Testalkatának eredeti formája szerint kétféle vadpontyváltozatot különböztetünk meg. Az őshonos nyurgapontyot és az íveltebb hátú tőpontyot. A ponty eredeti élőhelyei a lassú folyású folyóvizek, a nyáron felmelegedő vizű holtágak, kiöntések, tavak. Az egyes változatok és kitenyésztett fajták ivarérési kora kissé eltér egymástól. A legnagyobb haza példány 22 kg volt.
Ívási ideje természetes körülmények között április végétől június végéig tarthat. Az ívás 18-20 C vízhőmérsékleten kezdődik. Ívóhelynek a dús növényzettel borított természetes kiöntést választja. Csapatosan ívik. Általában 150 ezer ikrát rak le kilogrammonként. Az ikrák a növényzetre tapadnak, és 3-4 nap alatt kelnek ki. Az ivadék kerekesférgekkel , bolharákokkal, táplálkozik, majd fokozatosan tér át a rovarlárvákra és egyéb fenéklakó szervezetekre.
A ponty háziasítása több mint 2000 éve kezdődött el Kínában. Európában a kolostorok haltárolóiban a böjtre tartogatott halak közül a ponty bizonyult a leggazdaságosabb, tenyésztésre alkalmas halfajnak. Kialakult a tenyészváltozatai közül a legismertebbek: a tükörponty, a pikkelyes nemesponty, és a bőrponty, amely azonban csökkent ellenállóképességű és ezért nem tenyésztik.
Hazánkban legkedveltebb, ezért legfontosabb horgászhal. A növényi eredetű csalik tárháza széles körű, a teljes és főtt kukoricától a főtt burgonyáig, galuskáig, máléig tart, de alkalmilag gilisztával, sőt ritkán csalihallal is fogják. Méret- és darabkorlátozással, valamint ívás idején faj szerinti tilalmi idővel védett. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
