Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítségemre voltak az oldal létrejöttében: Izikének, aki a banneremet és vendégkönyvemet csinálta, valamint megtanított a képek készítésére, Fantának aki a buttonjaimat csinálta, Napsinak a mozgó Nyúlmami feliratot és az üzenőfalat, Sissinek pedig, hogy mindig buzdít!
Köszönöm!!!
|
|
|
|
ÁLOM
Legyen az
álomban tenger,
Végtelen ég kék,
messziről jövő
nyári zápor…
Aszfalton gőzölgő
forró pára legyek,
Lenyugvó napba
mikor belenézek…
Síratom emlékeimet,
s újra végigélem,
Pereg a perc,
s én futok utána,
Jelenemet egyszer
talán utolérem…
Akasa: Hajnali közhelyek
Emlékezem.
Azaz múltam morzsáit
Rágom.
Próbálom tetten érni
Sosemvolt bátorságom.
Neked semmit sem
Hoztam.
Kezemben semmi
Sincsen.
De arcom ráncaiba véste,
neved kezdőbetűit az
Isten.
S ha elalszanak bennem
A Dalok…
Eljön majd értem Apám,
És kézen fog a Halott.
S ha az Úr kérdezi,- Fiam!
Megérte?
A Te neved suttogom
Akkor.
S a földig hajolok a
szélbe
Marinaweb: A Tündérpor lángja
Ég, lobog a fájdalom tüze
S egy kistündérke szárnya,
Megpirul benne.
Hullámzik, csobog
a csodák tengere
S egy szép hableány
fényét
Leli benne.
A hajnali nap sugara
rámered,
S a fény lassanként
elrebeg.
Ebben lesz,
mit hosszan nézel,
A lángoló tűzben
tudod mit érzel.
Li Tai-PO:
Tündérsziget
Ó drága Napfény,
tündér Holdvilág!
Sugárotokból él
e holt világ,
S körökben,
miknek útja végtelen,
Ó hogy szeretnék
élni veletek!
Hallottam egykor,
régen, hajdanán,
Van egy sziget,
melyet túl Indián
Rejt kék ölén
a Déli Óceán:
hol smaragd-erdőn
aranyág fakad,
S tündér les rád
minden virág alatt!
Ki ide ér, az többé
sohse sír,
haja nem őszül
arca rózsapír,-
Ó Boldogság,
hadd jöjjek most veled,
Míg a tündérek
szigetére érünk,
Hol örök fényt
szitál a kikelet!
|
|
Reményik Sándor:
Csak így...
Hogy mért csak így:
Ne kérdezzétek;
Én így álmodom,
Én így érzek.
Ilyen messziről,
Ilyen halkan,
Ily komoran,
Ily ködbehaltan,
Ily ragyogón,
Ily fényes vérttel;
Űzött az élet,
S mégsem ért el.
Menedékem:
A nagy hegyek,
Az élet fölött
Elmegyek;
S köszöntöm őt,
ki zajlik, és pihen:
Én, örök vándor,
s örök idegen.
József Attila:
Úgy szeress
Tedd a kezed
Homlokomra,
Mintha kezed
Kezem volna
Úgy őrizz, mint
Ki gyilkolna,úgy
Mintha éltem
Élted volna
Úgy szeress,
mintha jó volna
Úgy, mintha
szívem szíved volna
Úgy őrizz,
mint ki gyilkolna
Úgy, mintha
éltem élted volna
Apolliner:
SZEMEDEN
Szemeden e
tengerszemen
Alámerül szegény
szivem
S a szerelem
S téboly vizében
oldja bent szét
A Bánat és az Emlék.
|
|
Lunának köszönöm!
|
|
|
|
|
Tündérekről általában
A tündérek talán a legtöbb különféle elnevezéssel illetett "természetfeletti lények. Skóciában, Írországban hívják őket Aprónépnek, Írországban Nemeseknek, Cornwallban Régi Népnek. A Jó Szomszédok és a Béke Népe elnevezés is tündéreket takar. Korábban fay-nek nevezték őket. Ma inkább a "fairy" megjelölést használjuk a tündérnépek többségére. Némely tündérek barátságosak, mások gyanakvóak, esetenként vadak az emberekkel szemben. Találkozhatunk föld alatti, tavakban, patakokban vagy tengerekben lakó tündérekkel, de a kelta tündérek jobban kedvelik a magaslatokat, esetleg a vadon mélyét, tavak partját. Magasságuk eltérő. Akadnak parányiak, férméteresek, 100-120 cm magasak, de embernagyságú vagy még magasabb tündérek is léteznek. Többnyire kisebb-nagyobb csapatokba tömörülnek egy-két magányos társukat leszámítva. Utóbbiak öltözködése is jóval egyszerűbb: rókabőrt, leveleket, zöld mohát, virágokat, vakondprémet vagy pókhálót öltenek magukra. A tündék szeretik a szép holmikat. Sapkájukat tollal, ruhájukat aranycsillámokkal díszítik, fejükön gyakran viselnek drágaköves koronát. Többnyire a helyi népviseletnek megfelelő színű ruhát hordanak. Írországban pl. a Daoine Sidhe és a Shefro tündérek zöld köpenyt és piros sapkát viselnek, a nők ruhája zöld, cipőjük szintén piros. Az elfek hagyományos viselete a zöld, míg Manx megye tündérei a kék színt kedvelik. Néhány leírásban fehér színű ruhában ábrázolják a tündéket. A kelta országokban mindemellett a zöld a kedvenc színük (a kelták a zöld színt a halállal társították), majd ezt követi a piros. Hajuk lehet vörös, barna, fekete vagy szőke, a nőké mindig hosszú, hátukra omló. Többnyire álnéven mutatkoznak be az embereknek (ha ugyan bemutatkoznak). Utálják, ha az emberek kilesik őket. A fogság elől némelyikük madárrá változva menekül. Táplálékra és alvásra egyaránt szükségük van. Könnyen megbetegednek, de akár meg is ölhetik őket. Gyakran töltik szövéssel, fonással az idejüket. Szerveznek maguknak vásárokat, piacnapokat, lovasfelvonulásokat, kedvelik a vidám tivornyákat, vadásznak vagy sportjátékokat játszanak (szeretik pl. a jéghokit). Kedvelik a zenét és a táncot. Játszanak pánsípon, dudán, cimbalmon, tamburinon, hárfán, sípon és dobon. Szeretik a rendet, a titoktartást és a nagylelkűséget. Hálásak, ha az emberek friss vizet hagynak nekik, de jó szívvel fogadják a tejet, sajtot, kenyeret, de a bor és a sütemények rituális felajánlása is hozzásegít a tündérek barátságának elnyeréséhez. De kedvelik például a gyömbért is. Az áldozatot a szabadban kell elhelyezni, lehetőleg zöld növények vagy fák közelében. Azonban ne várjuk, hogy a felajánlott ételnek, italnak másnapra lába kelljen. A hagyomány szerint a tündérek és a hozzájuk hasonló szellemi lények mindössze az emberi táplálék belső lényegét veszik magukhoz, a külső formát hátrahagyják. A legtöbb tündért meg lehet idézni különböző szertartások alkalmával, kérhetjük a segítségüket, parancsolni azonban nem szabad nekik, azt ugyanis nem tűrik. A tündérek pedig szinte mindig megtorolják sérelmeiket. Nem állhatják még a hideg vasat, nem mernek átugrani a folyóvizek fölött sem. Megijednek a sótól, csengőktől, a lópatkótól, a füttyszótól, az ujjpattintástól és a kifordított ruhától. Nem kedvelik az orbáncfüvet, a piros verbénát, a százszorszépet, a madárberkenyét, de a legkönnyebben talán egy négylevelű lóherével tarthatjuk magunktól távol őket. Aki átnéz egy kőbe fúrt lyukon, állítólag könnyűszerrel megláthatjuk a tündéreket. Úgy tartják, aki az óramutató járásával ellenkező irányban háromszor megkerül egy tündérhalmot, az megnyitja előtte kapuit.
/forrás: Kelta Mágia - D.J. Connway/
Tündérek lakhelye
Hol Korond szép fürdője áll, a völgy felett, két hegycsúcs emelkedett ki. Mindeniken várrom, mindeniken agg bükkök sötétlenek. A két hely neve: Firtos és Tartód.
Mikor Erdély földét még ős tenger boritotta, s hullámai közűl alig emelkedtek ki legmagasbb hegyeink: Firtosan már tündérek laktak.
Firtos a jó szellemek tündére volt. De minthogy e föld a jót rosszal vegyesen termi, vele átellenben Tartód lakott, a rosz szellemek egyik tündére. Két szép nőnek mindig szűk ugyanazon vidék. S mint mikor több nap ragyog az egen, két mellék napnak udvar-szivárványa mindig visszáson áll egymáshoz: ugy e tündérekkel sem lehetett máskép.
Firtosnak szép gondolatai, remek müvei valának: Tartód mint pulya lelkek szoktak, mindent utánozott. A mit amaz birt, azt neki is birnia kelle.
Fejlett a káosz, Firtos elhatározá, hogy várat fog épiteni magának. Össze gyüjté tündéreit, s tudtokra adja, hogy gondolatának ma létesülni kell. Tartód megtudja, ő is ki mondja egy vár épitését, s megizeni Firtosnak, mikép ő nemcsak hogy szebb várat épitend, de egyszersmind oly sebesen fogja végrehajtani hogy éjfél előtt még időt nyerend Firtos várába menni, s várának szegletkövét kifeszitve saját várába vihetni.
A szelid lelkű Firtos nem irigylé társnéja vágyait: ő azért az épitésről le nem mondott. De hogy büszke feltételében ne boldoguljon, a vidék legnagyobb kődarabjaiból rakatta le vára szeglet köveit.
Firtos vára éjfélfelé pompában ragyogott, épitője elégűlten legelteté rajta szemeit. S örvendeze, hogy ellene gúnyos terve dugába dölt. De keveset tarthata öröme, imé tündérek repülnek várába, élökön Tartód.
Egy pillanat, s az új vár roppant szeglet köve ki vala döntve; s két tündér vasrúdon karára emelve, repűlt vele, Tartódvára felé. Útjok Korond felett vitt el. S már őrvendezzetek reptökben a sikernek, mire Korondon a kakasok megszólaltak éjfélre.
Éjfélre fogadta volt Tartód, hogy beérend a kőzel várba. Szóla a kakas: a vasrúd ketté repedt, a követ leejtették.
S Tartódnak, mert fogadását túlfeszitette, lakolnia kellett. Nem volt elég, hogy fogadását elvesztette: az istenek büntetésből várát is összeronták. Mire visszatért, napi munkájának csak romjait találta.
---
A székelyföld e két várroma ma is fenn áll. Tartód maradványa a fenyvesek közt, szép rom, alatta szakad a Tartód vize a Küküllőbe. Kié volt később? lakták-e vagy nem? nem szól a történet. A Firtost egész korunkig használták; mig 1773-ban az elüldözött Jésuitáktól a szent Ferencziekre szállott. De a szerzet csak hamar bele unt a felhőkkeli szomszédságba: a várból leköltöztek, felhagyák. S ma már egészen rom.
A szegletkövet a nép most is látja Korond határán. Egy nagy kő hever ott, mint mondják, olyszerű, mintha fúrva lett volna.
Bonanza Banzai 1984
Az álmaimat gépek rázzák Hogy ne tudjak aludni Hogy folyton fáradt legyek És ne érdekeljen semmi, de semmi A szépségedet elcsúfítják Hogy ne tudjál kitűnni Így veszélytelen leszel rájuk Akár az összes többi
Várom, hogy egy angyal érkezzen És fizessen a bűnért, ha vétkeztem És ha el kell mennem innen, meglehet Hogy te temeted el a testemet Nagy Testvéred figyel téged A hangja rádszól a falakból Mindenütt ott van, érzed Mégsem látható sehol
Várom, hogy egy angyal érkezzen És fizessen a bűnért, ha vétkeztem És ha el kell mennem innen, meglehet Hogy te temeted el a testemet.
Várjuk, hogy egy angyal érkezzen Én fizetek a bűnért, mert vétkeztem És ha el kell mennem innen, hát elmegyek De kérlek temesd el a testemet | | |
|
|
EMLÉKEZZ
Christina Georgina
Rossetti
Emlékezz rám,
ha tőled
messze-messze
a hallgatag
országba érkezem,
s nem foghatod meg
többet a kezem,
és nem fordulhatok
el tévedezve.
Emlékezz rám,
ha majd magad
leszesz te,
s nem szólsz
jövőnkről, úgy,
mint rendesen:
csak emlékezz és
értsd meg,
kedvesem,
késő tanács,
imádság,
minden eszme.
De ha felejtesz, s
aztán valahogy
emlékezel reám,
ne búslakodj,
mert hogyha
Éj s Romlás
a szenvedélyt
nem ölte meg,
mely hajdan
bennem élt,
százszorta jobb,
hogy mosolyogj
s felejts,semmint
emlékezz és
egy könnyet ejts
REMÉNY, MIT REMÉLSZ?
Camôens
Remény, mit remélsz?
- Semmit, soha többé.
Miért?
- Valami megváltoztatott.
Élet, mi vagy?
- Csak gyötrelem vagyok.
Mit mondasz, szív?
- Szeretek, mindörökké.
Lélek, mit érzel?
- Igy kell tönkremenni.
Hogy élsz?
- Nem várva semmi jót, szerencsét.
Mégis, mi éltet?
- Csak a mult, az emlék.
Csak ennyi a fény életedben?
- Ennyi.
Látsz végső célt?
- Csak egy gondolatot.
Mire gondolsz?
- Hogy várom a halált.
Jó lesz?
- Parancs kényszerít, hogy tegyem meg.
Mért kényszerít?
- Mert tudom, ki vagyok.
Ki vagy?
- Az, aki megadta magát.
Kinek?
- A fájó, örök Szerelemnek.
Albertini: Az angyal
Az ajtókba beleütődik
a fákba is bele.
A fény se látja Őt, a szél se,
s az ablakok szeme.
Igen: az ablakok szeme.
A városokban idegen már.
Róluk emléke sincs.
Holtan bolyong.
Holtan bolyong utcák során át.
Ne kérdezzétek! Csak elébe,
Vagy mégse, mégse.
Szeme, hangja, árnyéka sincs
Az sincs, bizony.
Láthatatlan Ő a világon
mindenkinek.
FEHÉR SIRÁLYOK
Yeats
Volnánk fehér sirályok,
édes, a gyors habokon!
Még száll a meteor-csík,
s nekünk már unalom;
s a szürkületi égalj
kék csillaga, kedvesem,
szivünkben bút ébresztett,
mely nem múlik sosem.
Fáraszt a harmatos álom,
rózsáké, liliomé;
ne álmodj róluk, édes;
se a meteor felé
ne epedj; se a kék csillagra
harmathullás idején:
az volna jó, ha sirályok
lennénk
a habon, te meg én!
Lelkem szigetvilágok
s partok dala veri fel,
ahol az idő feledne
s a bánat nem érne el;
de mögöttünk maradna
láng, rózsa, liliom,
volnánk csak sirályok,
édes, a ringató habokon!
|
|
|
|