Kagyló
A kagylók, szemben a csigákkal, megegyeznek a lábasfejűekkel abban, hogy szervezetük szintén részarányos, ami azt jelenti, hogy testük egy síkkal két egyforma félre osztható. Kevés gyors mozgásra képes fajon kívül, a többi majdnem annyira helyhez kötött életmódot folytat, mint a növények. Tengeri és édesvízi fajai is vannak. A kagyló, vízparton vagy vízben fellelhető csalik, közé tartozik. A tavikagyló és a festőkagyló sárgás húsából vágott kockára a törpeharcsától a pontyig minden fajta hal rákap. Az előbbieknél jóval kisebb testű vándorkagyló ponty egyik kedvelt tápláléka. Gyakran foghatunk kagylóhéjtól összeszabdalt szájú pontyot, amelyet felbontva, bélcsatornájában apróra őrölt kagylódarabokat találunk. Ezt a csalit vízben álló oszlopokról, hajók fenekéről begyűjtve, főzve is felkínálhatjuk a horgon. Kagylóval borított helyen etethetünk is vele, ha az aljzatról, kövekről, pl. gereblyével leszakítjuk őket. A ponty kedveli a kagyló belsejéből vágott kockát.