Sebes pisztráng (Salmo trutta)
Szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss)
Hideg vízű pastakokban, alpesi tavakban találja meg igazán életfeltételeit, kedveli az oxigéndús sebes folyású patakokat. Európában és Amerikában őshonos, számos rokona él még földünk vizeiben. Magyarországon csak a sebespisztráng őshonos, a szivárványos pisztrángnak telepített állományai vannak. Hazánkban az Északi középhegység, a Bakony és az Alpokalja tavai, patakjai jelentik fő előfordulási helyét. A 90-es években a Dunántúlon lévő Viszló patak pisztrángállománya országoshírű volt, csak mivel a bauxitbányászatot leállították, a bányászathoz szivattyúzott karsztvíz is elapadt, ami tulajdonképpen táplálta a Viszló patakot. Szilvásváradon tenyészet tartja fenn a hazai állományt, szökött pisztrángok vannak a Szinva, Bódva, és a Bán-patakban. Az utóbbi időben felkapott kirándulóhely lett a Pinka patak és környéke, mivel számos halfaj mellett pisztrángozni is lehet.

 

Teste torpedó alakú, kissé nyúlánk. Bőrét apró bőrbenőtt pikkelyek fedik. A színezete a két pisztrángnak eltérő. A sebes pisztráng testét fehérudvarú, piros és fekete pettyek tarkítják. A szivárványos pisztrángnál a pettyek udvarnélküliek aprók és feketék. Mindkétpisztrángfajra jellemző a hát és a farokúszó között ún. zsírúszó helyzkedik el ami a lazacfélék családjába tartozó halakra jelemző. Úszói fejlettek erősek, különösen farokúszója, amely bőrszerű, mert a köves kavicsos meder hamar tönkremenne. Érzékszervei kitűnők, különösen látása és a mozgásérzékelése. Szája mélyen hasított, az idősebb példányok alsó ajka kampósan túlnyúlik a felsőn, szájában apró fogak találhatók.

 

A sebes pisztráng ívási ideje október-január, a szivárványos pisztrángé február-április hóhapokra esik. Ikráit gondosan megtisztított gödrökbe rakja, amelyek néhány nap múlva kelnek ki. A fiatal ivadék első napokban apró planktonikus élőlényeket fogyaszt. Növekedése táplálékban gazdag vizekben gyorsnak mondható.

A fiatal pisztráng apróállatevő, rovarlárvákat, repülő rovarokat, férgeket, csigákat fogyaszt. Csak később tér át a ragadozó életmódra, de még ekkor is előszeretettel kapdossa az apróbb rovarokat is. Táplálékhalai között elsősorban az élőhelyén előforduló fajokat kell megemlíteni, fürge cselle, nyúldomolykó, nem kíméli saját fajtársait sem.