Depresszió : A két kezünkben

Érzem hogy,
Látom hogy,
Újabb áldozatra les
A vég szörnye már kitörne
Talán majd minket is keres
Ott lohol a kezdet nyomában
Nagy trófeák otthonában
Üt, vág a lét ostorával
De elkerül még ostromával

A döntés itt a két kezünkben
Együtt vagy a szürkületben
A döntés itt a két kezünkben
Nem a végzetünkben

Ha elfáraszt, elválaszt
Ez a világ akkor is él
A kötelékünk, összeértünk
A múltunk miattunk beszél
Az eltünés kampánya ellen
Ne járjon át az a szellem
Amiben a vég fogant máshol
És így ott leszek veled bárhol

A döntés itt a két kezünkben
Együtt vagy a szürkületben
A döntés itt a két kezünkben
Nem a végzetünkben

Ha a hited az én hitem
Majd veled épitem
Az utat amíg lehet
Vagy amíg engeded

Depresszió : A mi forradalmunk
 
Köszöntünk téged a klubban!
A szabad elmék között vagy
Talán a cél felé útban
Az is fontos, hogy nyomot hagyj
És jobbra fordítsd amit tudsz
Erőszak nélküli harccal
Ha még több a fényünk te sem buksz
A sárba arccal

Most ez a mi harcunk
A mi forradalmunk
Meg kell, hogy mentsük a jövőt
Mert csak is mi formáljuk
Ha sosem hagyjuk
Hogy eltaposson egy erő

Megkopott szép mesék könyve
A történelem nekik ennyi
Hiába hullt vére, könnye
Oly sokaknak, hogyha veszni
Hagyjuk amit nekünk adtak
Lehet, hogy fényből fakadtunk
De könnyen sötétben ragadhat
Aki nem érti meg a harcunk

Fáj látni mennyit tehetnénk
Ha a rossz dumát meg nem ennénk
Struccpolitikus zombi elmék
De az ő nevük is csak termék

Most ez a mi harcunk
A mi forradalmunk
Meg kell, hogy mentsük a jövőt
Mert csak is mi formáljuk
Ha sosem hagyjuk
Hogy eltaposson egy erő

Mit teszel, Mit teszel?Mondd el!Mit teszel, Mit teszel?Na Mondd el!
Mit teszel, Mit teszel?Na Mondd el!Mit teszel, Mit teszel?
Mit teszel, Mit teszel?Na Mondd el!Mit teszel?

Most ez a mi harcunk
A mi forradalmunk
Meg kell, hogy mentsük a jövőt
Mert csak is mi formáljuk
Ha sosem hagyjuk
Hogy eltaposson egy erő
Ez most, ez most
A forradalmunk, a forradalmunk

Depresszió : Amíg tart

Megteszed, elveszed,
Azt amit az élet ad neked.
De céltalan, hasztalan,
Ha úgy éled, hogy vágytalan,

Míg tart, míg tart!

Arcodon fájdalom,
De boldogság a gát a célodon.
Vesztenél, vagy küzdenél,
Nem tudod még hogy élnél.

Neked is tudnod kell, mit ér,
Amit eddig megtettél,
Neked is tudnod kell, mi az,
Amiért élhetnél.

Míg tart, míg tart!
Tart, míg tart!
Tart, míg tart!

Neked is tudnod kell miért élsz majd,
Neked is tudnod kell miért,
Neked is tudnod kell miért élsz majd,
Neked is tudnod kell, MIÉRT!

Depresszió : Csak az...

Nézd, ott fenn a kék ég
Nézd, hogy válik vérré
A tenger, ami elragad
A fegyver, ami erőt ad

De engem csak az érdekel,
hogy te élj
..... élj
..... élj!

Az érzések majd elmúlnak
Az emberek lassan meghalnak
A félelem majd elmúlik
De a gyűlölet nem változik

Depresszió : Egy életen át

 Ha nem bírod már
A gondod bezár
Vagy eltévedtél
Gyerünk ébredjél!
Nem a kudarcért születtél
Nehéz terhet cipeltél
Mégis úgy hozta sorsod,
Hogy a jó csak úgy jön, ha hordod

 És el nem tép
Az ős ellentét
Talán vár még szép

Minden nap újabb állomás
Dönthetsz, kiszállsz, vagy folytatod
Szerintem vívd még a harcod!
Amíg itt vagy

El kell, hogy bírjuk terheink
Vagy elvesznek szép perceink
És mindig mennünk kell tovább
Egy életen és sorson át

 Áldott, és vert
És többet nyert
A ráeszmélt lény
Hol jár a fény
Valami múlik magától
Valami kínozva gátol
Érzed, át kéne törni
Vagy csak át kéne lépni

Mert nem bújhatsz el
Nem futhatsz el
A belsőd meglel

 Harc nélkül nincsen győzelem
De ne keresd, ha békéd átölel!
Szerintem nézz mindig oda fel!
Amíg itt vagy

El kell, hogy bírjuk terhünk
Ha van még tervünk
Akkor így kell lennünk

El kell, hogy
El kell, hogy
El kell, hogy bírjuk még
És így mindig
És így mindig
És így mindig bennünk ég
Ami jó
Ami jó

Depresszió : Diend

Azt hiszem, hogy meghúztam az utolsó vonalat
Azt hiszem, hogy megrajzoltam az utolsó falat
Azt hiszem, hogy túlfeszítettem Ariadné fonalát
Azt hiszem, hogy kikérték már az utolsó vacsorát
Nekem

Azt hiszem, hogy kijártam mi rendeltetve volt
Azt hiszem, míg nem figyeltem fémpénz lett a Hold
Ruháimból esténként molyfelhő csaphat fel
S dervistáncom leráz mindent ami már nem érdekel

Azt hiszem, hogy fáradt lelkem lassan élni tér
Azt hiszem, hogy tested olyan mint a kibelezett kenyér
Azt hiszem, hogy odaértem, mielőtt már vége volt
Azt hiszem, hogy befutottam, mielőtt bezárt a bolt
Hozzád

Depresszió : Éjszaka, egyedül

 Újabb éjszaka vár
És megnyugszik a határ
Testem a várt kényelem
De elmém száguld velem
Játszom az őrültet
Vagy igazi őrült lett
Minden ember már
Hol van a határ?

 Ismét rendbe teszem
A lelkem és az eszem
De ha nem megy indul a harc
Amíg jobb nem lesz az az arc
Aki itt van a tükrömben
Börtönőr a bőrömben
De elmém felszabadul
Békül és vadul

Ahogy egy új nap a végéhez ér
Talán rájössz majd hogy mért
Teszed a dolgod az úton jársz
Egy boldog élet ízére vársz

Depresszió : Én azt üvöltöm

Ránk szakad megin' a sok mocsok dolog
Rengeteg szív a rossz ügyért dobog
Látni sem bírom néha azt, hogy
Mennyi szar van, de most kapaszkodj!

Mindig majdnem nyakig ért és így is marad talán
Addig amíg nem jut át a világ saját falán
Bennem ettől nem hal meg a szeretet, a remény
Van még saját világomban fény

Mert a jót keresem, néha megkapom
Boldogít az is, ha jónak adhatom
Hallgatom, amit a szívem és eszem
Súg nekem, nyitva néz körül szemem

 Minden ami vagyok az nem gép
S ez ne is legyen másképp
Mert ha műanyag lennék
Elvesznék...

Tudd meg, itt érző szív ver, fontos a jó, a szeretet
Nem akarok látszani, játszani másnak egy ócska szerepet
Túl sok hazug dal van már, nem kell folytatás
Én azt üvöltöm neked, amit a lelkemből a dallam kiás

Rengeteg a bóvli, műanyag szemét
Átverik a trendi ostobák fejét
Zsarnokok nyernek egyre több teret,
Népbutítóké túl sok főszerep

Bassza meg a hatalom, nem hajtok neki fejet
Inkább egy rögösebb útra váltok megint jegyet
Megteszem, míg tehetem, míg nem túl nagy a kár
Ésszel élnem nekem is muszáj

Itt vagyok és remélem érted, amit neked
Mondok ezzel, amit én is élvezek
Többet ennél csak annak adhatok
önmagamból, akihez közel vagyok

Depresszió : Félig ösztönlény

Néha elmém csak úgy érti meg szavam
Ha félig ösztönlénynek érzem magam
De a vadabb énem is táplálnom kell
Hogy szelídebbik ne kopjon el

Amid fogytán,máris feltöltenéd
És újra írnál minden szép költeményt
De bent a láng csak addig fénylik
Amíg vágynak rá és kérik
Tisztelettel,hogy szolgáljon még
De aki nem óvja meg,kiég

Mond,merre tart
Az az élet,ami hajt
És mond,mennyit ér
Hogyha túl hamar véget ér

Az időnk elfogy,tehát vágyunk jogos
Hogy kiélvezzük,de csak az tudja,aki okos
Mert bent a láng csak addig fénylik
Amíg vágynak rá és kérik
Tisztelettel,hogy szolgáljon még
De aki nem óvja meg,kiég

Mond,merre tart
Az az élet,ami hajt
És mond,mennyit ér
Hogyha túl hamar véget ér

Depresszió : Föld

Nézd! Nézd meg a Földet!
Nézd! Nézd meg, hogy mit tett!
Bent, benne a méreg
Fáj, fáj neki minden

Le kell állnunk mindenképp
Mielőtt eljön a vég
Test és lélek megszakad
Az emberi szívek leállnak

A test, a test és a lélek
Még, még nem is félnek
Mert kell, kell nekik minden
El kell nekik vinnem
Le kell állnunk mindenképp
Mielőtt eljön a vég
Test és lélek megszakad
Az emberi szívek leállnak
Én, én is elveszem
Azt, ami kell nekem
Te, te lehetsz gyenge
Vagy te vagy a gyógyír a sebre

Le kell állnunk mindenképp...

Elpusztul minden, mi eltűnünk innen 

Bosszú a dzsungelből mindent megöl
Nem szűr le semmit a levegőből
Eltűnnek ők is, de meghalunk mi is
Ez lesz a földön, az utolsó fázis.

Új élet jön majd a Földre, és béke
Az emberi létnek már örökre vége
Új sejtet választ a természet anyja
A mi fajunkat pusztulni hagyja.

Depresszió : Generáció

Eltűnünk lassan, mint felhők az égen
Ezt tették előttünk már sokan régen.
Mikor a sírunkra kerül majd a véső
Még mindig van egy következő

Generáció

Körülményektől elfajzott lények
Üvöltő, szenvedő emberek
Nem ők lesznek még a végső
De ők lesznek a következő

Generáció

Depresszió : Harcot vívnék?

Néha még
Kell a mély
De nem lehet
Szenvedély
Mindened a szenvedés
Élvezet a megvetés

Nincs már benned
Nincs már jó,
Nincs már vágy, se szó

Ez nem az amiért
Ő nem az akiért
Érdemes
Harcot vívni

Ha végtelen benn a tél
A fontosabb elvetél
Ha élvezet a szenvedés
A gyűlölet a véged és...

Nincs már benned
Nincs már jó,
Nincs már vágy, se szó

Ez nem az amiért,
Ő nem az akiért,
Érdemes
Harcot vívni

Ő nem az akiért,
Érdemes
Harcot vívni

Ez nem az amiért,
Ő nem az akiért

Ez nem az amiért,
Ő nem az akiért,
Ez nem az amiért
Harcolnék
Ő nem az akiért
Szenvednék

Depresszió : Itt az én időm
 
Elkezdtem, itt vagyok, egy matt helyzetbe zárva
Lelkemben megszorult egy olyan élet vágya
Ahol már csak is azért kell harcolnom, amiben hiszek; hidd el
Az összes többi élve hat láb mélyre földel

Láttam már annyi tervet,
De nem tudom, mi az ábra
Mert bukás túl sok lett
Ezért nem vehetem lazábbra

Itt az én időm, hogy tudjam milyen a sorsom
Itt az én időm, hogy tudjam a jelet hordom magamban
Ami megmutatja, hogy az élet jó lesz ezen az úton
Vagy csak a rossz lapra tettem a tétet
és el kell vele ma buknom

Játszmám csak egy van, ezért nem mindegy, hogy élem
Közben a fontos nevetni, nem hogyha már végem
Míg céltudat vezérel, segít, majd jobbra fordul
Minden még akkor is, ha az ég is a földre zúdul

Hogyha ha már szívni kell
Én döntsek merre fújom
Jöttem, majd elmegyek
De ez csendben el ne múljon

Itt az én időm, hogy tudjam milyen a sorsom
Itt az én időm, hogy tudjam a jelet hordom magamban
Ami megmutatja, hogy az élet jó lesz ezen az úton
Vagy csak a rossz lapra tettem a tétet
és el kell vele ma buknom

Megkapom-e azt ami jár?
Megkapom-e azt, aki jár?

Itt az én időm, hogy tudjam milyen a sorsom
Itt az én időm, hogy tudjam a jelet hordom magamban
Ami megmutatja, hogy az élet jó lesz ezen az úton
Vagy csak a rossz lapra tettem a tétet
és el kell vele ma buknom

Amíg élek, amíg élek,
Amíg élek, addig mindent érzek!