nyulmami

 

Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítségemre voltak az oldal létrejöttében: Izikének, aki a banneremet és vendégkönyvemet csinálta, valamint megtanított a képek készítésére, Fantának aki a buttonjaimat csinálta, Napsinak a mozgó Nyúlmami feliratot és az üzenőfalat, Sissinek pedig, hogy mindig buzdít!

Köszönöm!!!

 

Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

 

 ÁLOM

Legyen az
álomban tenger,
Végtelen ég kék,
messziről jövő
nyári zápor…

 Aszfalton gőzölgő

forró pára legyek,

Lenyugvó napba

mikor belenézek…

 

Síratom emlékeimet,

s újra végigélem,

Pereg a perc,

s én futok utána,

Jelenemet egyszer

 talán utolérem…

 

 

Akasa: Hajnali közhelyek

 

Emlékezem.

Azaz múltam morzsáit

Rágom.

Próbálom tetten érni

Sosemvolt bátorságom.

Neked semmit sem

Hoztam.

Kezemben semmi

Sincsen.

De arcom ráncaiba véste,
neved kezdőbetűit az

Isten.

S ha elalszanak bennem

A Dalok…

Eljön majd értem Apám,

És kézen fog a Halott.

S ha az Úr kérdezi,- Fiam!

Megérte?

A Te neved suttogom

Akkor.

S a földig hajolok a

szélbe

 

Marinaweb: A Tündérpor lángja

 

Ég, lobog a fájdalom tüze

S egy kistündérke szárnya,

Megpirul benne.

 

Hullámzik, csobog

a csodák tengere

S egy szép hableány

fényét

Leli benne.

 

A hajnali nap sugara

rámered,

S a fény lassanként

elrebeg.

Ebben lesz,

mit hosszan nézel,

A lángoló tűzben

 tudod mit érzel.

 

 

 

Li Tai-PO:

Tündérsziget

 

Ó drága Napfény,

tündér Holdvilág!

Sugárotokból él

e holt világ,

S körökben,

miknek útja végtelen,

Ó hogy szeretnék

élni veletek!

 

Hallottam egykor,

régen, hajdanán,

Van egy sziget,

melyet túl Indián

Rejt kék ölén

a Déli Óceán: 
hol smaragd-erdőn
 

aranyág fakad,

S tündér les rád

minden virág alatt!

 

Ki ide ér, az többé

sohse sír,

haja nem őszül
arca rózsapír,-

Ó Boldogság,

hadd jöjjek most veled,

Míg a tündérek

szigetére érünk,

Hol örök fényt

szitál a kikelet!


Reményik Sándor:
Csak így...
    

Hogy mért csak így:
Ne kérdezzétek;
Én így álmodom,
Én így érzek.
Ilyen messziről,

Ilyen halkan,
Ily komoran,
Ily ködbehaltan,
Ily ragyogón,
Ily fényes vérttel;
Űzött az élet,
S mégsem ért el.
Menedékem:
A nagy hegyek,
Az élet fölött
Elmegyek;
S köszöntöm őt,
ki zajlik, és pihen:
Én, örök vándor,
s örök idegen.  

 
 

József Attila:
Úgy szeress

Tedd a kezed
Homlokomra,
Mintha kezed
Kezem volna

Úgy őrizz, mint
Ki gyilkolna,úgy
Mintha éltem
Élted volna

Úgy szeress,
mintha jó volna
Úgy, mintha
szívem szíved volna
Úgy őrizz,

mint ki gyilkolna
Úgy, mintha
éltem élted volna

 
 

Apolliner:

SZEMEDEN

 

Szemeden e
tengerszemen

Alámerül szegény
szivem

   S a szerelem

S téboly vizében
oldja bent szét

   A Bánat és az Emlék.

 


 

Lunának köszönöm!

 
számláló
Indulás: 2007-02-27
 
A dolgok természetéről 1

 

Thomas Cantimpratensis
Könyv a dolgok természetéről
 

 

 

VI. könyv
 A tengeri szörnyek

Először általánosságban
A tengeri szörnyeket a Mindenható Isten a földkerekség csodájára teremtette. E szörnyek annál is bámulatra méltóbbak, mivel ritkán kerülnek az ember szeme elé. Bizony elmondhatjuk, hogy Isten az égbolt alatt aligha alkotott náluk bármi figyelemreméltóbbat, kivéve tán az emberi természetet, amelyen a Szentháromság hagyta lenyomatát. Hiszen mi lehet az égbolt alatt csodálatosabb látvány, mint egy cethal vagy egy szörnybálna, amely hatalmas mérete miatt valóságos hegyhez, sőt széles mezőhöz hasonlítható? Teljesen kifejlett méretű cethal azonban nálunk, a Földközi-tengerben nemigen látható, csak az óceánban és azokban a tengerekben fordul elő, amelyeken lehetetlen átkelni. A ceteken kívül léteznek más tengeri szörnyek is, amelyek vagy sokféleségükkel, vagy hatalmas méretükkel hirdetik Isten dicsőségét. Alig van ugyanis olyan szárazföldi négylábú állat, amelynek ne lenne meg valamiképpen hozzá hasonlatos párja a tengerben. Ám madarakhoz és kígyókhoz hasonló állatokat is gyakorta elénk tár a tenger. Mégsem szabad azt hinnünk, noha némelyeknek ez a véleményük, hogy az ilyen fajta szörnyek vérfertőző keveredésből jöttek volna létre, hiszen Isten mindnyájukat a kezdettől fogva létező élőlényekkel együtt, eredendő módon teremtette. Közülük bizonyosak kúsznak, mások futnak, vannak olyanok, melyek ugrálnak, ismét mások repülnek; úszni azonban mindegyikük képes. Némelyik pikkelyével, szívós bőrével, szinte mind uszonyával és halfarkával, néhányuk viszont végtagjaival védekezik s mozog. Sokuk akárcsak a szárazföldi állatok, a felszínen is képes lélegezni. Többségük mégis, ahogyan a halak, általában a vízben rejlő ritka levegővel él.

 

Az abydes

Az abydes – Arisztotelész* szerint – olyan tengeri állat, amely életének kezdetén vízben él és tápláléka a sós vízben található. Később azonban új alakot ölt és más állat lesz belőle; ilyenkor elhagyja a vizet és a szárazföldön néz táplálék után. Ekkortól még a neve is megváltozik: astoasnak hívják. A csodálatos benne az, hogy testi alakváltozásával együtt megváltozik szokásainak természete is, mert először a vízben, később azonban a szárazföldön találja meg az életéhez szükséges dolgokat. Ez azért lehetséges, mert a testfelépítés nem csak a külalakot, hanem életmódot is megváltoztatja.

 

Az ahune

Az ahune Arisztotelész állítása szerint tengeri szörny és minden tengeri fenevad legfalánkabbika. Ragadozó és mindentől, amit megeszik, egyre csak hízik. Ezért azután hasa mérhetetlenül és testméreteihez képest túlságosan is kitágul. Ez az állat, ha valamilyen veszélytől tart, saját testébe rejti a fejét, mégpedig olyképpen, hogy akár a sün, behúzza a tagjait. Annyira vastag és kövér egy állat ugyanis, hogy ha bőrét és húsát összehúzza, a bőre redőket vet: ezekbe rejti azután tagjait, úgyhogy ki sem látszanak onnét. Csakhogy mindebből az ahunénak olykor kára is származhat. Annyira fél ugyanis a haláltól, hogy ha azt látja, hogy valami veszély fenyegeti, fejét testének tömegébe rejti, és míg a veszély el nem múlik, és a rá leselkedő ragadozó el nem vonul, fejét, amelyet önmagába rejtett, semmi körülmény között ki nem dugja. Mikor azután éhezni kezd, a saját húsát kezdi el falni, úgy gondolva: inkább váljék táplálék belőle részben, mint más vadak zsákmányául esve, egészben. Ellentétben azokkal a nyomorult emberekkel, akik, ha látják, hogy testüket vagy lelküket veszély fenyegeti, mert tunyasággal vagy gőggel teltek el, hízott testüknek nem esnek neki, s böjttel és étel-italtól való tartózkodással önnön hájukat nem emésztik el, hogy a világ hívságát: a hájat, azaz a lelki üdvére fenekedő démonokat ekképpen elkerüljék. Teljes bizonyossággal látjuk ugyanis, hogy testi önmegtartóztatás útján az emberek gyakran menekülnek meg halálos veszedelemből, ahogy a vízkórból az ivástól való tartózkodás, a lázból és sok egyéb kórságból pedig az evés elkerülése révén gyógyulhat ki az ember. Ennek az állatnak egyébként nincs gyomra, ezért, mikor táplálkozik, a hasa erősen felfúvódik. Mikor azután hasa már képtelen tovább puffadni, halakat okád ki a száján, ami nem is esik nehezére, mivel a hasa a szájának közvetlen folytatása. Emiatt, akár a többi tengeri állatnak, néki sincsen nyaka. Egyetlen halnak sincs ugyanis nyaka.

 

A keleti-tengeri fenevadak

A Keleti-tenger fenevadai Plinius* tanúsága szerint olyan hatalmasak, hogy orkánokat és viharokat dagasztanak, a tenger vizét fenekestül felkavarják, és az általuk fújt párafelhőket a habokkal vegyítik – épp mint az a cet, amelyről a történeti munkákban is olvashatunk, és amelyet még Nagy Sándor* is vele szemben száguldó ellenséges hadihajónak vélt.

 

A barchora

A barchora, Arisztotelész állítása alapján tengeri állat, amely kis halakkal táplálkozik. Ezen állatnak szája minden más állat állkapcsánál erősebb, mivel még a belékerült kődarabot is összetöri. Néha kimászik a partra, és füvet legel. Ám mindig vissza kell térnie a vízbe és belé kell merülnie, nehogy hátbőrét kiszárítsa a nap, mert akkor nem képes a megfelelő hajlékonysággal mozogni. Ezt a lényt a halászok olyan kishalakkal fogják ki, amelyeket elevenen, madzagra kötve vetnek a tengerbe. A halacskák ugyanis nem elég erősek ahhoz, hogy elmeneküljenek, csak a víz színén lebegnek, így az imént említett élőlény könnyen bekaphatja őket. Ekkor azután az állatot, miközben épp azzal van elfoglalva, hogy egyik kishalat a másik után nyelje le, elfogják.

 

A cet

A cet, miként Szent Izidor* is állítja, minden halak legnagyobbika. Ezt a halat a tenger négy mérföldnyi nagyságúra képes növeszteni. Nyelőjáratai szűkek, ezért hát csak apró halakat tud felfalni: szájának illatos leheletével vonzza magához, kapja be és küldi a gyomra mélyére őket. Torkát ugyanis valamilyen hártyaszerű bőr fedi, amin sok az apró lyuk: ez a hártya nem engedi, hogy nagyobb testméretű zsákmány kerülhessen a gyomrába. Szája viszont valóban nagy és tágas, úgy gondolják, hogy Jónás prófétát ebbe nyelte be és kétségkívül elég tágas lakóhely is egy efféle vendég számára. Fiatalkorában feketék a fogai, öregkorára azonban kifehérednek. Szája a homlokán található. Ezek a halak néha úgy lövellik ki magukból a lenyelt vizet, hogy párazuhatagukkal gyakran egész hajókat süllyesztenek el, de a hajókat pusztán a hánykolódásukkal és a csapkodásukkal is víz alá képesek meríteni. Ha meg a tengeren vihar tör ki, a habok fölé emelkednek. Plinius szerint a bálna beteg és gyámoltalan kicsinyeit maga mellett tartja; és, ahogy Experimentator mondja, kiskorukban még a szájába is beveszi őket. Ugyanezt teszi akkor is, mikor látja, hogy vihar fenyeget. A vihar után aztán kiöklendezi őket. Mikor a bálna kölykei az apály miatt megfeneklenek és nem tudják követni anyjukat, az anya a szájában összegyűjtött vizet folyamként ereszti rá a kölyökre, hogy a szárazföldön rekedteket így szabadítsa meg. Még felnőtt korukban is sokáig kíséri őket. A kölykök gyorsan fejlődnek. Tíz éven keresztül növekednek. Mivel nincs kopoltyújuk, sipolyon keresztül lélegeznek; és ezt kevés tengeri állat teszi hasonlóképp.

Némely cet olyan nagy, hogy szigetnek vagy hegységnek látszik. Szent Izidor szerint néha homok borítja a hátukat, mikor aztán vihar fenyeget, és a hajósok rábukkannak a cetre, igen megörülnek, hogy szárazföldre leltek és végre nyugtuk lesz a haboktól: horgonyt vetnek hát és bevonják a vitorlákat, s mivel remélik, hogy megpihenhetnek az ál-szárazföldön, tüzet gyújtanak. Mikor ezt a fenevad megérzi, váratlan és hirtelen mozdulattal elmerül és a hajókat emberestül magával rántja a mélybe. Nagy Szent Vazul* ugyanazt mondja, mint Szent Izidor, vagyis, hogy a bálna igen nagy mennyiségű homokot hordoz a hátán. Ugyanő írja, hogy mikor a cetek sűrű csapatban vonulnak, az olyan látványt nyújt, mintha valamilyen sebesen buzgó forrás törne elő a mélyről. Hasonlót én magam is láttam és csodáltam Isten bölcsességét. Ezek a fenevadak az Atlanti-tengerben, ahogy Szent Ambrus állítja, végtelenül nagyra nőnek, valóságos hegyeknek tűnnek annak számára, aki látja őket, ahogy óriás hátukkal az egeket verik.

A ceteket a következőképpen lehet elejteni. A cet, mikor három esztendős elmúlt, párosul egy nőstény bálnával. A közösüléskor azonnal elveszíti hímvesszeje erejét, úgyhogy többé nem is képes közösülni, hanem kiúszik a nyílt tengerre, és olyan hatalmasra növekszik, hogy semmilyen emberi leleménnyel rabul ejteni nem lehet. Akkor lehet tehát csak elejteni, mikor még nem töltötte be a harmadik esztendejét, és ezt, ahogy a Dolgok Könyve mondja, a következőképpen tehetjük: A halászok, miután felfedezték a helyet, ahol a cet tartózkodik, sok hajóval odagyűlnek, majd síp- és furulyamuzsikával hívogatják az állatot, amely követi is őket: ugyanis igencsak kedvére való ez a fajta zene. Mikor aztán a halászok látják, hogy a cet a zene hangjától elbódultan már teljesen a hajókhoz simult, egy erre előkészített, kapa nagyságú, hegyes vasfogakkal ellátott eszközt orvul a cet hátába vágnak, majd titkon elmenekülnek. Nem telik bele sok idő és az eszköz a sebben eléri a megfelelő helyet, úgyhogy a cet a tenger mélyére húzódik, és hátát a talajhoz dörzsölve a vasat még mélyebbre fúrja a sebben, míg az végül zsírrétegét átfúrva eleven húsába is beléhatol. A vas nyomán aztán a tenger sós vize is utat talál a sebbe és elpusztítja a sebesült állatot. Mikor a cet elpusztul, teste a felszínre emelkedik. Ha a halászok ezt látják, kötelet ragadnak, odasietnek a tetemhez és nagy győzelmi ujjongással húzzák ki a partra, hiszen bizonyosak lehetnek benne, hogy ekkora zsákmány birtokában nem kell majd szűkölködniük.

 

A krokodil

A krokodil olyan négylábú állat – ahogy Iacobus, Solinus* és Plinius is írja – amely a szárazföldön és a folyókban egyaránt honos. Napközben gyakran pihen a szárazföldön, ráadásul oly mozdulatlanul, hogy aki a fenevad e szokását nem ismeri, azt hihetné, halott. Kitátott száját a madaraknak kínálja: keressenek csak táplálékot benne. Az éjszakát viszont a vízben tölti. Tojásokat rak, mint a liba, amelyeket kihord a szárazföldre, oda tudniillik, ahol még az áradó folyó sem tudja őket elérni. Az ivadékokat a hím és a nőstény felváltva őrzi. Ez a fenevad Iacobus szerint általában még húsz könyök nagyságúra is megnőhet. Rendkívül erős bőre pajzsként védi. Nyelve nincs. Szájnyílása egészen a füléig ér. A felső állkapcsát mozgatja. Harapása szörnyű és amit elkap, nem ereszti, mert fogsora fésűszerű. Kitátott száját tehát a madaraknak kínálja: keressenek csak táplálékot benne. Csukott szemmel alvást színlel, miközben hatalmas száját nyitva tartja. Azokat madarakat azután, amelyek odaszállnak enni, megöli és lenyeli. Ebben azokra az uzsorásokra emlékeztet, akik a nélkülöző és elszegényedett kereskedőket kölcsönre veszik rá, vagy azokra a nagyurakra, akik majorosaikat haszon reményével kecsegtetik, mihelyt azonban lehetőségük nyílik rá, embertelenül kifosztják őket. A krokodilnak hatalmas karma is fegyvere. Télen egyáltalán nem táplálkozik. Nem csak állatokat, hanem embereket is megtámad, ám, ahogy Experimentator írja, ha megöl egy embert, meg is gyászolja. A krokodil, ha kitépik a szívét, még él egy ideig, amiben mindenesetre különbözik az összes többi állattól, amelyet a szíve éltet. Húsát a szaracénok megeszik. Ürülékéből kenőcs készül, amellyel öreg és ráncos ringyók kenegetik az arcukat, hogy megereszkedett bőrüket kisimítsák vele és szebbnek látsszanak. De a krém sötét színe nem tart ám ki sokáig. Ha ugyanis izzadság vagy valami más undok nedv éri a kenőcsöt, elhalványul a hamis arcszín, és aki bekente magát a kenőccsel, még sokkal sápadtabb lesz, mint annak előtte volt, és ez szinte mindig megtörténik, ám mihelyt a kenőcs – saját hibájából rátapadt – mocskát az illető lemossa vízzel, bőre azonnal ugyanolyan ráncossá változik vissza, amilyen korábban volt.

Szent Izidor szerint a Nílus-folyóban és a palesztinai Caesarea-folyóban több a krokodil, mint másutt. Egy bizonyos palesztinai folyóban, ahogy Iacobus írja, szintén élnek vad krokodilusok, amelyek a következőképpen kerültek oda: volt egyszer két fivér, mindketten ugyanazon a területen uralkodtak. Mivel az egyik fivér fájlalta, hogy az uralmat meg kell osztania bátyjával, elrendelte, hogy telepítsenek egy bizonyosfajta krokodilt a folyóba. Félt ugyanis nyíltan fivére életére törni, ezért azt tervezte, hogy mikor a fivére szokása szerint a folyóban fürdik, a fenevadakkal falatja fel őt. Telt-múlt az idő: egy nap azután, mikor az irigy fivér tervéről megfeledkezve éppen a folyó partján üldögélt, az egyik szörny alattomban kicsusszant a partra, elkapta az ott üldögélő testvért és szétmarcangolta – így esett bele a nyomorult abba a verembe, amelyet önmaga ásott.

A krokodil Plinius szerint, ha jóllakott hallal, örökké éhes szájával a parton álomba merül. Ekkor egy kis madár, melyet arrafelé trochilosznak, azaz krokodilmadárnak, Itáliában pedig regulusnak, vagyis a madarak királyának neveznek, odaszáll hozzá: a krokodil pedig tátott száját felkínálja neki: keressen csak táplálékot benne. Először a száját kapargatja meg, aztán a fogait és belülről a torkát, amíg csak a szörny, mint valami beleakadt dárdát, meg nem rágja a madarat. De ugyan miféle táplálékul szolgálhat egy ilyen apró madár egy ilyen hatalmas vadállatnak: legföljebb azért eheti meg, mert oly könnyű zsákmányul és prédául kínálkozik? Ez a krokodil azokra az igazságtalan fejedelmekre emlékeztet, akiknek szája teli van hazugsággal, akik szájukban békét, szívükben azonban gonoszságot hordoznak, fogai azok a majorosok, akik kifosztják a szegényeket, torka pedig a sok titkos tanácsadó. A nyomorult paraszt egy nap elmegy hozzájuk, körbejárja az egész majorságot, mindenkinek fizet és ígér a magáéból, végül sikerül is bejutnia. Csakhogy mikor már épp azt hinné, hogy megszedte magát, nem csak azt veszíti el, amit összeharácsolt, hanem a teljes vagyonát is. Nem telik bele sok idő, mikor úgy érzi, hogy már eleget kölcsönzött, nem csupán attól fosztják meg, amit lopott, hanem minden saját javától is. A Nílus folyó partvidékén él egy nép, amely ennek a fenevadnak természeténél fogva haragosa és ellensége, a lakóhelyükül szolgáló szigetről tyntirusoknak nevezik őket. Ez a törzs apró termetű, de a krokodilokkal szemben igen bátor. Csak ők merészelnek ugyanis a krokodilok lakta Nílus folyóban úszkálni: a hátukra ugranak, és úgy ülik meg őket, mint más a lovakat. Ráülnek ugyanis a tátott szájú szörnyre, fejét hátrahajlítják, majd jobb és bal felől a kitátott szájba zablaként bunkót dugnak: így ejtik foglyul és vonszolják a szárazra őket, sőt, puszta hangjukkal is képesek úgy rájuk ijeszteni, hogy a krokodilok a nemrég befalt zsákmányt kiöklendezik magukból. Ugyanez a nép azt gondolja, hogy ez az állat, akár a medve, mindig tovább növekszik.

 

A tengeri szarvas

A tengeri szarvas a Kyrannidák Könyve alapján úgynevezett tüdős állat. A víz felszíne fölé emeli szarvakkal ékesített fejét, így csalogatja magához a madarakat. A madarak vagy azért, hogy megpihenjenek, vagy azért, hogy egyenek a húsából, meg is telepednek rajta. Az állat azonban azt, amelyik a szarván pihen, hirtelen megragadja, megöli és felfalja.

 

A caab

A caab Arisztotelész szerint olyan tengeri állat, amelynek meglehetősen nagy testéhez képest aprók a lábai. Lába a tehén patájához hasonlít. Egyik lába azonban hosszabb a többinél, ezt mindenkor kéz gyanánt használja, ugyanis ezzel szerzi és helyezi a szájába táplálékát, és ezzel tép ki mindent, amit csak akar. Ez a lába porcos, nincs benne csont. Ha az állat a vízben úszik, a víz alatt is lélegzik, de lélegzés közben a lehelettel együtt vizet is nyel a testébe, mikor aztán megtelik vízzel, a felszínre emelkedik és kiköpi a vizet: így lélegzik.

 

A krikosz

A krikosz Arisztotelész szerint tengeri állat. Lábának vége hasított, mindkét részén három-három ujj van, és három–három köröm. Jobb lába kicsi, bal lába azonban igen nagy, ezért, amikor jár, egész testsúlyát a bal lábára helyezi. Bőre héjszerű, sima, fekete, de néhány helyen vöröses. Ha megtapad valamin, erősen tapad rajta. Jó időben ez az állat szabadon járkál ide-oda, de ha fúj a szél, rátapad a kövekre – ott lapít, és meg sem mozdul. Tényleg csodálatos, hogy míg jó időben ez az állat elemében van, viharos időben legyengül és erejét veszti. A krikosz, ez a tengeri lény azokhoz a könnyelmű világi ifjakhoz hasonlít, akiknek jobb lába, vagyis Isten és szüleik iránt érzett szeretete gyönge vagy teljesen hiányzik, viszont a lányokat ködös szerelmektől lihegve megkörnyékezik, s egész lelkükkel erősen rájuk tapadva – legyenek akármifélék is azok a lánykák – inkább Istent, szüleiket és szeretteiket sértik meg, csak hogy teljesíthessék imádottjuk csalfa vágyait. A bőr, mely az általuk szerelemnek nevezett csalfaságnak elfedője, héjszerű, vagyis sima, törékeny, sérülékeny és fekete, azaz alantas, a bűn szennyét hordozó. Lába hasított, s mindkétfelől három-három ujjra oszlik, a hasíték a csalfaság és a megbecstelenítés két rossz szándékának felel meg, ezáltal a megcsalt leányt háromszoros kár éri: szüzessége, lelki tisztessége és vagyona is oda lesz, ha közben szeretőjének abból is sikerül eloroznia valamit.

 

A celethi

A celethi olyan tengeri állat, ahogy Arisztotelész utal rá, amely minden egyéb tengeri és szárazföldi fenevadtól eltérően méhében fogan tojást. A tojásokból, mikor már kellő időt töltöttek az anyaméh oltalmában, férgek másznak elő. Mikor az anyaállat megszül, az ivadékok elérik végső formájukat és az állat születése után hihetetlen gyorsasággal válnak szüleikhez hasonlóvá. Ez az állat olyan mélyen alszik, hogy puszta kézzel is zsákmányul lehet ejteni. Szíve testéhez képest nagy – egyébiránt nagyon félénk.

 

A khilon

A khilon Arisztotelész tanúsága szerint szintén tengeri állat. Ez az egyetlen olyan állatfajta, amelyeik nem eszik semmit, hanem csak a saját testéből eredő nedvességből táplálkozik. Ez a nedvesség ugyanis, amelyen kívül a fent említett állat táplálkozás céljából semmi mást nem vesz magához, ragadós és zsíros. Ez magyarázza, hogyan lehet erős alkatú az állat, noha örökké böjtöl. A nőstényeknél megfigyelhető, hogy böjtjük hosszabban is eltarthat, mint a hímeké, úgyhogy több napon keresztül sem esznek, – erre nedvdús és ragacsos váladékaik miatt képesek, amelyekben a nőstények inkább bővelkednek, mint a hímek.

 

A tengeri kutyák

A tengeri kutyák iszonyatos leheletű és vadságú tengeri állatok, ahogy Plinius írja. Minden olyan teremtménynek ellenségei ugyanis, amely meghátrál előlük. Erőteljes karmaik szögalakúak. A bőrük távol tartja a szárazföldi kutyákat. A tengeren úgy üldözik a halak tömegeit és rajait, ahogy a szárazföldön a vadászkutyák üldözik a vadat, legföljebb ugatni nem tudnak: ugatás helyett viszont a leheletük szörnyű. Mikor tehát halrajokat üldöznek, szűk helyekre szorítják őket és iszonyatos kegyetlenséggel így végeznek velük. A halászok pedig, ha rábukkannak a helyre, ahová a menekülő halak rejtőztek, hálóikkal bekerítik és kifogják őket. Ezeket a fenevadakat igen nehezen, több háromágú szigony-döféssel lehet csak elejteni.

 

A ceruleum

A ceruleum, ahogy Solinusnál olvashatjuk, olyan fenevad, mely nevét a színéről kapta, és a Gangesz-folyóban honos. Ennek az állatnak két, legalább hatkönyöknyi hosszú karja van. Olyan erős, hogy azokat a hatalmas fenevadakat, amelyek lakhelyére tévednek, összeharapdálja és karjával a mélybe rántja.

 

Menü:

Főoldal
Viccek
Tudástár
Bannercsere
Levél nekem
Vendégkönyv
Szép oldalak!!!
Hasznos linkek
Friss hírek
Szótár
Gportal-kereső
Karácsony

 

Válogatott versek:

Dsida Jenő
Garay János
Földi János

Tóth Árpád

Tóth Árpád humora

Boldogság,boldogtalanság

Tündérek

Képtárak:

Saját képeim
Eredeti képek

 

Ízelítő másik oldalam tartalmából:



Szép versek
Szabó Lőrinc válogatás
Fazekas Mihály válogatás
Tolkien Tündér versei
Szerelmes versek
A vigasz szavai
A rock örök, dalszövegek

Kattints bátran!
Köszönöm!



Versek, dalszövegek:

Ákos
Ákos 2

Vincze Lilla dalai

Depresszió

Arab irodalom

Szerelem

Elmúlás

Dalszövegek

 

Móra Ferenc írásai:  

A Pillangókirály
Sétálni megy Panka
Vilmácska kezei
A jó orvosság
Este
Kertem alján


Wass Albert:

Rügyek
A bércek énekelnek
Amikor a bujdosó...
Hangulatok



Reményik Sándor:

Vadvizek zúgása
Fagyöngyök
Csak így

 

 

 Szabó Lőrinc:

Debrecenből
Közjáték

Utójáték

 

Apolliner világa:

Őszi versek
Szerelmek

Búcsúzás

Ady Endre:

A bánat dalaiból
Szeretném, ha szeretnének

A magunk szerelme

Margita élni akar

Minden titkok versei

 

Karinthy Frigyes:

Egy kis humor
A humor folytatódik

Így írtok ti

Saját versei

Egy kis próza:

Isten állatkertje 1.
Isten állatkertje 2.

A dolgok természetéről 1.

A dolgok természetéről 2.

A dolgok természetéről 3.

Saját írás

A kis Hableány

A fantáziáról



 EMLÉKEZZ
Christina Georgina
Rossetti

Emlékezz rám,
ha tőled

messze-messze
a hallgatag
országba érkezem,
s nem foghatod meg
többet a kezem,
és nem fordulhatok
el tévedezve.
Emlékezz rám,
ha majd magad
leszesz te,
s nem szólsz
jövőnkről, úgy,
mint rendesen:
csak emlékezz és
értsd meg,
kedvesem,
késő tanács,
imádság,
minden eszme.
De ha felejtesz, s
aztán valahogy
emlékezel reám,
ne búslakodj,
mert hogyha
Éj s Romlás
a szenvedélyt
nem ölte meg,
mely hajdan
bennem élt,
százszorta jobb,
hogy mosolyogj
s felejts,semmint
emlékezz és
egy könnyet ejts

REMÉNY, MIT REMÉLSZ?

Camôens


Remény, mit remélsz?
- Semmit, soha többé.
Miért?
- Valami megváltoztatott.
Élet, mi vagy?
- Csak gyötrelem vagyok.
Mit mondasz, szív?
- Szeretek, mindörökké.

Lélek, mit érzel?
- Igy kell tönkremenni.
Hogy élsz?
- Nem várva semmi jót, szerencsét.
Mégis, mi éltet?
- Csak a mult, az emlék.
Csak ennyi a fény életedben?
- Ennyi.

Látsz végső célt?
- Csak egy gondolatot.
Mire gondolsz?
- Hogy várom a halált.
Jó lesz?
- Parancs kényszerít, hogy tegyem meg.

Mért kényszerít?
- Mert tudom, ki vagyok.
Ki vagy?
- Az, aki megadta magát.
Kinek?
- A fájó, örök Szerelemnek.

 

 

 

Albertini: Az angyal

 
Az ajtókba beleütődik
a fákba is bele.

A fény se látja Őt, a szél se,
s az ablakok szeme.

Igen: az ablakok szeme.

   A városokban idegen már.

Róluk emléke sincs.

   Holtan bolyong.

Holtan bolyong utcák során át.

   Ne kérdezzétek! Csak elébe,

Vagy mégse, mégse.

   Szeme, hangja, árnyéka sincs

Az sincs, bizony.

Láthatatlan Ő a világon
mindenkinek.

FEHÉR SIRÁLYOK

 Yeats

 

Volnánk fehér sirályok,

édes, a gyors habokon!

Még száll a meteor-csík,

s nekünk már unalom;

s a szürkületi égalj

kék csillaga, kedvesem,

szivünkben bút ébresztett,

mely nem múlik sosem.

 

Fáraszt a harmatos álom,

rózsáké, liliomé;

ne álmodj róluk, édes;

se a meteor felé

ne epedj; se a kék csillagra

harmathullás idején:

az volna jó, ha sirályok
lennénk

a habon, te meg én!

 

Lelkem szigetvilágok

s partok dala veri fel,

ahol az idő feledne
s a bánat nem érne el;

de mögöttünk maradna

láng, rózsa, liliom,

volnánk csak sirályok,

édes, a ringató habokon!


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre