Kárász, tudományos nevén: Carassius carassius
A kárász Európa minden folyó illetve álló édesvizében előfordul, kivéve a hideg vízű mély tavakat sebes folyású patakokat. Oxigénigénye csekély, így mocsarakban lápokban is előfordul. Tavakban a gyorsan felmelegedő partmenti vizekben tanyázik előszeretettel, nádtisztások szélén, hínarasokban találja meg igazán kedvező életfeltételeit. Csak a télvíz idején húzódik a mélyebb vizekbe, a nyugalmi időszak idején.

 

A kárász magas testű, oldalról kissé lapított hal. Két faja él magyarországon, az ezüstkárász és a széles kárász. A megkülönböztetésük nem okoz nagyobb gondot, mivel a széles kárász magasabb hátú és a faroktájékon egy sötét folt található. Feje kicsi, szája csúcsba nyíló. Testszíne hátoldalon sötétbarna, oldalán az aranysárgától az ezüstszürkéig minden színben előfordul (aranykárász), hasa piszkosszürke. Pikkelyei aprók, kissé bőrbenőttek. Úszói világosszürkék, hátúszójának első sugara, kemény fogazott, ún. bognártüske.

 

Ívása május-június hónapban kezdődik, szakaszosan folyik. A kárászok között kevés a hím ivarú (tejes), így gyakran előfordul, hogy a pontyfélék családjába tarozó halakkal összeívik, gy létrejöhetnek hibrid egyedek. Növekedése lassú, még táplálékban gazdag vizekben is, sőt ahol az állomány sűrű, csököttek maradnak a halak, nem nőnek meg 10-20 cm-nél nagyobbra.

Az ikrából kikelő lárva az első időszakban planktonikus szervezeteket fogyaszt, kandicsrákot, vízibolhát, kerekesférget. Később áttér az apró növényi és álllati szervezetek fogyasztására, fiatal növényi hajtásoktó kezdve férgek, csigák, kagylókig minden szerepel étlapján. A pontynak táplálékkonkurense ezért állományának nagymértékű elszaporodása miatt kárt tehet a többi nemeshal állományban, gyérítését ragadozóhal betelepítéssel oldják meg