Együgyü Lexikon

IRODALOM, irodalomtörténet, író, írósvaj, ementáli sajt

Gyűjteménye azoknak a panaszkönyveknek és felfolyamodásoknak, melyeket tájékozatlan emberek, akik körülményeikkel elégedetlenek, s a fennálló viszonyokkal sincsenek megelégedve, általánosságban feljegyeznek és összeírnak, nem ismervén az illető hatóságok (minisztérium, vasútigazgatóság, sóhivatal) illető szakosztályát, ahová panaszaikat és véleményüket be kellene nyújtani - esetleg benyújtották, de a hatóságok visszautasították azokat. Az ilyen elégedetlen ember (író) a nagyközönség elé terjeszti aztán véleményét, remélve, hogy valaki megszánja, és segít rajta. Sokféléről szoktak panaszkodni ezek az emberek, betegségeikről, pénzbajaikról - gyakran oly dolgokról is, melyekkel a hivatalok nem foglalkoznak, így pl. arról, hogy némely ember nem kapja meg, amit akar, vagy másvalaki elveszi nekije, amije van, vagy hogy meg kell halni, vagy hogy télen nagyon hideg van. Panaszaikat példákkal is illusztrálják, melyeket sajnos nem lehet ellenőrizni, s így a sóhivatalnál kevés beccsel bírnak.

Többféle formában jelentkezik, ezek közül nevezetesebbek:

1. Költészet. Rendesen igen fiatal, részben gyakorlatlan emberek dolgozata, akik elkezdenek mondani valamit, de a következő sorban, amit leírtak, egyszerre egy olyan szó jön, ami úgy végződik, mint az előző sorban egy szó - erre megijednek, hogy mi ez, és elfelejtik, amit mondani akartak, és újrakezdik a sort elölről. Ezt a zavaros írást elmegyógyászok versnek és rímnek nevezik - a magyar nyelv szerencsére olyan rímszegény, hogy még az apagyilkos rímnek is meg szoktak bocsátani, vagyis rímnek kell elfogadni ezt, hogy apa és gyilkos. Az ilyen fiatalemberek rendesen pénzvágyóak, és szeretnének meggazdagodni, s miután tudják, hogy napjainkban a felfedezők és feltalálók keresik a legtöbbet, verseikben többnyire ilyesmivel foglalkoznak, de igen csekély eredménnyel rendszerint. Az ilyen, költőnek nevezett felfedezők fedezték fel például, hogy ha a nap lemegy, akkor sötét lesz (nem lehetett értékesíteni). Egyik, hosszas kutatás után, rájött, hogy egy megfelelő fiatal leány bélrendszere felső nyílásának (száj) saját bélrendszerünk felső nyílásával (száj) való érintése kellemes érzetek felkeltésére alkalmas lehet bizonyos körülmények között. Mint később kiderült, nem lehetett szabadalmaztatni, már előbb felfedezték.

2. Regény. Érettebb írók panaszainak kifejezési módja. A panasz kétféleképp történhetik, az író vagy azt írja meg, hogyan szeretné, ha lenne neki a dolga (romantikus regény) - ebben leírja, hogy mennyivel jobban menne neki például egy szép kastélyban, ahol szép nők volnának, és mind hozzámennének feleségül - vagy azt írja meg, hogy igazán hogy van (naturalisztikus regény), amelyből kiderül, hogy mennyi baja volt neki mindig, és hogy ilyenkor milyen csúnyákat gondolt. Ez utóbbit objektív regénynek is nevezik.

3. Dráma. A gazdagabb író panaszainak tolmácsolására ügynököket, ún. színészeket fogad fel, akik hangosan elmondják a bajokat. A Dr. megírása úgy történik, hogy az ember beállít a színpadra néhány alakot, ezután kimegy a nézőtérre, és megkérdezi a közönséget, hogy melyik tetszik neki a legjobban. A közönség megmondja, hogy neki A tetszik legjobban, erre az író visszamegy a színpadra, és megbeszéli a művészekkel, hogy A üssön agyon mindenkit, mire A agyonüt mindenkit. Ezért lehet pénzt kapni.

Alfajai.

a) Tragédia. Foglalkozik a férjjel, akit a felesége megcsal, mire dühében agyonlövi a feleségét vagy saját magát, vagy csak a feleségét és a csábítót, vagy a csábítót és saját magát, vagy a csábítót, vagy a csábítót és a feleségét és saját magát, vagy a csábítót és saját magát magát. (Vö. permutatio, matematikai melléktud.)

b) Vígjáték. Foglalkozik ugyanazzal a férjjel, akit a felesége megcsal, mire ő is megcsalja a feleségét.

c) Bohózat. Foglalkozik ugyanazzal a férjjel, akit a felesége megcsal, mire egy kuplét énekel.

4. Kritika. Némely veszekedő természetű ember, akinek különben semmi baja sincs, a fent említett panaszkodók felfolyamodását ellenőrizve, oly színben tünteti fel magát, mintha ő el tudná intézni, de ezeknek (kritikusok) nem szabad felülni, mert rosszindulatú és csúfolódó emberek, és gyakran ingerlik a szenvedő írót; ha például valakinek egy golyó van a hasában, és ezt egy V. (vers) panaszfolyamodásban leírja ("Golyó van a hasamban" címmel), egy ilyen Kr. képes rámondani, hogy ez szép, szóval az, hogy nekem a hasamban golyó van, az tetszik neki (vö. káröröm).

5. Irodalomtörténet (vö. statisztikai tudományok: "Éhenhaltak" rovata).

KÖZMONDÁS

Rövidre fogott tanácsok és életbölcsességek, melyek szimbolikusan vagy átvitt értelemben fejeznek ki egy tapasztalatokon alapuló igazságot, melyet kellő magyarázattal és értelmezéssel körülményekre és helyzetekre hasznosan alkalmazhatunk. Vigyáznunk kell azonban, hogy helyesen alkalmazzuk őket, és ne tévesszük össze a körülményeket, amelyekre alkalmaztuk. Néhány példát magyarázattal alább közlünk:

1. Aki másnak vermet ás, maga esik bele.

Aki másnak valami kellemetlenséget csinál, neki van belőle baja. Például ha valakiről bebizonyítom, hogy azt a sok pénzt, ami van neki, sikkasztotta, és neki ezzel kellemetlenséget csinálok, nekem van belőle bajom, mert akkor ő nem ad nekem abból a pénzből. Fordítva viszont: aki magának vermet ás, más esik bele, például ha én elcsábítok egy leányt, más veszi el feleségül.

2. Amelyik, kutya ugat, nem harap.

Megnyugtató tapasztalat, mely szerint bátran lehet közeledni az ugató kutyához. Kezdőket azonban figyelmeztetünk, hogy a kutyák nem tudják ezt a közmondást. Megfordítva: amelyik kutya harap, nem ugat - ez még nincs bebizonyítva, lehet, hogy ugat, csak nem hallani, mert tele van a szája.

3. Kaparj, kurta, neked is lesz.

Például ha valakinek valami bőrbetegsége van, és azt egy másik ember kaparja, neki is lesz.

4. Eső után köpönyeg.

Egészségügyi szabály, mert eső után rendesen hűvösebb a levegő, és így ajánlatos übercigert húzni.

5. Vér nem válik vízzé.

A legújabb orvosi tudomány által megdöntött tapasztalat (lásd: vízibetegségek).

6. Kutyából nem lesz szalonna.

Legfeljebb disznózsír.

7. Minden órádnak leszakaszd virágát.

"Virág" alatt átvitt értelemben fiatal leányokat és nőket kell érteni. Megfordítva zsebmetszők részére alkalmazható: minden virágnak (leány, nő) leszakaszd óráját (zsebóráját).

8. Sötétben minden tehén fekete.

Rendkívüli jelentőségű ipari felfedezés, melynek segítségével nagy mennyiségű fekete lakkot és festéket meg lehet takarítani azok részére, akik ragaszkodnak hozzá, hogy a tehenek feketék legyenek, nem szőkék.

9. Öreg ember, nem vén ember.

Sajátságos patológiai kísérlet, melynek segítségével be lehet bizonyítani, hogy öreg embereknek elméje már teljesen el van gyöngülve, amennyiben nem veszik észre, hogy "öreg" és "vén" ugyanazt jelenti. Fiatal ember ugyanis nem ugrana be ilyen marhaságnak, hogy "fiatal ember nem ifjú ember".

10. Más kárán tanul az okos.

Például ha valaki franciául tanul, az az apjának a kára, mert neki kell fizetni a tanárt.

11. Égre követ ne dobj, mert fejedre esik.

Például ha valaki elmegy egy épülő ház alatt, ráesik az a kő, amit más az égre dobott. Helyesebb tehát a követ magasból a földre dobni, akkor más fejére esik.

12. Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér.

Egészségügyi tanács, ami főleg azoknak kellemetlen, akiknek nagyon hosszú takarójuk van; ezeknek néha kétméternyire ki kell nyújtózkodni.

13. Ki korán kel, aranyat lel.

Viszont aki aranyat lelt, későn fekszik, és másnap már nem tud korán felkelni. Leghelyesebb le se feküdni, akkor mindenkit megelőz az ember.

14. Ki kevéssel be nem éri, az a sokat nem érdemli.

S így érdemtelenül kapja meg.

15. Mindenki a maga szerencséjének kovácsa.

Kivéve Kovács Gyulát.

16. Lassan járj, tovább érsz.

Az érettségiző fiatalemberre fordítva áll: lassan érik, tehát tovább jár.

17. Minden látszat csal.

De minden csaló látszik.

18. Nem mind arany, ami fénylik.

Lehet kedvező körülmények közt gyémánt is.

19. A türelem rózsát terem.

Egyebet nem.

ZENE, zeneszerzés, zenészek

Sajátságos, de igen gyakran előforduló lelki betegség, mely abból áll, hogy némely embernél beszéd közben a tüdőből kitóduló levegő megmozgatja a torokban lévő csökevényes szalagot (hangszalag), mely szerv az embernek abból a korából maradt vissza atavisztikusan, amikor még nem tudott beszélni. Ez mellékhangot ad és a szavaknak bizonyos hangsúlyt, abban a mértékben, amint több vagy kevesebb levegője van a páciensnek. E beteges állapot szemlélete igen nagy hatással van azokra, akik tanúi lehetnek - olyankor, mikor a betegség még nem túlságosan fejlett, és a mellékhangok lassan jelentkeznek csak, a hallgatót egészen könnyekig szomoríthatja az a gondolat, hogy milyen kár az illetőért, még meg lehetne menteni (szomorú zene) -, ebben az állapotban a szenvedő beteg ugyanis maga is tudja még, hogy milyen rettentő állapotban van, hogy nem tud értelmesen beszélni, hanem hol magasabban ejti ki a szavakat, mint ahogy rendesen kellene, hol alacsonyabban, és ez a szomorúsága esetleg részvétet kelthet környezetében. A betegség fejlettebb stádiumában a páciensnek fent említett melankóliája eltűnik, lelki zavarában nem veszi észre többé, hogy gondolatainak közlése merőben helytelen és abnormális, s beteges mániájában azt hiszi, hogy az az értelmes beszéd, s még forszírozza, és mindenféle fordulatokkal növeli az eredeti hangzavart. Ebben az állapotban a hallgatóra már komikus hatást gyakorol, mert az már igazán nevetséges, hogy valaki például ezt a gondolatot, hogy "ujjé a ligetben nagyszerű", úgy fejezze ki, hogy az "új"-t még rendesen mondja, a "jé"-t azonban már női hangon, és a további szótagokban is, hol a gyermekek fejletlen hangját, hol a madarak értelmetlen rikácsolását, hol öregemberek mély hangját alkalmazza a saját hangja helyett.

Ennyire fejlett stádiumában tehát, mint láttuk, ez a betegség már a lelki kórtünetek kategóriájába tartozik, s az elmebetegségekkel kapcsolatban gyógykezelik. Az ilyen lelki betegeket "Opera" nevű tébolydákban helyezik el, hol különböző szerekkel, ún. hangszerekkel próbálják őket gyógyítani. E szerek alkalmazására bizonyos készülékek szolgálnak, melyeknek az a hivatása, hogy a beteg hibásan kiejtett szavait egyensúlyozza, és a normális hangzástól való különbözeteket pótolja. Úgy kell ezt tekintenünk, mint pl. a szemüveget, mely a közellátást vagy távollátást szabályozza a lencsék segítségével. Az "Operá"-ban a betegeket összeeresztik, hogy egymás példáján okulva, leszokjanak végzetes hibájukról, de rendesen eredménytelenül.

E betegségekkel több szakavatott orvos foglalkozott, s az egyes rohamok lefolyását pontosan, percről percre feljegyezték. Ezeket a feljegyzéseket "kották"-nak vagy "zeneművek"-nek nevezik. A normális beszéd szótagjai fölé jegyzett pontokkal és vonalakkal jelzik ezek a leírások azokat a pillanatokat, amikor a beteg a normális kiejtéstől eltért, és helyette másféle kiejtést használt. A roham lefolyását e leírások segítségével rekonstruálni lehet, visszaidézni. Ezt a visszaidézést mulattató szórakozásnak tekintik sokan, és a fent említett készülékek segítségével gyakorolják. Ide tartoznak:

1. Zongora. Háromlábú asztal, fehér és fekete fogakkal. Nem harap. Két kézzel verik, de ezt a verést nem kell komolyan venni; ennek hangsúlyozására magát a műveletet "játék"-nak, "játszás"-nak nevezik, nehogy valaki az illetőt feljelentse. Játszani mindenkinek szabad.

2. Hegedű. Üres doboz, melyre négy, marhabélből csavart spárga van kifeszítve; de csak tökéletlenül adja vissza ennek az állatnak a hangját.

3. Trombita, síp. A politikai meggyőződésnek precízebb kifejezése, más néven: véderőjavaslathoz hozzászóló és objektív okokat előadó szerkezetek.

NEVETÉS, nevetség, nevetségesség, humor (vö. Humor és Magyar, őslegenda)

Sajátságos állapot, melyet a humor vagy nevetségesség idézhet elő. Bergson elmélete szerint a humor úgy jön létre, hogy a mechanikusan történő dolgokat megfordítjuk, s úgy tekintjük őket, mintha nem volnának megfordítva. Szemléltetőleg: ha például valaki felöltözve véletlenül beleül egy kádba, szórakozottságból, abban a hitben, hogy a karszékbe ült bele, és most valaki megfordítja a zuhanycsapot, és az illető úgy tekinti, mintha nem volna megfordítva, tehát tovább ül a kádban: ez esetben a humor (nedvesség) szemlélhetővé válik, és az illetőt benedvesíti. Ez az állapot másokban a hasizomnak sajátságos rángatózását idézheti elő, mely egészen a szájig, a szájon keresztül egészen a fülekig terjedhet, s kórbonctanilag megállapítható. Ezt nevezzük nevetésnek. A nevetés nagyon gyakori tünet, s mivel a hasizom mozgatása az emésztésre is igen jó hatással lehet, sokan mesterségesen s közvetve idézik elő. Ez állapot előidézésével ezzel foglalkozó egyének, az ún. humoristák vannak megbízva, akik a dolgokat főkapitányi engedéllyel megfordíthatják, anélkül hogy ezért bárki kihágási feljelentést tehetne ellenük. Ezek fordították meg például a Deák-szobrot vagy a Bazilikát, melyet ha az ember a Váci körútról úgy tekint, mintha nem volna megfordítva, nevetséges érzést idézhet elő, mert mégis meg van fordítva, akár úgy tekinti Bergson, akár nem, és úgy néz ki, mintha haragban volna a Váci körúttal.

A humorista egy másik eszköze például a túlzás, vagyis az, hogy többet mond, mint ahogy valóságban van (vö. főpincér), például ha egy liter pesti tejben van egy fél liter víz, akkor a humorista azt mondja, hogy a pesti tej csupa víz. Vagy például, ha a pesti tejben van egy svábbogár, a humorista azt mondja, hogy a pesti tejben van egy krokodilus. Az említett hasizommozgást így is fel lehet idézni, ami ebben az esetben azért is előnyös, mert a hasizommozgatás által az ember kihányhatja a fent említett tejet.

Más eszköze a humoristának az ötlet vagy szójáték, ami úgy történik, hogy az ember ötlet helyett azt mondja: cotlett vagy hatlet. Utóbbi időben nem divatos, mert sokan hamisan játsszák.

A nevetés előidézésének egy másik módja, hogy az ember úgy csinál, mintha valami baja volna, és a többiek azt hiszik, hogy nekik az a bajuk nincsen meg, ami szintén fokozhatja az emésztést. E célra szolgálnak az ún. vígjátékok, melyekben egyik színész azt játssza, hogy a másik színészt megcsalja egy harmadik színésszel, amin a néző nevet, mert nem tudja, hogy közben otthon őt csalják meg egy negyedik színésszel. Ezt nevezik kárörömnek, ami annyit tesz, hogy kár örülni.

Greguss szerint a humort, vagyis nevetségességet könnyek között kell keresni, más szóval a humor: mosoly könnyek között. Ezt úgy kell érteni, hogy például valahol sírnak, és az ember közéjük áll és mosolyog. Ezzel igen szép eredményeket lehet elérni az említett emésztésfokozás terén, s amennyit Budapesten sírnak, az ember egészen a megpukkadásig mosolyoghat, és a hasát foghatja mosolygásában. Nagyon vigyázni kell azonban, hogy ne olyanok közé álljunk, akik szintén azért jöttek oda, hogy közöttünk jól kimosolyogják magukat.

Más filozófusok szerint a nevetségességet a fenséges mellett lehet találni, egy lépésnyire. Nagyon egyszerűen meg lehet találni: az ember elmegy a fenségeshez, és megáll előtte egy lépésnyire, erre egészen odamegy, megfordul, és egyet lép megint visszafelé: mire csak egy lépés választja el a fenségestől.

A legújabb hasonszenvi orvostudomány felfedezése szerint legjobban az nevet, aki legutoljára nevet. Ebből a szempontból tehát a legegészségesebb emberek azok, akik, miután az egész társaság nagyot nevetett egy viccen, egy fél óra múlva ők is elnevetik magukat, mert csak akkor jut eszükbe a viccnek az értelme. Az utoljára való nevetés ilyenformán egyik legnagyobb ambíciója az embereknek.

Ha tetszett, folytatás eggyel lejjebb!