KÜSZ (Alburnus alburnus) (Szélhajtó küsz).
Tilalmi idő: Nincs. Méretkorlátozás alá nem esik.
Apró, 8-12 centiméter hosszú, nyúlánk hal. Teste ritkán éri el a 15 centiméterem hosszúságot. Oldalát, hasát ezüstösen csillogó, apró pikkelyek borítják. Ráta zöldesszürkés színű. Szája felfelé nyíló. Hazánk szinte valamennyi álló- és folyóvizében megtalálható. Kora tavasztól őszig nagy csapatokban jár a víz felszíne közelében. A víz színére hulló apró rovarfélékre, valamint a víz által sodort táplálékra vadáguk. A nyári hónapokban a küszcsapatok szinte állandó mozgásban vannak, és falánkan kapnak a közelükben vízre hulló csalétekre. Szeptembertől a víz mélyebb részeire húzódnak. Késő ősztől alig foghatók horoggal.
Az ívás május-júniusra esik. Ilyenkor tömegesen keresik fel a gyorsan melegedő, part menti füves részeket, a Balatonon a mólók követi borító moszatszőnyeget.
Jó csalihal. Hosszúkás alakja, eleven mozgása miatt különösen a süllőzők kedvelik. A 10 centiméternél nagyobb küszök csukázáshoz, harcsázáshoz is megfelelnek. A küsz kitűnően fogható horoggal. Fogásához válasszunk 2,5- 3 méter hosszú, vékony, könnyű bambusznád vagy teleszkópos botot. Kössünk a bot végére 0,10 - 0,12-es zsineget. Fűzzük át ezt egy parányi, hosszúkás úszón, a zsinór végére pedig kössünk fel egy 16-20-as horgot. Úszónak a lúdtoll tömör fehér részéből levágott 3-4 centiméteres darab is megfelel: ezen varrótővel fűzzük át a zsinórt. Az utóbbi esetben ólmot ne erősítsünk a zsinegre. Csalétkül legjobb a házi légy, a különböző apró rovar, a parányi szöcskedarab, a csontkukac. A csalit a bot lendítésével, ostorozó mozgással juttassuk a víz színére. Ha a csali a csapat közelében hull a vízre, a küszök rárohannak.