Pokolgép : Hol van a szó

Szeretnék álmodni egy szebb holnapot,
melyet szebbnek láthatok.
Óóó, szeretném, ha másképp élhetnénk,
Ha egymásra nyíltan nézhetnénk.

Erre vágyom rég,
Ezért mindent megtennék!
Erre vágyom rég,
Óóóóó....

Mondd hol van a szó,
ami elmondaná,
amit érzek belül,
miért hajt a vágy!

Mondd hol van a szó,
amit nem mondtam el,
amit érzek belül,
egy egyszerű, tiszta, őszinte szó!

Szeretném, azt hinni, hogy csodák vannak még,
A szívekben felolvad a jég.
Óóó, szeretném, ha nem lenne hazugság,
ha egymáshoz nyíltan szólhatnánk!

Erre vágyom rég,
Ezért mindent megtennék!
Erre vágyom rég
Óóóóó....

Mondd hol van a szó,
ami elmondaná,
amit érzek belül,
miért hajt a vágy!

Mondd hol van a szó,
amit nem mondtam el,
amit érzek belül,
egy egyszerű, tiszta, őszinte szó!

Pokolgép : Így szép az élet

Lennék én vad folyó, sziklákat szétzúzó
Vagy magasban felhő, szabadon szárnyaló
Lennék én tékozló fiú, ki csak a mának él
Csak így édes az élet, ez a világ így szép

Nem lennék gazember, ki egy országot megrabol,
Vagy ostoba, aki helyette meglakol
Inkább vagyok, aki vagyok,
Egy őrült rockzenész
Nekem így édes az élet, ez a világ így szép

Gyomláld ki lelkemből a búbánatot
Gyere a közelembe régi barátom
Itt minden fáradt napon szükség van rád
Érted az ördögöt is seggbe rúgnám

Kiálts, hogy halljam a hangod még jobban
Akkor nem érdekel, hogy mit hoz a holnap
Öld meg a szívemben a kétségeket
Így édes az élet, ez a világ így szép

Lennék én óriásfa, a végtelenbe szökő
Vagy nyári villám, mindent felperzselő
Lennék én tékozló fiú, ki csak a mának él
Csak így édes az élet, ez a világ így szép

Nem lennék gazember, ki egy országot megrabol,
Vagy ostoba, aki helyette meglakol
Inkább vagyok, aki vagyok,
Egy őrült rockzenész
Nekem így édes az élet

Pokolgép : Mielőtt végleg eltűnnél

Nem láttad az erdőtől a fát
Rossz helyre léptél
Zuhansz a semmibe
Egy villanás, csak látomás és filmszakadás

Túl gyorsan égtél
Téged is felperzselt a láng
A vesztes oldalra álltál
Hitted, csak játék
De rádtalált a fejvadász a biztos (???) tűzhalál

Lebegsz a tested felett
Mielőtt végleg eltűnnél
Búcsúzz mindörökre
Szent Péter int feléd

Lebegsz a tested felett
Mielőtt végleg eltűnnél
Vár egy szűk alagút
Indulsz a fény felé

Túl gyorsan égtél
Téged is felperzselt a láng
A vesztes oldalra álltál
Zuhansz a semmibe
Egy villanás, csak látomás és filmszakadás

Lehet, hogy vége
Lehet, csak most kezdődik el
Bármi lehetséges
Lehet, nem létezik mennyország, túlvilág
Csak a végtelen vár rád

Pokolgép : Te sem vagy más

Elmúlt egy nap, béke van már
Gondolatban a múlt visszajár
De a testem fogoly, béklyóban áll
Bábu az élet színpadán

Elképzelem, itt vagy velem
Lelkem szabad, szárnyalón szalad
De a testem fogoly, béklyóban áll
Bábu az élet színpadán

Korlátok közt, tudom, elveszek
Útvesztőben félek nem leszel
Csak egy átvert áldozat, ki béklyóban él
Te sem vagy más csak pont az mint én

Nem kell a szó, csend van, így jó
Ha kiáltanék, azt sem értenéd, tudod
Te sem vagy más, csak pont az mint én
Bábu az élet színterén

Pokolgép : Áradj,vér

Nem fog a szó és nem fog az átok,
És nem áll itt meg a kereszt.
Senki sincs, aki hívott, nincs aki küldött.
Ahogy jössz, úgy mehetsz.

Állj elém, hogy lássalak,
Hogy eggyé váljak veled,
Tekintetemtől felszakad,
Minden beforrt sebed.

 Még egy perc és nincs tovább,
Áradj vér, járja át tested újra még.
Még egy perc és nincs tovább,
Áradj vér, járja át tested újra még.

Semmi se jó és semmi se rossz,
Menfis a minden mérleg
Füledbe súgja, sorsod a mérce,
Elárullak téged.

Állj elém, hogy lássalak,
Hogy eggyé váljak veled,
Tekintetemtől felszakad,
Minden beforrt sebed.

Pokolgép : Feltámadt éj

Eljön a lelkedért egy nap a Sátán
Feltámadt éjszakán így szól, hogy nézz rám!
Elhoztam a számadást, rendezzük a tartozást
Nem vagy már semmi más csak emlék. Emlékezz Rám!

Eltűrted sorsodat, szenvedj hát némán
Alkudnod késő már. Itt van a számlád
Nincs már mi vissza tart. Az átok megfogant
Sorsod hát teljesül. Vár rád, vár rád a vég

Feltámadt éj - Sírból holtak hangja szól
Feltámadt éj - Leleked farkasként dalol
Feltámadt éj - Végítélet napja vár
Feltámadt éj - Vár rád, hogy félj

Eljött a lelkedért egy nap a Sátán
Meglátod mennyit érsz, ha igy szól, hogy nézz rám
Elhoztam a számadást, rendezzük a tartozást
Nem vagy már semmi más csak emlék. Emlékezz Rám!

Piramis : Ha volna két életem

Melletted minden reggel
Vidáman ébredek fel,
S könnyűnek érzem mindenem.
De néha egy hang a szívemben
Új útra szólít engem,
Talán nem érted meg sohasem, hogy

Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen.
Miért is nem lehetek egyszerre két helyen,
Óóó Istenem, miért nincs két életem?

Mennyivel könyebb volna,
Hogyha két életem volna.
Egyet örökre odaadnék neked,
A másik szabad lenne,
Minden nap szárnyra kelne,
S mindenkit szeretne, akit lehet.

Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem.
Bár volna két életem, hinnék mindenkiben!
Óóó Istenem, miért nincs két életem?

Hogyha két életem volna,
Az egyik gyengéd volna,
Magadhoz láncolhatnád.
De a másik örök volna,
S ha a világ elpusztulna,
Akkor is tovább lobogna.

Ha volna két életem, nem fájna semmi sem.
Bár volna két életem, nevetnék mindenen!
Óóó Istenem, miért nincs két életem?

Úgy fáj, hogy nincs két életem.

Piramis : Együtt is egyedül

 Kérlek semmit ne monddj!Én nem hiszek túl könnyen.
Túl sok félelem van már mélyen a szívemben.
Túl sok egyedüllét mérgezett már engem,
Még sosem értett meg az, akiben én hittem

És végül mindig mindig egyedül maradtam
Ma sem értem mit vagy miért?
Éltem másként, ha volt rá egy esély
De az sem volt elég

Piramis : Ajándék

 
 Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek
Gondolkodtam, mit is adhatnék neked.
Amit csak én adhatok, amiről te is tudod,
hogy igazán én vagyok.

Minden gazdagságom hangok és szavak,
Néhány általunk kimondott gondolat.
Egyet elmondtam neked, hogyha igaznak hiszed,
Mondd el mindenkinek!

 Kívánj a szónak nyílt utat,
És a dalnak tiszta hangokat,
Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.

Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek,
S csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed,
Hisz te is úgy élsz, ahogy én,
Te is azt álmodod, amit én,
Legalábbis úgy szeretném

Piramis : A szerelem országútjain

Én is úgy indultam el, hogy mélyen a szívemben,
Szép és sosem fogyó vágyakat őriztem.
De száz és száz országúton, száz és száz városban,
Száz és száz ölelésben ezerszer változtam.

És volt már néhány őrült szerelmem.
És volt már néhány szép.
És volt már néhány, akit elfeledtem,
De a szívem nem nyugszik még.

Hányszor ébredtem már idegen ágyakban,
És hányszor fájt a szívem, mert másképpen gondoltam
És hányszor készülődtem és indultam úgy tovább,
Hogy várt rám egy új szerelem, de a régi még visszavárt.

És volt már néhány őrült szerelmem.
És volt már néhány szép.
És volt már néhány, akit elfeledtem,
De a szívem nem nyugszik még.

Voltam ördögi már, sasként is szárnyaltam,
Szívekig emeltek föl és van még ami hátra van

Presser Gábor : Sose Halunk Meg

 Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál,
Hol van a tűz, hova lett a mindig sóvár régi láz,
Az a régi égi láz , amivel beléptél, s megszerettelek?

 Nagy utazás, azt mondtad hogy ez az élet, s nem halunk meg,
Az ember soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz,
Tőled kaptam, majd meg haltam, majd el égtem én.

Mivé legyek most nélküled,
Hová megyek így nélküled?
Te meg csak ülsz fáradtnak tűnsz,
Tovatűnt szép ígéretek, nélkülük én hová legyek?

 Nagy utazás, a vonatunk újra indul,
Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz,
induljunk el hát megint,
Gyere velem most az ígéret szerínt!

 Nagy lesz az út, de mi ugye még se várunk
A vonatunk nekilódul, újra száguld, régi láz, hajtja az régi láz,
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.

 Elindulunk, elindulunk, az éjbe megy a vonatunk,
S az éjszaka, az éjszaka, a puha testű éjszaka,
Vonatunk kattogó zaja.

 Mint régi jó barátokat, majd úgy fogad, majd úgy fogad.
Egy utazás az életünk, azt mondtad hát, megint megyünk,
Nagy utazás az életünk

Tankcsapda : Lopott könyvek

 
 Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom
Vérrel, verítékkel,
Valahogy még kibírom.
De aztán elmegyek innen messze,
Hogy többé ne is láss.
Lopjon könyvet, írja a könnyeivel
Tele valaki más!

 Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom,
A festék, ha megszárad
A kifakult papíron,
Akkor elmegyek innen végleg,
Magammal viszlek téged
Oda, ahol többé soha
Senki el nem érhet.

 Tudom, hogy hagynád,
Én addig szeretnélek,
Amíg mozogsz, amíg van benned élet
A véredben fürödnék,
Átvágnám a torkod,
Néznél RÁM, de nem értenéd a dolgot.

 Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom,
A képeket kitépem,
Rajta lesznek a síron,
Amit kettőnknek ások
Úgy, hogy ne lássák mások,
Mikor a szemedbe nézek,
Szúrok, aztán magammal végzek.

 Tudom, hogy hagynád,
Én addig szeretnélek,
Amíg látnám, hogy van még benned élet
A véredben fürödnék,
Átvágnám a torkod,
Néznél RÁM, de nem értenéd a dolgot