!

Látom szerelmes pillantását
Vonzó barna szemeidnek,
Hallom hangod suttogását,
Mely azt súgja:úgy szeretlek!

Érzem édes érintésed,
Gyengéd puszid a nyakamon.
Ne csak gondold,hogy szeretlek!
Tudd!S azt is,hogy nagyon!NAGYON!

Nélküled..

Lassan telnek a percek,
Mikor nem vagy velem.
Keresem a múltat,
Várom,hogy megjelenj!

Várok, mást nem tudok tenni!
Szörnyű így egyedül lenni!
Hiába rajzol a képzelet,
Ez a nap is eltelik nélküled!

Búcsú...

Úgy szeretném,hogy szeressél,
Hogy mindig velem lehessél!
Szeretném,hogy ajkunk újra összeérjen,
S szívünk dobbanása egy ritmusra verjen!

Szeretnélek végleg;örökké szeretni!
Vagy ha nem lehet már, gyorsan elfeledni!
De nem tudlak soha kiverni fejemből!
Túl nagy szivességet kérek a szívemtől...

Hogyha valamikor összehoz az élet,
Melletted leszek én!Ott maradok végleg!
De ha soha többé nem láthatlak téged,
Akkor is szeretni foglak,míg csak élek!

Várni szüntelen...

Várom az indulást,
Várom az érkezést.
Várom az újulást,
Várom a létezést.

Várom,hogy feléledjen
A szunnyadó szerelem,
Várom,hogy újra láthassam
Az én egyetlenem.

Várom a jövőt,
Hogy vajon mit hoz nekem.
Várom az idő múlását,
Hogy újra légy velem.

Várom az ébredést,
Várom a szunnyadást.
Várom a létezést,
Várom a meghalást.

Várom az indulást,
Várom a szunnyadást.
Várom az ébredést,
Várom az érkezést.

Várom az újulást,
Várom a meghalást.
Várom a létezést,
Várom a létezést.

Téged akarlak!

Rád gondolok szüntelen.
Szívem érted dobog!
Csak miattad létezem!
Nélküled meghalok!

Hiányzik az ölelésed,
Hiányzik a csókod!
Hiányzik a nevetésed,
Hiányzik a bókod!

Szeretném, ha velem lennél.
Ha érezném illatodat;
Szorosan magadhoz ölelnél,
Elfelejtve a gondokat!

Örök szerelem

Szeretlek!Hiányzol!
Ezek csak szavak..
De minden embernek
egyet mondanak!

Szeretlek!
Mondom én.
Mit takar ez a szó?
Hiányzol!
Mondom én.
Ez nem felfogható!

Szívem hevesen ver,ha csak rá gondolok!
Ha vele lehetek,akkor vagyok csak boldog!
Szeretni annyit tesz: más világban élni..
Rosszat elfeledni,s csak a szépet látni!

Szeretni annyit tesz: valakiért élni,
S tudjuk mind a ketten,te vagy a valaki!
Szeretni annyit tesz:másikat elfogadni,
S nem csak részben,hibáival együtt szeretni!

Szeretni annyit tesz: bármit megtenni..
Magamért és érted:KETTŐNKÉRT változni!
Ha azt mondom szeretlek,nekem nem csak egy szó!
Hogy mi a szerelem?Az el nem mondható...

Ha azt mondom hiányzol,az annyit tesz:
Hiányzik a csókod,az érintésed.
Hiányzik a mosolyod, a szemed,a hangod!
Hiányzik az ölelésed, szerelmes bókod!

Hiányzik,hogy lássam boldog vagy,
Hiányzik szomorúságban megvígasztaljalak!
Hiányzik,hogy taníts: mi a helyes,s mi rossz,
Még az is hiányzik,hogy legyél velem gonosz!!!

Szeretlek!
Mondom én.
Hogy te mondd?
Vak remény..
Hiányzol!
Mondom én.
Hogy te mondd?
Nincs remény!

Nézz mélyen a szemembe,s meglátod lelkemet!
Akkor talán elhiszed,s érzed,hogy szeretlek!
Ha könny csillan szememben,tudd,hogy érted sírok!
Ha mosolyt látsz szívemben,tudd,miattad vagyok boldog!

Örökké hiányzol!
Örökké szeretlek!
Bármi is történjen;
EL SOSE FELELDLEK!!!

Te vagy..

TE vagy a szív,mely bennem dobog,
TE vagy a vér,mely bennem csorog.
TE vagy az ihlet,mellyel írok,
TE vagy a könny,mellyel sírok...

TE vagy a szem,mellyel látlak,
TE vagy a vágy,mellyel várlak!
TE vagy a lélek,mely engem éltet.
TE vagy az ábránd,mellyel képzelek!

TE vagy a herceg,aki eljön értem,
TE vagy az,akit az égtől kértem!
TE vagy a kéz,mellyel hozzám érsz,
TE vagy mindenem,mert bennem élsz!!!

  A zongora mellett...(ez nem egészen vers..inkább dal)

A zongora mellett írom dalomat.
Csukva a szemem, de hallom a hangodat.
Mondod,hogy szeretsz és hogy sose feledsz,
De kinyitom a szememet és nem vagy velem...

A zongora mellett ülök egyedül,
A szívem sajog szüntelenül...
Hiányodat nem pótolja semmi!
Nem akarok mást,csak veled,VELED lenni!

A zongora mellett írom dalomat.
Csukva a szemem,de hallom a hangodat.
Mondod,hogy szeretsz és hogy sose feledsz,
Kinyitom a szememet és itt vagy velem!

A zongora mellett már nem vagyok egyedül!
Az idő mellettünk gyorsan menekül,
De elkapjuk ketten,s lassan megáll...

  itt egy újabb dal:

Jönnek az álmok...

Jönnek az álmok:
A szépek,
A rémek.
Oh édesem kérlek,
Hogy légy velem,
Élj velem!
Nélküled félek!

mert..

Jönnek az álmok:
A szépek,
A rémek!
Oh egyetlenem ne kérd tőlem,
Hogy nélküled éljek,
Mert nélküled félek!

s akkor..

Jönnek az álmok:
A rosszak,
A rémek,
Melyben
Nélküled élek!
DE mégsem félek,

Mert...

Amitől féltem,
S hogy nem lesz,
Reméltem:
Az álmok elhozták!
Már régen megsúgták:
Hogy nélküled félek!

De ha veled élek...

Jönnek az álmok:
Csak jók és szépek!
Melyben érted élek
És nincs mitől féljek!

Édesen,
Kedvesen,
Boldogan,
Békésen,
S te nagyon szeretsz!!!

Nincs Cime /egyenlore

Hullnak a fáról az elsárgult levelek,
Szomorú vagyok,mert nem lehetek veled!
Fekete falként fedi el a holdat
ezerfős varjúraj,mint szívemet a bánat.

Sárga levélszőnyeg szeli át az utcát,
Nem érti senki sem az én szívem búját!
Néma csönd van, levelek sem rezdülnek,
Egy kósza szellő töri meg a csendet.

Halkan átsuhan a sötét utcán:
Vissza se néz!Egyedül hagy,árván.
Ballagok, vágyva a boldog múlt után;
Elered az eső:csepp hull a csepp után.

Sír az égbolt,siratja az elmúlt nyarat,
Úgy ahogy én a veled töltött pillanatokat.
Ha rád gondolok szerelmes szívem fáj!
Vége mindennek!Nem jön vissza már!!!

Emlékszem még arra a boldog pillanatra,
Mikor megpattant szívemben egy isteni szikra.
Fellángolt forrón és tüzesen!
Azóta szeretlek kedvesem!

Talán nem alszik ki sosem.
Nem tudhatom.De úgy érzem!
Régen boldog voltam.-nem is olyan rég...
Mikor veled voltam-és szerettél még...

De mióta nélküled élem napjaimat,
A tűz egyre nagyobb,s szórja a lángokat!
Éget,mar legbelül,s nem oltja semmi el!
Rajtad kívül más a szívemnek nem kell!

Azt mondtad,nem felejtesz el már sohasem!
S mi volt,mi megtörtént őrzöd szívedben.
Az Emlékeid lesznek szépek és rosszak...
Nekem nem kell emlék,téged akarlak!

Tudom az egészet én rontottam el..
Az ember hibákból tanul,mit ő követ el!
Ami megtörtént már nem változtatható,
Hogy mennyire megbántam,az el nem mondható!

De megbánni nem elég az ilyen dolgokat,
Ide tettek kellenek és nem csak szavak.
Nem tudom,hogy mit tehetnék,hogy te megbocsáss!
De bármennyire kérem is:nem mondja meg más..

A válasz itt van legbelül az én szívemben,
De a kulcsa nálad van,s fel nem törhetem!
Szeretlek!Hiányzol!Szívem nagyon ég!
Ilyet ezelőtt nem éreztem még!

Szívem majd kiugrik,ha rád gondolok!
Nélküled sohasem lehetek boldog!
Nagyon fáj,hogy már nem lehetek veled!
Folyton hiányzol!Folyton könnyezek!

Nincs így értelme már az életnek!
De nem lehet vége: megígértem neked!
Megfojt ez az érzés!Nem bírom ki!Nem!
Halkan sírok csak,de ordít a szívem!

   Szomorú voltam,mikor elmentél,
Azóta várom,hogy visszatérj.
Többet jelentesz,mint az életem!
Teljes szívemből szeretlek édesem!!!

Gondolataim mindig rajtad járnak,
Minden pillanatban csak téged várlak!
Nagyon hiányzol!Majd belehalok,
De tudom:elmúlnak majd a rossz napok!

Visszajössz,s majd akkor boldogok leszünk!
Mindent egymásért és együtt teszünk!
Karácsonynak napján,hogy újra láthatlak
Jobban örülök,mint bármely ajándéknak!

Forró szerelemmel ölellek át téged,
Boldog karácsonyt kívánok neked!

Azt hittem szeretnek, pedig csak játszottak velem;

Minden,amit eddig hittem,romokban hever.

Összetört szív,s talán már néma érzések suttogják:

nem érdemes sírni,ennyi volt a boldogság.

Nehéz könnyes szemen uralkodni,hisz őt senki sem tudja majd pótolni.

Néma minden,hisz még fáj a szív,s azt hiszed,hogy ez soha nem lesz többé így.

Talán igazad van,de ha így is lenne,gondolj az együtt töltött,boldog percekre.

Hisz annyi minden közös emlék,forró csókok,meleg ölelés..

S most minden szertefoszlott.

Közös álmok,vágyak,tervek,minden,miket együtt terveztetek.

Ennyi volt,s te már tudod,sohasem feleded el őt,bárhova is juttok.

Az ő szerető szívét nem lehet feledni,mert megtanított arra,hogyan kell szeretni.

Forró ölelések,csókok,s minden,mit ajkaizok egymás felé mondott.

Ha most már vége is,tudd,hogy sohasem feledhet el ő téged,hiszen élete egy részét szentelte néked.S ezt kitörölni,elfeledni még akkor sem lehet,ha szíve majd egykor egy másikat szeret.Ennyi volt,mi szép volt s jó,hidd el,ez nem múlandó.

S hidd el azt,ne kételkedj benne,ha végső búcsúd közeleg,ő lesz az utolsó,ki azt mondja:ég veled,szerettelek,s talán még most is így érzek.Tudom,ez már késő,s tán te ezt nem is érted,hogy mért hagytalak el,ha szerettelek téged..