Minek kell a halaknak egyáltalán hallaniuk? Hisz' némák, nemde? Ha egy búvármikrofont lebocsátunk egy korallszirtre, az addig látszólag csöndes világban hirtelen szörnyű zsivajt fogunk hallani. Valami a legkülönbözőbb ritmusokban kapar, fütyül, kopog, csörög, mint a nehéz lánc, dübörög, csattan, vagy éppen úgy serceg, mint forró zsír a serpenyőben.

Ezek éhségkiáltások, vészjelzések, szerelmi dalok, hívogató hangok és csatadalok, amelyeket a halak adnak.Alig van néma közöttük. Miért nem halljuk a halakat? Mert a víz rezgésének mások a tulajdonságai, mint a levegőének. Ahogy a víz alatt nem tudunk beszélni, legfeljebb bugyborékolni, úgy dobhártyánk sem képes arra, hogy együtt rezegjen a viszonylag rövid, ám energiával teli vízrezgés-amplitúdókkal - ezt csupán a légrezgés gyenge amplitúdóival tudja megtenni.

A dologban azonban a következő a furcsa: tulajdonképpeni hallásérzékünk, a folyadékkal teli belső fül a halkorszak "találmánya", vagyis a vízben terjedő hang vevőkészüléke. A közép- és külső fül csak "kiegészítő készülék", hogy maga a szerv alkalmazkodhassék a levegőben terjedő hanghoz. Ennek jobb megértéséhez kövessük tovább a halfül fejlődését.
350 millió évvel ezelőtt az ősi porcos halak, tehát a cápák és ráják között volt néhány, amelyik meghódította a földet.
Bennük alakultak ki a tüdőhöz hasonló légzsákok. Amikor ezek utódai 175 millió évvel ezelőtt ismét a tengerbe húzódtak vissza, ezekből a zsákokból alakult ki az úszóhólyag (amellyel a cápa és a rája nem rendelkezik!).

Ezt azonnal a "fülkő" működésének javítására használták. A vízben terjedő hang áthatja a hal testét, és rezgésbe hozza az úszóhólyagot. Ennek falát hallócsontocskák tapogatják le, mint a lemezjátszó tűje a korongot, és különböző nagyságú, orgonasípszerűen elrendeződő "fülkövekre" vezetik át. Így bővült ki a hallási tartomány a pontynál, a pontylazacnál, a harcsánál és a fürgecseliénél 5000, illetve 7000 és 13 000 Hertzig.

A hangmagasságokat azonban ezek a halak csak 400 és 800 Hertz között képesek megkülönböztetni. Basszusban csak egységes, mély hangot észlelnek, fölötte egy oktávnyi kis "hanglépcsőt", és azon felül megint mindent egységes magas hangként. Ahhoz, hogy ez tovább tökéletesedjék, amelyek többsége segítségével tájékozódik - még vakmerőbb formát ölt.