Ṭáhirih (1. rész)
1
Ṭáhirih jelentése „Makulátlan”, a cím amit az első nőnek adtak, aki hitt a Báb-ban. A címet
Bahá’u’lláh-tól kapta, és később a Báb által lett az megerősítve. Meg fogjátok érteni, hogy miért
nevezték őt Makulátlannak, amint elmondjuk Ṭáhirih történetét.
Ṭáhirih Iránban, Qazvín városában született 1817-ben, ugyanabban az évben mint
Bahá’u’lláh. Abban az időben Qazvín városa a muszlim vallás egyik fő központja volt. Édesapja
pap és tanár volt, egy nagyon híres és értelmes egyházi személy Iránban. Édesapja fivére szintén
pap volt, és ugyanannyira jól ismert. Ṭáhirih fivére nagyon hasonlított az édesapjához, így a három
férfi otthon mindig vallásról beszélt. Következésképpen Ṭáhirih, születése napjától fogva sokat
hallott a vallásról.
Ṭáhirih nem hasonlított a gyerekek többségére, akik inkább játszottak, minthogy a
könyveiket tanulták volna. Legtöbb idejét azzal múlatta, hogy hallgatta a szüleit és családját
beszélni Istenről és a muszlim vallásról. Beszélgetésük során sok dolgot tanult, és ezeknek a tanult
dolgoknak egy része a következő volt: a családja össze volt zavarodva a vallás terén, és nem igazán
értették annak szellemi értelmét. Amikor ezt felfedezte, magától kezdte el tanulmányozni a vallást.
Még gyerekként, olyan rendkívüli tehetségként kezdett nagyon jól ismertté válni Qazvínban,
mint aki értelmesebb és okosabb a legtöbbjüknél. Amikor megszületett, a neve Fáṭimih Umm-
Salamih volt, de soha nem hívták őt ezen a néven. Olyan kiemelkedő gyermek volt, hogy a családja
mindig „Zarrín-Táj”-nak szólította őt, aminek a jelentése „Arany Korona”. Amikor édesapja tanított
a vallási óráin, férfi tanítványok százai voltak jelen, de nő egy sem. Azokban a napokban a nőket
csupán úgy kezelték mint az állatokat, különösen a világ azon részében. A férfiak azt gondolták,
hogy a nők csak a házimunka elvégzésére és gyermekszülésre jók. A nőknek nyilvánosan mindig
fátylat kellett viselniük.
De a fiatal Zarrín-Táj engedélyt kapott az édesapjától, hogy hallgathassa a tanítását az óráin.
Azt mondta neki, hogy hallgathatja, de mindig egy függöny mögött kell ülnie, hogy egyetlen férfi se
tudhassa meg, hogy ő ott van. Zarrín-Táj édesapja egyszer azt mondta, hogy szeretné ha a lánya fiú
lenne, mert ha ő fiú volna, akkor az édesapja nyomdokaiba léphetne és dicsőséget hozna a család
nevére. Aligha tudta, hogy micsoda dicsőséget fog hozni a nevére a jövőben.
A kis Zarrín-Táj boldog volt, hogy hallgathatja édesapja előadásait a függöny mögül. De
időnként nem tudott teljesen csendben maradni. Egy napon, olyan izgatott lett attól amit az édesapja
mondott, hogy gondolkodás nélkül kiszólt a függöny mögül és azt mondta az édesapjának, hogy van
egy hiba abban amit ő éppen elmondott. Az apja nagyon meglepődött, és meglehetősen dühös is lett.
De Zarrín-Táj bebizonyította, hogy édesapja tévedett abban amit éppen mondott, és attól fogva
mindenki tudta, hogy ő ott van a függöny mögött. Meg lett neki engedve, hogy részt vegyen az
összes értekezésen.
Tizenhárom éves korában Zarrín-Táj-t férjhez adták egyik unokatestvéréhez Mullá
Muhammad-hoz. Az esküvőt a szülei rendezték, ahogyan az szokás volt. Mullá Muhammad-ot nem
ő választotta férjének. De együtt élt vele egy ideig és szült neki három gyermeket. Azonban legtöbb
idejét az édesapja és édesanyja házában töltötte, amíg el nem kezdte követni Siyyid Káẓim-et és el
nem hagyta Qazvín városát.
Nézzük, hogyan értesült Zarrín-Táj Siyyid Káẓim-ről. Egy napon látogatóban volt az egyik
unokatestvére otthonában. Akárhova ment, mindig érdekelte, hogy milyen könyveket olvasnak az
emberek, és milyen könyveik vannak a könyvtáraikban. Ennek az unokatestvérének az otthonában
látott néhány könyvet, melyeket a két nagyszerű tudós, Shaykh Aḥmad és Siyyid Káẓim írt. Átnézte
a könyveket, és megkérdezte, hogy hazavihetné-e azokat magával. Az unokatestvére azt mondta
neki, hogy az édesapja nem szeretné, hogy elolvassa azokat a könyveket, mert azokat nagyon
modern gondolkodók írták. Ezek a könyvek nem egyeznek meg édesapja muszlim vallást tanító
módszerével. Ennek Zarrín-Táj nagyon megörült, mert ő sem értett egyet az édesapjával. Így
megígérte, hogy nagyon vigyázni fog a könyvekre és az unokatestvére megengedte, hogy nála
legyenek.
A könyvek egyikében azt olvasta, hogy hamarosan eljön az idő, mikor Isten egy új Prófétája
megjelenik, Aki beteljesíti minden vallás minden ígéretét, és különösen a Szent Koránban lévő
Mohamed általi ígéreteket. A könyvek olyan logikusak és meggyőzőek voltak, hogy Zarrín-Táj
szeretett volna találkozni ezekkel a tanítókkal. De Shaykh Aḥmad néhány évvel azelőtt elhunyt,
Siyyid Káẓim pedig egy hosszú útra ment Irak egyik városába, Karbilá-ba. Azokban az országokban
nem volt megengedett, hogy egy nő egyedül utazzon.
Zarrín-Táj egyre inkább érdeklődött Shaykh Aḥmad és Siyyid Káẓim tanításai iránt, és
mindenkinek ezekről beszélt. A családja és férje nagyon dühösek lettek, de ő csak az új Tanítóra
tudott gondolni, Aki jönni fog a világba. Még az unokatestvérének is elmondta, hogy ő akar lenni az
első nő aki szolgálja az új Prófétát, amikor Ő megjelenik, mert tudja, hogy Irán mélyre süllyedt, és
hogy a nők tanulatlanok és nekik akar segíteni. Azt mondta az unokatestvérének, „Ó, amikor jönni
fog a nap, akkor új törvények lesznek kinyilatkoztatva a földön? Én leszek az első aki követi ezeket
az új Tanításokat és az életemet adom nőtársaimért!”
Zarrín-Táj próbálta megbeszélni az édesapjával ezeket az új Tanításokat, de apja meg sem
hallgatta. Ezért levelet írt magának Siyyid Káẓim-nek, hogy feltegye neki a sok kérdést amik
foglalkoztatták. Siyyid Káẓim olyan jól megválaszolt minden kérdést, hogy Zarrín-Táj egyre jobban
kezdte csodálni őt. Annyira örült a válaszainak, hogy írt egy hosszú tanulmányt, dicsőítve Shaykh
Aḥmad tanításait és megvédve ezeket a tanításokat sok emberrel szemben, akik megpróbálták
bebizonyítani, hogy azok helytelenek. A tanulmány annyira értelmes volt, és olyan egyszerűen
magyarázta meg Shaykh Aḥmad tanításait, hogy Siyyid Káẓim írt neki egy levelet, amit ezekkel a
szavakkal indított: „Ó, Te aki szemem vigasza és szívem öröme vagy!” Perzsiában a szemem
vigasza szavak fordítása „Qurratu’l-’Ayn” – és ettől kezdve Zarrín-Táj Qurratu’l-’Ayn néven vált
ismertté.
2
Miután Qurratu’l-’Ayn megkapta a levelét Siyyid Káẓim-tól, arra az elhatározásra jutott,
hogy Karbilá-ba kell mennie, hogy találkozzon vele. De milyen ürügyet tudna használni? Az
édesapja soha nem adná az engedélyét Siyyid Káẓim meglátogatásához. És kétségkívül soha nem
fogja megengedni neki, hogy több száz kilométert utazzon egyedül a sivatagon át. De
Qurratu’l-’Ayn kigondolt egy tervet.
Karbilá az iszlám vallás szent városainak egyike. Minden évben sok ember megy oda
meglátogatni a szentélyeket a Mekkába és Medinába tartó útjuk során. Qurratu’l-’Ayn mindig meg
akarta látogatni a szentélyeket, ámbár nőként nem remélhette, hogy ilyet megtehet. Mégis elmondta
ezt lánytestvérének, és úgy határoztak, hogy meg kell kérniük az édesapjuk beleegyezését a
Karbilá-i szentélyek meglátogatására. Édesapja tudta, hogy ha a lánya elmegy Karbilá-ba, akkor
Siyyid Káẓim-ot is meg fogja látogatni. De úgy határozott, hogy hagyni fogja, hogy elmenjen.
Remélte, hogy látva a szent iszlám síremlékeket, azok arra késztetik, hogy meggondolja magát és
ismét igaz muszlimmá fog válni.
A Karbilá-i utazás 1843-ban volt, Qurratu’l-’Ayn huszonhat éves korában, ebben az időben
két fiú és egy lány anyjaként. Már egész Iránban híressé vált mint a legszebb és legtanultabb nő az
országban. Csodálatos volna, ha lenne képünk erről a nagyszerű iráni nőről, de soha nem készítettek
róla fényképet, és egyetlen művész sem festette le őt életében. Ezért nekünk csak spirituális képünk
lehet róla.
A Karbilá-ba tartó hosszú utazás végeztével Qurratu’l-’Ayn Siyyid Káẓim otthonába ment.
De amikor megérkezett, nagy csalódás érte. Siyyid Káẓim, érkezése előtt mindössze 10 nappal
elhagyta ezt a világot. Qurratu’l-’Ayn-en úrrá lett a szomorúság és sok napon át sírt. Olyan csalódott
volt, hogy nem találkozhatott új tanárával, hogy Siyyid Káẓim családja meghívta őt, hogy maradjon
náluk. Megengedték neki, hogy elolvassa az ő összes írását, melyek közül sok soha ki sem lett adva.
Buzgón tanulta azokat és még tanította is Siyyid Káẓim néhány tanítványát. Amikor tanított, egy
függöny mögé ült, ahogyan azt Qazvín-ban is tette, az édesapja óráin. Siyyid Káẓim tanítványainak,
akik mind férfiak voltak, nagyon furcsának tűnhetett egy női tanító hangját hallani egy vastag
függöny mögül.
3
Qurratu’l-’Ayn három évig maradt Karbilá-ban. De ezalatt az idő alatt sok minden történt. A
legfontosabb dolgok közül az egyik a következő: Egy éjszaka miután megtartotta a böjtöt és
átmeditált egy napot, volt egy álma. Ebben az álomban látott egy fiatal Férfit, Mohamed próféta
leszármazottját a mennyországban. Ez a fiatal Férfi a levegőben állt, bizonyos szavakat ismételve és
imádkozva. Qurratu’l-Ayn ezekből a szavakból emlékezett néhányra, és amikor felébredt leírta
azokat.
Néhány nappal később megtudta, hogy a testvérének a férje, Mírzá Muḥammad ’Alí
hamarosan elhagyja Qazvín-t, hogy megkeresse a Megígértet. Amint meghallotta a hírt,
Qurratu’l-’Ayn küldött egy lepecsételt levelet neki, és kérte őt, hogy adja át azt a Megígértnek
amikor majd megtalálja Őt. Azt mondta: „Te biztosan találkozol a Megígérttel az utazásod során.
Mondd el Neki az üzenetem: „A Te arcod fénye felragyogott szemeim előtt, és ennek sugarai
magasan felettem eredtek.” Aztán szól az ígéret, „Nem én vagyok a Ti Uratok?” és „Te vagy, Te
vagy!” feleljük majd mindannyian.”
Mírzá Muhammad ’Alí elvitte Qurratu’l-’Ayn levelét magával az utazására. Amikor Shírázban
elfogadta a Bábot, ő lett a tizenhatodik Élő Betű.4 Ugyanabban az időben odaadta a levelet és az
üzenetet Qurratu’l-’Ayn-től a Bábnak. Amikor azt a Báb elolvasta, azonnal kijelentette róla, hogy ő
a tizenhetedik Élő Betű. Így aztán Qurratu’l-’Ayn lett az Élő Betűk közül az egyetlen, aki soha nem
volt a Báb jelenlétében, de felismerte Őt az álmán keresztül.
Amikor Mullá ’Alí, a negyedik Élő Betű elhagyta Shíráz-t, megkapta a Báb utasításait, hogy
vigye a Hit híreit Karbilá-ba. A Báb küldött az Arab Írásaiból néhányat Mullá ’Alí -val, és amikor
Qurratu’l-’Ayn elolvasta ezeket az Írásokat, megtalálta azokban azokat a szavakat amiket az
álmában hallott és amiket akkor leírt. Ekkor megbizonyosodott róla, hogy a Báb Shíráz-ban
ugyanaz a férfi, akit ő álmában látott.
Qurratu’l-’Ayn annyira éhezett a Báb-ról érkező hírekre, hogy hosszú ideig magánál tartotta
Mullá ’Alí-t, amíg feltette neki a kérdéseit. Nem hagyta őt pihenni addig amíg meg nem tudott
4 Az első tizennyolc embert, aki felismerte a Bábot, nevezzük „Élő Betűk”-nek.
mindent. Tanította a Báb Írásait újra és újra, és aztán elkezdte lefordítani a könyveket perzsára. A
saját könyveit és költeményeit is perzsa nyelven írta a Báb-ról és az Ő Tanításairól.
4
Qurratu’l-Ayn nem volt egyedül Karbilá-ban. Volt vele néhány nő, akik érdekelhetnek téged.
Ott volt Mullá Husayn5 anyja és lánytestvére, és egy Shams-i-Ḍuḥá6 néven ismert nő is, mely név
„Reggeli Napfény”-t jelent. Shams-i-Ḍuḥá-t valódi neve Khurshíd Bagum volt, de a legtöbb ember
nem használta ezt. Ő lett később a nagymamája Mírzá Jalál-nak, aki ’Abdu’l-Bahá lányának, Rúḥá
Khánum-nak volt a házastársa.
Karbilá-ban hamarosan mindenki tudta, hogy Qurratu’l-’Ayn a Báb követőjévé vált, és hogy
nyíltan tanítja az Ő Hitét magában az Iszlám szent városában. Nem csak a Hitet tanította, hanem a
muszlim vallás szent napjainak megünneplését is megtagadta. Husayn mártírhalálának évfordulóján
(egy nagyon szent napja a muszlim vallásnak) Qurratu’l-’Ayn megkérte a lánytestvérét és a
rokonait, hogy dobják félre a fekete ruhákat amiket általában hordani szoktak azon a napon, és
helyette világos, színes ruhákat viseljenek. Miért? Mert ez egyben a Báb Születésének az
évfordulója is volt, és ez a nap a nagyszerű boldogság és öröm napja, nem pedig a fekete viseléséé!
Amikor a Karbilá-i papok hallottak arról, hogy Qurratu’l-’Ayn mit tett az Iszlám ilyen szent
napján, jelentették a tetteit a Kormányzónak és követelték, hogy vigyék a város Kormányzója elé őt
és büntessék meg. A kormány tisztviselői akik Qurratu’l-’Ayn-t keresték, véletlenül Shams-i-Ḍuḥá-t
tartóztatták le. Amikor Qurratu’l-’Ayn ezt megtudta, írt a Kormányzónak és elmondta neki, hogy a
nőt tévesen tartóztatták le. El kellett jönniük és elvinni őt helyette. A Kormányzó teljesen
felháborodott a nők miatt és egy őrt rendelt oda, hogy őrizze Qurratu’l-’Ayn-t a saját házában.
Három hónapig nem engedték neki, hogy bárkit is lásson. Senki sem léphetett be a házba, őt pedig
nem engedték, hogy elhagyja azt.
Hamarosan Qurratu’l-’Ayn kapott egy hírt, hogy a Báb összehívott egy konferenciát a vezető
bábíknak Iránban, Khurásán tartományban. Qurratu’l-’Ayn sugárzott a boldogságtól! De ő rab volt
a saját házában: hogyan fog részt venni ezen? Semmi nem állíthatta meg a konferencián való
részvételét, így írt egy levelet a Kormányzóak és elmondta neki, hogy elhagyja Karbilá-t Bagdadért.
Bagdad még Irakban volt, de közelebb az iráni határhoz, és ezért útba esett a konferencia felé.
A Karbilá-i papok megpróbálták megakadályozni Qurratu’l-’Ayn-t a város elhagyásában.
Mondták neki, hogy az utazás Bagdadba túl bonyolult és veszélyes ebben az időben. A valódi ok,
amiért azt akarták, hogy Karbilá-ban maradjon az volt, hogy a Kormányzó még nem közölte, hogy
mit fog csinálni vele amiatt, hogy a Báb születésének napját ünnepelte meg a muszlim szent nap
megemlékezése helyett. Még reménykedtek abban, hogy meg lehet őt nyilvánosan büntetni.
Természetesen, az érveik nem hatottak Qurratu’l-’Ayn-re. Ehelyett, írt egy hosszú levelet
mindegyikőjüknek elmondva, hogy miért megy, és hogy azért képes megtenni az utat – mert ahol
Isten akarata teljesül ott nincs veszély.
Hamarosan megkapta az engedélyt a Kormányzótól, hogy elhagyhatja Karbilá-t. De azt is
mondta, hogy Bagdadban kell maradnia addig amíg végleges döntésre nem jutnak róla. A hölgyek
összecsomagolták a holmijaikat, és néhány őket védő férfival elindultak Bagdadba. A társaság
egyike Mírzá Muḥammad ’Alí, a tizenhatodik Élő Betű volt, aki elvitte az üzenetét a Bábnak. Amint
elhagyták a várost, Qurratu’l-’Ayn-t az emberek kövekkel dobálták meg, és többször el is találták
őt.
Amikor megérkeztek Bagdadba, Qurratu’l-’Ayn elkezdte minden nap tanítani az Ügyet. Az
emberek akik már régóta ismerték őt, eljöttek meghallgatni az előadásait, és meg voltak lepve a
tehetségén és szavainak erején. „Ez nem az a nő, akit azelőtt ismertünk”, mondták. Az előadásai
nagy tömegeket vonzottak, és sok ember kezdte kutatni az Igazságot magától, különösen a nők.
Rövid időn belül számos korábbi tanítványa, férfiak és nők egyaránt, elhagyták Karbilá-t és
Bagdadba jöttek, hogy részt vegyenek az óráin. Ilyen vonzereje volt.
Itt Bagdadban, csakúgy mint Karbilá-ban, meghívta a papokat, hogy jöjjenek egy nyilvános
beszélgetésre, ezekről az új vallási tanításokról. Az összes pap mentegetőzött, mindamellett
visszautasították a meghívást. Helyette hangos felháborodást keltettek ellene, olyan hatalmas
lármával, hogy az eljutott a Kormányzó fülébe is. Védelmük érdekében a Kormányzó minden
hölgyet a Bagdadi bíró házába küldött lakni.
Ṭáhirih és néhány más hölgy a bíró házában éltek egy ideig, és a bíró nagyon le volt
nyűgözve a lelkiségüktől. Néhány évvel később, amikor írt egy könyvet az élettapasztalatairól,
megemlítette azt az időszakot, amit Qurratu’l-’Ayn a házában töltött. Írta, hogy minden reggel kora
hajnalban felkelt, imádkozott és meditált. Nagyon gyakran böjtölt is. Hozzátette, hogy még soha
nem látott tisztább nőt, sem olyat, akinek nagyobb tudása lett volna nála. Egyetlen nő sem volt nála
bátrabb vagy buzgóbb, hogy az életét adja egy nemes célért. Egyszer azt írta róla: „Olyan tudást,
műveltséget, udvariasságot és jó jellemet látok benne, amilyet még soha nem láttam egyetlen
nagyszerű férfiban sem ebben az évszázadban.”
Ez 1847-ben volt, és ő három hónapig lakott a bíró otthonában. Egész idő alatt várta a neki
szóló utasításokat. Egy nap a bíró hozta neki az üzenetet a Kormányzótól, aki azt üzente: „Te most
szabad vagy, de el kell menned Irakból holnap. El kell rendezned a holmijaidat az Iránba utazáshoz,
ez a Szultán parancsa.” Qurratu’l-’Ayn ettől nagyon boldog lett, mert így közelebb juthatott az útján
a Khurásán tartományban leendő konferenciához.
5
Amikor Qurratu’l-’Ayn felkészült a saját országába való visszautazására, kiderült, hogy több
mint harminc barátja vele akar menni. Néhányan Irakból valók voltak, és néhány barát akik Iránból
jöttek oda hozzá. Megkapta nekik engedélyt, hogy vele menjenek, és a bíró küldött oda tíz lovast a
tábornok parancsnoksága alatt, hogy megvédjék őket az útjukon. Ilyen fenséges módon indultak el
az útra, és néhány nap után el is érték az iráni határt. Innen már egyedül folytatták az útjukat
lovasok nélkül Kirmánsháh városába. A Kirmánsháh-ba tartó úton három napot Karand falujában
töltöttek. Mielőtt elhagyták volna Karand-ot, ezerkétszáz személy ajánlkozott arra, hogy követi
Qurratu’l-’Ayn-t és teljesíti az ő rendelkezéseit.
Kirmánsháh-ban a férfiak csoportja az egyik házban maradt, a nők pedig egy másikban.
Amint a város lakói megtudták, hogy Qurratu’l-’Ayn ott van, tódultak a házához, hogy lássák őt.
Még hercegek, papok, kormány tisztviselők is siettek meglátogatni őt. Meghallgatták a beszédeit és
le voltak nyűgözve a tudásától, energiájától és csodálatos jellemétől. Úgy tűnt, hogy nincs
félelemérzete. A Báb Írásait olvasta mindenkinek aki jött, és válaszolt mindenki kérdéseire. Még a
Kormányzó felesége is ott volt a beszédét hallgató hölgyek között, és amikor a Kormányzó maga is
hallotta a Báb Üzenetének magyarázatát, elfogadta az Ügyet, és elmondta mindenkinek, hogy
milyen nagyon szereti és csodálja Qurratu’l-’Ayn-t.
De Kirmánsháh papjai közül néhányan nem voltak annyira barátságosak mint a Kormányzó
és a herceg. A papok elmentek a város polgármesteréhez és néhány olyan bejelentést tettek, amik
nem voltak igazak. A polgármester ezután kiutasította a bábíkat a városból. Még azt is engedélyezte,
hogy egy csőcselék megtámadja a házukat és elraboljanak mindent ami a bábík tulajdonában volt.
Aztán fölrakták őket egy lovakkal vontatott szekérre és kivitték őket a sivatagba. Ott kirakták őket a
szekérből és otthagyták őket étel nélkül, váltás ruha nélkül, valamint takarók vagy szőnyegek
nélkül. Az időjárás akkor nagyon hideg volt.
Qurratu’l-’Ayn írt egy levelet a Kirmánsháh-i Kormányzónak melyben elmagyarázta, hogy
mit tett a polgármester. „Mi a te vendégeid voltunk Kirmánsháh-ban” mondta. „Gondolod, hogy
kedves volt ilyen módon bánni velünk?” Egyikük a csoportból gyalog vitte vissza az üzenetet
Kirmánsháh-ba. Amikor a Kormányzó megkapta a levelet, nagyon meg volt lepve, nem tudott
semmit erről az utasításról. Az egész csoportot visszahívta Kirmánsháh-ba, az ő vendégeiként, de
ezt Qurratu’l-’Ayn nem fogadta el. Égett a vágytól, hogy mehessen a Báb által összehívott
konferenciára.
Amikor a csoport megérkezett Hamadán falujába, Qurratu’l-’Ayn találkozott a Qazvín-ból
jövő fivéreivel, akik egy üzenetet vittek neki az édesapjától. Édesapja azt akarta, hogy menjen haza
egy látogatásra, és maradjon is ott egy időre. Ő nem akart menni, de beleegyezett, mert ez volt az
édesapja kívánsága. Mielőtt elhagyta Hamadán-t, megkért a követői közül néhányat, hogy menjenek
vissza Irakba; másokat pedig otthagyott Hamadán-ban. A társai közül csak néhányan mentek vele.
Kettő közülük, Shaykh Ṣáliḥ és Mullá Ibráhím, akik mindketten hamarosan mártírként haltak meg,
egyikük Teheránban, másikuk Qazvín-ban. A többiek Shams-i-Ḍuḥá, Mírzá Muḥammad-’Alí az Élő
Betű, és Siyyid ’Abdu’l-Hádí, akinek Qurratu’l-Ayn lánya volt házastársául ígérve. A két utóbbi
egészen Karbilá-ból utazott együtt vele.
6
Amikor Qurratu’l-’Ayn megérkezett az apja házába, családi beszélgetést tartottak, amiben
részt vett az édesapja, a férje és az unokatestvére, aki az ő apósa is volt egyben. Amikor elmondta a
családjának, hogy teljesen átadta szeretetét a Báb Tanításainak, az apja nagyon izgatottá vált, és
megmutatta, hogy mennyire nagyszerűnek gondolja a lányát. Azt mondta neki: „ Ha te, az összes
tudásoddal és értelmeddel ami neked van, azt állítod, hogy te vagy a Báb [a Kapu], és még több is
mint az, én azonnal egyetértek veled és hiszek benned – de mit tehetek, amikor te ennek a Shíráz-i
fiatalembernek a követését választod?”
Qurratu’l-’Ayn válaszolt az apjának: „A tudással amit én birtoklok, lehetetlen, hogy hibázni
tudtam volna az Ő felismerésében Aki a világ Ura, Ő Akire minden ember várt. Felismertem Őt az
értelem bizonyítékai és a tudás tényei alapján. Az én tudásom csak egy csepp, összehasonlítva a
Báb-éval ami a tudás nagyszerű óceánja.” Az édesapjára ez nagy hatással volt, de mégsem látott túl
a saját lányán. Azt mondta: „Ha lányom helyett fiam lennél, és ha te kijelentenéd, hogy te vagy
maga a Báb, én elhinném azt.”
Qurratu’l-’Ayn unokatestvére, és apósa Mullá Taqí, nagyon mérges lett azon az estén és
szidalmazta a Bábot. Dühében elvesztette a hidegvérét, és többször is megütötte Qurratu’l-’Ayn-t. Ő
nagyon nyugodt maradt, de elfordult a férfitól és ezeket a prófétikus szavakat mondta: „Ó,
unokatestvér, látlak téged vérrel teli szájjal!”
A következő nap a férje küldött hozzá több hölgyet is azzal az üzenettel, hogy haza kell
mennie, és vele kell élnie. Qurratu’l-’Ayn-t nem érdekelte többé a férjével való együttélés, mert
hosszú ideje nem volt semmi közös bennük. Azt mondta a hölgyeknek: „Mondd az én büszke és
szívtelen férjemnek, „Ha te valóban hűséges férj és társam akartál volna lenni, akkor siettél volna
utánam Karbilá-ba, és gyalog kísérted volna a kocsimat végig a visszaúton az otthonodba. Ha te ezt
tetted volna, akkor én az utazásunk alatt felébresztettelek volna a nemtörődömség álmából, és
megmutattam volna neked az igazság útját. De máshogy kellett történnie. Mi távol voltunk
egymástól három éven keresztül. Sem ezen a világon, sem az elkövetkezőn, soha többet nem tudok
veled élni. Elbocsátalak az életemből örökre.”
Annyira erős és végleges volt a férjének szóló válasza, hogy a férje és annak apja őrjöngve
dühöngtek. Megpróbálták bebizonyítani, hogy ő egy gonosz nő, és minden amit ő mondott az
embereknek, az nem igaz. Qurratu’l-’Ayn képes volt teljesen megvédeni magát minden
szempontból, és a tetteivel bizonyította, hogy nem az ő jelleme volt a gyenge, hanem a férjéé.
Qurratu’l-’Ayn édesapja békés, elfogulatlan férfi volt. Megpróbálta a lányát és a férjét
összehozni, hogy megint együtt legyenek, de ez nem használt. Néhány héttel később a férje elvált
Qurratu’l-’Ayn-től.
Ezekben a nehéz időkben egy bizonyos Mullá ’Abdu’lláh, gyilkosságot követett el Qazvínban,
ami nagy bajt okozott Qurratu’l-’Ayn-nek. Mullá ’Abdu’lláh megölte Mullá Taqí-t,
Qurratu’l-’Ayn unokatestvérét, mert Mullá Taqí elrendelte Mullá Ibráhím üldöztetését és halálát, aki
egyik tagja volt Qurratu’l-’Ayn legutóbbi utazó társaságának. Ez a gyilkosság Mullá Taqí családját
még több gyűlölettel és haraggal töltötte el Qurratu’l-’Ayn ellen. Azt állították, hogy ő rendelte meg
az apósa halálát. Emlékszel, hogy azt mondta a családi tanácskozás estéjén, hogy „Ó, unokatestvér,
látlak téged vérrel teli szájjal!” Ennek a híre eljutott a családhoz és ők azt mondták: Senki más, csak
te vagy a bűnös az apánk meggyilkolásában. Te rendelted el a megölését.”
Természetesen amit mondtak, nem volt igaz. De ennek ellenére a család elérte a célját.
Szigorú őrizet alá helyezték őt saját édesapja házában. A nőknek, akik arra lettek kiválasztva, hogy
vigyázzanak rá, el volt rendelve, hogy nem engedhetik ki a szobájából, kivéve mosakodás céljából,
naponta egyszer.
Ennek a gyilkosságnak az elkövetése után sok más bábít is letartóztattak. A papság ezt
megfelelő időnek találta arra, hogy olyan sok bábítól megszabaduljon amennyitől csak lehetett.
Ezért a bábík egész csoportját börtönbe küldték a fővárosba, Teheránba. De Mullá Taqí családja
nem elégedett meg azzal, hogy börtönbe kerültek. Azt akarták, hogy mivel az apjukat az egyikük
meggyilkolta, ezért mindegyiket öljék meg. Az esetet magának a királynak a színe elé vitték, ő
pedig elrendelte, hogy csak a gyilkost kell megölni, a többieket szabadon kell bocsátani. A család
nem találta a valódi gyilkost, mert ő valahol el volt rejtőzve. Ezért megvádoltak egy másik bábít
Shaykh Ṣáliḥ-ot, hogy ő a gyilkos. Emlékszel, hogy ő is együtt utazott Qurratu’l-’Ayn-el az apja
otthonába.
Shaykh Ṣáliḥ-ot őrizetbe vették és megmondták neki, hogy meg fog halni Mullá Taqí
megölésért. Amint a felakasztásának helyére vitték, a férfi arca megtelt örömmel. Nem félt a
haláltól. Boldog volt. Sietett üdvözölni a megölésére kirendelt férfit, mintha ő egy drága, régi barát
lenne. Halála előtt közvetlen, gyönyörűen beszélt a Bábról és azt mondta: „Attól a pillanattól, hogy
felismertelek Téged, feladtam az emberi reményeket és hiteket, Te vagy a Reményem és Hitem!”
Shaykh Ṣáliḥ halála sem tette elégedetté Mullá Taqí családját. Amikor az ártatlan bábík
visszaérkeztek Qazvín-ba, mind meghaltak. Emberek egy csoportja késeket, kardokat, lándzsákat,
és fejszéket ragadott, megtámadták a védtelen bábíkat és darabokra vágták őket. Testük darabjait
szétdobálták olyan sok felé, hogy lehetetlen volt mindet megtalálni a megfelelő temetésre. Mindez
Mohamed nevében történt, Qazvín városában, ahol a muszlim vallás nem kevesebb mint száz
legmagasabb rangú vezetőinek volt az otthona és élte az életét!
És Mulla Taqí családja még ezzel sem volt elégedett. Ezután ellenségük, Qurratu’l-’Ayn
felé fordultak. Ragaszkodtak ahhoz, hogy ugyanolyan halált kelljen elszenvednie mint a többieknek.
Mialatt mindezen bajok történtek, Qurratu’l-’Ayn férje Mullá Muḥammad, apja nyomdokaiba lépett
és a legmagasabb vallási vezetővé vált Qazvín-ban. Mikor Qurratu’l-’Ayn megtudta, hogy az
ellenségei őt is meg fogják ölni, írt egy levelet a férjének és abban ezt írta: „Ha az én ügyem az
Igazság Ügye, ha az Úr Akit imádok az Egy Igaz Isten, Akin kívül nincs más Isten, akkor Ő meg
fog szabadítani engem ebből a házból kilenc napon belül. Ha Isten nem szabadít meg engem innen,
akkor te azt csinálhatsz velem szabadon, amit csak kívánsz.” Bahá’u’lláh valamilyen módon
megtudta Qurratu’l-’Ayn veszélyes és bátor, férjének szóló kijelentését. Azonnal elküldte
Muḥammad-Hádí-t Qurratu’l-’Ayn idősebb fivérét Qazvín-ba, hogy segítsen neki a
megmenekülésben. Bahá’u’lláh adott neki egy levelet, amit a feleségének Khátún-Ján-nak kellett
átadnia, hogy ő majd átadhassa azt Qurratu’l-’Ayn kezébe. Khátún-Ján Qurratu’l-’Ayn hűséges
barátja volt, és ő volt az az egyedüli személy, aki meglátogathatta őt amíg az édesapja házában
tartották. Sok ürügyet kitalált, hogy elmehessen látogatóba a sógornőjéhez. Időnként elment hozzá
azt színlelve, hogy néhány ruhát kell neki kimosni – mindenféle ürügyet felhasználtak. Ezen a
módon vitt neki ételt, és átsegítette őt ezeken a nehéz időkön.
Bahá’u’lláh útba igazította Khátún-Ján-t, hogy menjen Qurratu’l-’Ayn házába koldus
ruházatban. Adja át a levelet a saját kezébe, várjon a ház bejáratánál amíg Qurratu’l-’Ayn
csatlakozik hozzá, és siessenek Muḥammad-Hádí-hoz.
Aztán Ő azt mondta Muḥammad-Hádí-nak, hogy hamarosan Qurratu’l-’Ayn csatlakozni fog
hozzá, és akkor nekik azonnal indulniuk kell Teheránba. Azon az éjszakán odaküldött valakit három
lóval Qazvínba. Muḥammad-Hádí-nak Qurratu’l-’Ayn-t oda kellett vinnie a városfalon kívüli
pontra, felszállni a lovakra és megpróbálni őt Teheránba vinni még pirkadat előtt. Hamarosan a
város kapuja ki fog nyílni, és nekik azonnal menniük kell Bahá’u’lláh házába. Bahá’u’lláh azt
mondta neki, nagyon kell vigyáznia, hogy senki ne tudja felismerni őt. Aztán hozzátette: „A
Mindenható bizonyosan vezetni fogja a lépéseiteket és körülvesz titeket az Ő véget nem érő
védelmével.”
Mindent úgy tettek, ahogyan Bahá’u’lláh utasította. Amikor Qurratu’l-’Ayn elolvasta a
levelet, mondta Khátún-Ján-nak, „Menj, és én követni foglak.” Egy órán belül úton voltak. Az ács
házába vitték őt, ahol senki nem kereshette. Innen ők felmásztak a városfalra, és egy vágóhídra
mentek, ahol a lovak várakoztak. Minden baj nélkül elérték Teherán városát, és a megfelelő időben
Bahá’u’lláh házában találták magukat.
Amint látod, kilenc nap sem telt el mielőtt Qurratu’l-’Ayn kiszabadult a Qazvín-i
veszedelemből. Qazvín városa megdöbbent. Egész éjszaka kutatták a házakat Qurratu’l-’Ayn miatt.
A Khátún-Ján apjához tartozó háznak minden ingóságát kirabolták. Qurratu’l-’Ayn ígérete, hogy
kilenc napon belül kiszabadul az őrei keze alól, mindenkit meglepett. A történtek eredményeként
néhány ember rádöbbent az általa elfogadott Hit nagyszerűségére, és néhányan közülük a Báb
követői lettek.
7
Amikor Qurratu’l-’Ayn belépett Bahá’u’lláh házába, nagyon jól tudta, hogy Ki Bahá’u’lláh,
és hogy Kivé fog válni. Ő felismerte a Bábot anélkül, hogy találkozott volna vele, és ez a spirituális
nagyság ugyanaz volt, ami miatt felismerte Bahá’u’lláh eljövendő dicsőségét is. Még 1844-ben
mialatt Karbilá-ban volt, írt egy verset ami tisztán megmutatta, hogy ő tudta, hogy mindketten, a
Báb és Bahá’u’lláh is Isten Prófétái. Semmi más nem adhatta volna neki a bátorságot azoknak a
dolgoknak a megtételéhez, melyeket életének elkövetkezendő néhány hónapja alatt cselekedett.
Ebben az időben, ’Abdu’l-Bahá három vagy négy éves kisfiú volt. Egy napon, a nagyszerű
tanító, Vaḥíd7 jött látogatóba Qurratu’l-’Ayn-hez. Vaḥíd a korai hívők egyike volt, aki később
mártírhalált halt Nayríz-ban. Hosszú ideig várakozott, hogy lássa Qurratu’l-’Ayn-t. De ő nem
mozdult, hogy kimenjen és beszéljen a nagy Vaḥíd-dal. Az egyik nő a házban aggódni kezdett és
azt mondta: „Nem kellene itt hagynod a gyermeket és kimenni beszélni Vaḥíd-dal?” De
Qurratu’l-’Ayn még közelebb húzta magához a kis ’Abdu’l-Bahá-t és azt mondta: „Itt hagyjam Őt,
az Ügy Védnökét, hogy menjek és lássam az Ügy követőinek egyikét?”
Azok akik hallották őt beszélni, nagyon meglepődtek, senki nem tudta, hogy mire gondolt.
Ma, jóllehet senki sem tudja, hogy mi az igazság, néhány ember úgy gondolja, hogy Bahá’u’lláh
mondott neki dolgokat, hogy mik lesznek a jövőben, és különösen ’Abdu’l-Bahá fontosságáról, aki
az eljövendő években Bahá’u’lláh védelmezője lesz az Ő ellenségeivel szemben.
Néhány nappal Qurratu’l-’Ayn Teheránba érkezése után, Bahá’u’lláh úgy határozott, hogy
tovább küldi Khurásán-ba. A Báb által összehívott és régóta várt konferencia kezdetére. Bahá’u’lláh
maga is követte őt néhány nappal később. Bahá’u’lláh a saját fivérét hívta Áqáy-i-Kalím-ot
magához, és utasításokat adott neki Qurratu’l-’Ayn utazásáról. Azt mondta Áqáy-i-Kalím-nak, hogy
nagyon óvatosnak kell lennie amint a város kapuján viszi át Qurratu’l-’Ayn-t, mivel az őröknek
elrendelték, hogy egyetlen nő sem haladhat át rajta. Ha ők felfedeznék, hogy ki Qurratu’l-’Ayn,
akkor nem engednék őt elmenni.
Áqáy-i-Kalím nagyon óvatosan követte Bahá’u’lláh minden utasítását. Qurratu’l-’Ayn és ő
Istenbe helyezték bizodalmukat, és amikor a kapuhoz mentek, egyik őr sem vette észre őket.
Biztonságban és könnyedén lovagoltak ki a városból, és megállás nélkül haladtak tovább több
kilométeren át.
Két órai lovaglás után eljutottak egy hegy lábánál elhelyezkedő bájos gyümölcsöskerthez.
Ennek a gyümölcsösnek a középpontjában állt egy ház, ami lakatlannak tűnt. Amint Áqáy-i-Kalím
elment keresni valakit, aki talán a ház gondnoka lehet, találkozott egy növényeket öntöző idős
férfival. Áqáy-i-Kalím megkérdezte az idős embert: „Hol van a tulajdonosa ennek a háznak?” Az
idős ember pedig azt mondta: „A tulajdonosa nincs itt. Vita volt arról, hogy ki birtokolja ezt a
helyet, és amíg ez a probléma nem rendeződik, engem kértek fel, hogy figyeljek rá.”
Áqáy-i-Kalím nagyon boldogan hallotta ezt a hírt, mert ez azt jelentette, hogy
Qurratu’l-’Ayn biztonságban lehet egy ideig ezen a helyen. Meghívták az idős embert, hogy
ebédeljen velük, és aztán Áqáy-i-Kalím megkérdezte az idős férfit, hogy gondoskodna-e
Qurratu’l-’Ayn-ről néhány óráig, amíg ő elrendezi a Khurásán-ba való utazásukat. Az idős ember
beleegyezett, és minden el volt intézve.
Amikor Áqáy-i-Kalím otthagyta Qurratu’l-’Ayn-t visszament Teheránba ugyanazon a kapun
át elmondani Bahá’u’lláh-nak, hogy mi történt, és elküldte Mullá Báqir-t az Élő Betűk egyikét,
hogy csatlakozzon Qurratu’l-’Ayn-hez a gyümölcsöskerti házban. Bahá’u’lláh nagyon elégedett
volt, hogy minden ilyen jól sikerült, és elnevezte a gyümölcsöst a „Paradicsom kertjének”. Aztán
azt mondta: „Az a ház a Mindenható által volt előkészítve azon célból, hogy vendégül láthassa
benne Isten szeretteit.”
Qurratu’l-’Ayn hét napig maradt ebben a házban. Aztán elindult a többiekkel együtt a Báb
által összehívott nagyszerű konferenciára.
8
A Báb által összehívott konferencia Khurásán tartományban volt tartva Badasht kis
falujában. Badasht Teherán és Mázindarán között feküdt. Ez egy félreeső nyaraló hely volt, tele
kertekkel, füves területtel és csak néhány házzal. Tökéletes hely volt ez egy bizalmas konferencia
megtartására. Teheránban túl veszélyes lett volna egy ilyen összejövetelt tartani. Bahá’u’lláh a
csendessége miatt választotta Badasht-t .
Nyár kezdete volt. Amikor Bahá’u’lláh megérkezett Badasht-ba, kibérelt három kertet.
Egyet Quddús8-nak, a bábík vezetőjének. A másodikat Qurratu’l-’Ayn-nek és az ő szolgálóinak, és a
harmadikat saját Magának. A három kert között volt egy olyan nyitott terület mint egy udvar. A
hívők ott tudtak kényelmesen és szabadon társalogni egymással.
A Báb nem tudott részt venni a konferencián, mert börtönben volt.
Az Új Kor legelső konferenciáján Badasht-ban az összegyűltek száma nyolcvanegy volt.
Minden egyes nap, Bahá’u’lláh kinyilatkoztatott egy új Táblát vagy magyarázatot, amit a bábík
egyike, mindenki hallatára elkántált. Ezekben a Táblákban, minden jelenlévő személynek adott egy
új nevet az Új Napra. Magának elfogadta a „Bahá” nevet, amit a Báb korábban adott Neki. És
Qurratu’l-’Ayn-nek Ő adta a „Ṭáhirih” címet. Ṭáhirih, emlékeztek, Makulátlant jelent. Azután, a
konferencia alatt amikor Ṭáhirih néhány dolgot megtett, ami a hívők egy részének nem tűnt nagyon
makulátlannak, megkérdezték, hogy vajon Bahá’u’lláh jó nevet adott-e neki. De később amikor a
Báb megtudta, hogy néhány férfi kételkedett Bahá’u’lláh bölcsességében, írt nekik a börtönből.
„Mit mondjak őrá vonatkozólag, akit az Erő és Dicsőség Nyelve Ṭáhirih-nak nevezett?” Más
szavakkal, a Báb tisztázta, hogy Ő nem kérdőjelezi meg Bahá’u’lláh bölcsességét és, hogy egyetért
a névválasztásával. Ezután Qurratu’l-’Ayn-t Ṭáhirih-ként ismerték.
A jelenlévő férfiak közül sokan a konferencián csodálkoztak azon, hogy miért volt Ṭáhirihnek,
egy nőnek megengedve, hogy férfiakkal tanácskozzon még ha függöny mögül is. Amikor az
egyikük erről megkérdezte Ṭáhirih-t ő azt válaszolta: „Mi Istenről beszélünk, vallásról, spirituális
dolgokról és mindenek fölött arról, hogy az életünket adjuk az Igazság ösvényén. Tudd, hogy
minden lépést, mi Isten ösvényén teszünk. Felkészültél a követésünkre?”
Ebben az időben, az Ügy fejlődési szintjén a Báb még nem fedte fel követőinek az Ő teljes
jelentőségét. Kinyilatkoztatta Magát mint a Báb (a Kapu), de még nem mondta meg nekik, hogy Ő
egy teljesen Új Kor kezdete és hogy a törvényeket szükségszerűen meg kell változtatni.
Bahá’u’lláh-ra, Ṭáhirih-ra és Quddús-ra hagyta, hogy felkészítsék a többi hívőt az új, forradalmi
gondolatok elfogadására.
Aztán egy bizonyos napon Bahá’u’lláh rosszul érezte magát, és a sátrában maradt – és
valójában ebben bölcsesség volt. Quddús kijött a saját kertjéből és azonnal átment meglátogatni
Bahá’u’lláh-t. Hamarosan a többiek is összegyűltek Bahá’u’lláh sátra köré, minden hívő, kivéve
Ṭáhirih-t. Nőként nem volt megengedett férfiak jelenlétében lennie, kivéve ha egy függöny mögött
maradt, ahol senki sem láthatta őt.
Mialatt mindenki Bahá’u’lláh köré gyűlt, Ṭáhirih küldött egy üzenetet Quddús-nak, hogy
jöjjön őt meglátogatni a kertjében. Quddús megtagadta a látogatást. Ez nem lepett meg senkit, de
8 Lásd a Quddúsról szóló kiskönyvet.
ami ezután történt, azon mindenki meglepődött. Mivel Quddús nem ment oda Ṭáhirih-hez, ő ment
oda Quddús-hoz! És nem csak, hogy bement Bahá’u’lláh kertjébe, – hanem fátyol nélkül ment,
csodálatos öltözékben! Szelíden, csendesen, a legnagyobb nyugalommal és méltósággal előrelépett
és leült Quddús mellé.
Ilyen dolgot azelőtt még egyetlen férfi sem látott. Mindenki megijedt, mérges lett és lelkük
mélyéig összezavarodtak. Az egyik férfi olyan sokkot kapott, hogy megvágta a saját torkát, és
elfutott Ṭáhirih arca elől. Sokan mások szintén elszaladtak, a többiek pedig szótlanul álltak előtte.
Időközben Quddús a helyén maradt, de az arca nagyon dühösnek látszott. Néhány percig úgy tűnt,
hogy felemeli a kezében lévő kardot és megöli Ṭáhirih-t.
De a férfi haragja a legkevésbé sem érintette meg Ṭáhirih-t. Az arcát eltöltötte az öröm és a
diadal érzése. Felállt, figyelmen kívül hagyva társai riadalmát és haragját, és olyan szavakkal
kezdett el beszélni, melyek hangzása nagyon hasonlított a Korán stílusára. Soha azelőtt nem
használt csodálatosabb szavakat, pedig költőnő volt. A beszédét a Koránból vett mondattal fejezte
be, amely így szólt: „Valóban, kertek és folyók között az igazság székhelyén fognak lakozni a
jámborok, a hatalmas Király jelenlétében.”
Valóban, ebben a pillanatban folyók melletti kertben ültek, és amint ő ezt mondta,
rápillantott mind Bahá’u’lláh-ra, mind Quddús-ra, úgy hogy senki nem tudta megmondani, hogy kit
gondol ő Királynak. Azután a következő szavakat mondta, „Én vagyok a Szó, melyet a Megígért
mond, a Szó mely félelmet kelt a világ vezetőiben és nemeseiben! A Harsona zeng! A nagyszerű
Harsona szólt!” Ezekkel a szavakkal ébresztette fel Ṭáhirih az alvó lelkeket. Miután befejezte a
beszédét, Bahá’u’lláh felolvastatta valakivel a Koránból az Elkerülhetetlen Szúráját, ami a
Feltámadás Napjáról szól. Ez mutatta, hogy egy fontos pillanat, a Feltámadás Napja megkezdődött!
Ṭáhirih aztán az arcát Quddús felé fordította és azt mondta, „Te nem voltál elég óvatos
Khurásán-ban a Hit szolgálatában” Quddús így válaszolt: „Teszem, ahogy a legjobbnak gondolom.
Nem kell követnem a tanítványtársaim akaratát és jó-tetszését.” Ṭáhirih aztán elfordult Quddús-tól
és a többiekhez szólt.” Ez egy boldog nap” mondta. „Ez az a nap mikor a múlt minden dolgát
elfelejtjük. Mindannyian akik osztoztunk ebben a nagyszerű alkalomban, keljünk fel és öleljük meg
egymást.”
Úgy tűnik, hogy nagyon fontos dolog, hogy egy nő lett kiválasztva az Új Kor bejelentésére a
Báb követőinek. Ez mutatja csakugyan, hogy az Új Kor teljesen különbözik az elmúlttól. Például, a
nők egyenrangúvá váltak a férfiakkal, a történelemben először. Egy nőnek adni a bejelentés
felelősségét, a régi idők végét mutatta, ami egy nagyszerű forradalmat fog hozni minden dologban.
De a nagyszerű változás mindenfelé nagy próbákat is hozott. Ahogy a régi törvényeket
félredobták a konferencia napjaiban, a férfiak többsége egyre zavarodottabbá vált. Néhány férfi azt
gondolta, hogy helytelen a régi törvényeket megváltoztatni, különösen amíg a Báb nincs jelen.
Mások Ṭáhirih felé fordultak és elfogadták őt, mint az egyetlen személyt aki dönteni tud ezekben a
dolgokban. Mások Quddús-t tartották a minden dologról megfelelően dönteni tudó személynek,
mert őt tekintették a Báb megbízottjának ezen a találkozón. Néhányan azt gondolták, hogy Ṭáhirihnek
és Quddús-nak is igaza van, és hogy a konferenciát, hitük próbájának szánták.
A vita Ṭáhirih és Quddús között több napon át eltartott. Ṭáhirih azt mondta a bábíknak,
„Quddús sok hibát követett el és én lettem ide küldve a Báb által, hogy tanítsam őt, hogyan
csinálja.” Quddús azután válaszolt: „Ṭáhirih az, aki igazán téved. Bárki, aki Ṭáhirih-t követi, rossz
úton halad.” Néhány nappal később Bahá’u’lláh közbelépett és leállította az egész vitát az Ő
csodálatos módján. Összebékítette Ṭáhirih-t és Quddús-t, és mindketten ismét a közösség fejlődését
segítő módon kezdtek el szolgálni.
A Badashti konferencia csupán huszonkét napig tartott. Az érdekfeszítő beszélgetések
felkeltették a figyelmét számos, közelben élő embernek, akik hamarosan megtámadták a bábíkat, a
javaikat pedig ellopták. A konferencia így nagyon hirtelen ért véget.
A konferencia után Bahá’u’lláh és Ṭáhirih elment a Níyálá nevű faluba. Bahá’u’lláh-t, a
bábíkra vonatkozó minden probléma okozójaként letartóztatta Ámul Kormányzója. Ṭáhirih-t pedig
elkülönítették Bahá’u’lláh-tól, és őrizet alatt visszavitték Teheránba, ahol a teheráni polgármester,
Mahmúd Khán házában tartották fogva.
9
Egy napon, Ṭáhirih-t a király, Náṣiri’d-Dín Sháh elé vitték. Amikor meglátta őt a király, azt
mondta: „Tetszik a külleme. Engedjétek el és hagyjátok őt.” De Ṭáhirih-t ennek ellenére is fogva
tartották a polgármester házában.
Fogva tartása alatt először egy kis szobában tartották, ahova nem vezetett lépcső. Minden
alkalommal egy létrát kellett odatámasztani, amikor kijönni vagy bemenni akart. Irán egyik
hercegnője, aki költő volt, eljött és leginkább a ház mellett sétálgatott azt remélve, hogy megláthatja
Ṭáhirih-t. Ṭáhirih amint az erkélyén sétált, megjutalmazta őt egy pillantásával. Később a hercegnő
az egyik könyvében elmesélte, hogy Ṭáhirih-t teljesen boldognak látta. Nem számít hol olvasunk
Ṭáhirih-ről, történelem könyvekben vagy történetekben, mindig azt halljuk róla hogy, boldog –
mivel teli van a hitéből fakadó örömmel. Mindig sziporkázó volt és lelkes, még akkor is mikor a
legnagyobb veszélyben volt, mindig ösztönzött másokat a bátorságával. Ő nem csupán egy mártír
volt, hanem egy mosolygós, vidám és gyönyörű fiatal nő.
Beszámoltak arról is, hogy a király üzenetet küldött neki mialatt a polgármester őrizetében
volt, amelyben felszólította, hogy adja föl a Báb-ban való hitét és váljon ismét igaz muszlimmá. Azt
mondta neki, hogy ha ezt megteszi, akkor feleségül fogja venni, és Ṭáhirih lehetne a királyi
háztartásban élő minden hölgy oltalmazója. De Ṭáhirih írt a levelére egy verset, és elküldte azt neki.
Angolul az üzenet valami ehhez hasonló volt:
„Királyság, vagyon és uralkodás neked való,
Vándorlás, szegény dervislét és balsors meg nekem.
Amennyiben az olyan rang megfelelő, legyen az neked,
És bár e rang kellemetlen, vágyom rá, legyen ez nekem.”
Amikor a király olvasta a válaszát, beszélt Ṭáhirih bátorságáról és gyönyörű szelleméről, és
azt mondta: „Mindeddig a történelem soha sem mutatott nekünk ilyen nőt.”
Egy napon a polgármester házában nagyszerű összejövetelt tartottak. Ezen a napon volt a
polgármester fiának az esküvője. Természetesen sok szép városi hölgy volt jelen – hercegnők,
miniszter feleségek, és más nagy jelentőségű hölgyek. A polgármester nagyon sokat költött zenére,
táncra és esküvői szórakozásra. A mulatság alatt Ṭáhirih el kezdett beszélni. A hölgyek olyan
érdeklődővé váltak aziránt amiket mondott, hogy elfelejtkeztek mindenről, a zenéről, táncról és az
idő hátralevő részében Ṭáhirih szavait hallgatták.
Nem sokkal azután, hogy Ṭáhirih a teheráni polgármesterhez ment lakni, a háztartás hölgyei
nagyon megszerették őt. Engedélyt kértek, hogy elhagyhassa a kis, lépcső nélküli szobát, és velük
élhessen az ő otthonunkban. Ṭáhirih kapott egy szép erkélyes szobát a ház második emeletén, és bár
még mindig fogoly volt és nem hagyhatta el a házat, megengedték neki hogy bármennyi látogatót
fogadjon.
Férfiak és nők egyaránt jöttek Teheránba, hogy vele találkozzanak és beszéljenek. Három
évig élt így a polgármester házában, és elmondható, hogy a Hitben való szolgálatának legfontosabb
évei közül valók voltak ezek.
Beszélt a nőknek, és megmutatta nekik, hogy milyen alacsony helyet birtokolnak a muszlim
vallásban, és hogy a bábí vallásban szabadságot és tiszteletet kapnának. Beszédein keresztül sok nő
bábívá vált.
Ez folytatódhatott volna sok éven keresztül, de egy fiatal férfi megpróbálta megölni a
királyt. Sok bábít azzal vádoltak meg ártatlanul, hogy része volt ebben. A Legfőbb Miniszter
elrendelte, hogy két pap látogassa meg Ṭáhirih-t, hogy rájöjjenek mit tanít. A két pap hétszer
látogatta meg Ṭáhirih-t. Ṭáhirih minden alkalommal beszélt velük, kitartott amellett, hogy a Báb a
megígért Imám, akit Mohamed követői várnak. A papok próbálták megmutatni neki, hogy a Báb
nem lehet a Megígért, mert a muszlim prófécia szerint az Imám állítólag Jábulqá és Jábulsá
városából – a Báb pedig Shíráz városából jött. Ṭáhirih azt válaszolta, hogy ezek a próféciák csalárd
írók által hamisítottak, és hogy olyan városok mint Jábulqá és Jábulsá nincsenek és soha nem is
voltak – ezek csak beteg elmék babonái. Bármi módon magyarázta is a Báb Tanításait, mindig
ugyanazzal az érveléssel találkozott a papoktól – a Megígértnek Jábulqá és Jábulsá városából kell
jönnie!
Végül elvesztette a papok iránti türelmét és azt mondta: „A ti érvelésetek olyan mint egy
tudatlan és ostoba gyereké. Mennyi ideig fogjátok ismételni ezeket az ostobaságokat és
hazugságokat? Mikor emelitek fel a szemeiteket az Igazság Napja felé?”
A papok megdöbbentek egy ilyen kijelentéstől. Felálltak és azt mondták, „Miért folytassunk
értekezést egy nem hívővel?” Visszatértek a lakóhelyükre, és kiállították Ṭáhirih halálos ítéletét a
szent Korán nevében.
Ṭáhirih egyik rokona elmondta, hogy a meggyilkolása előtti napon a király elé hívták és
feltették a kérdést: „Miért kellene hinni a Báb-ban?” Ő a Koránból válaszolt egy mondattal, amely
így szól: „Én nem imádom akit te imádsz, és te nem imádod akit én imádok. Soha nem fogom
imádni akit te imádsz, és te soha nem fogod imádni akit én imádok. Ezért, engedd, hogy én
imádjam akit én szeretnék, és te imádd akit te szeretnél”
Amikor hallotta a Koránból ezeket a verssorokat, a Király lehajtotta a fejét és sokáig
csendben ült, aztán felállt, és szó nélkül kisétált a szobából. A Király nem rendelte el Ṭáhirih
megölését. A Király tudta nélkül történt meg ez a következő napon, és amikor megtudta, hogy ez
mégis megvalósult, elöntötte őt a bánat és a könnyek.
Sok történet létezik Ṭáhirih haláláról. Nem mind egyezik meg a módban, ahogyan őt
megölték. De mind egyetértenek abban, hogy Ṭáhirih tudta már korábban, hogy eljön az ideje, és
felkészítette magát mint egy menyasszonyt a legfőbb pillanatra, és hogy bátran és félelem nélkül
ment a halálba.
Egyik beszámolóban a halálának órájában azt mondta az őrnek: „Te megölhetsz engem
nemsokára, de a nők egyenjogúsodását nem tudod megállítani.”
Halálának története a legteljesebb valószínűleg a polgármester fiának és feleségének az
elmondása szerint lehet, akik jelen voltak az utolsó éjszakáján.
A következő nap történt, miután Ṭáhirih a Királynál járt. A papok titokban kiadták a
parancsot, hogy meg kell őt ölni. Ezt a parancsot továbbadták a polgármesternek és a rendőrségnek.
Ahogy a polgármester fia mesélte el a történetet, így szól, „Azon a napon titokban ölték meg
őt, de úgy tűnt mintha megmondták volna neki, hogy ez meg fog történni. Ṭáhirih megfürdött,
teljesen átöltözött és lejött meglátogatni a családot. Elnézést kért, hogy a házban maradt ilyen
sokáig, és hogy olyan sok gondot okozott. Olyan volt mint egy utazó, aki felkészítette magát egy
utazásra. A legnagyobb örömmel és gyönyörűséggel foglalta el magát. A naplemente közelében,
mint általában, elkezdett előre-hátra sétálni az erkélyén. Senkivel sem beszélt, hanem csendesen
suttogott magában. Ezt folytatta naplemente után három órán át.”
Azon az estén az apám odajött hozzám, és azt mondta: „Minden szükséges intézkedést
megtettem, és megparancsoltam az egész őrségnek, hogy legyenek nagyon éberek ezen az éjszakán,
arra az esetre ha valaki rájönne Ṭáhirih megölésének elrendelésére és megpróbálná azt megállítani.
Most azt akarom, hogy menj ezekkel az őrökkel és vidd Ṭáhirih-t a rendőrségre. Neked maradnod
kell amíg ez az ügy elintéződik, aztán vissza kell jönnöd, és beszámolnod nekem róla, hogy
mehessek és tájékoztathassam a Királyt.”
A polgármester felesége nagyon megszerette Ṭáhirih-t, bár ő soha nem lett a Báb követője.
Az ő története Ṭáhirih utolsó éjszakájáról a következő: „Azon az éjszakán Ṭáhirih behívott a
szobájába, és megmutatta az öltözékét, egy hófehér selyemből készült ruhát. A szobáját csodálatos
parfüm illat töltötte meg. Meglepődtem, hogy így találtam őt, és megkérdeztem: „Milyen okból van
ez a ruha és a parfüm?” Ő válaszolt:”Készülök a Szeretettel való találkozásra. Nem leszek tovább
fogoly az otthonodban.” Megdöbbentem attól a gondolattól, hogy elhagy minket, könnyel telt meg a
szemem, és nem tudtam a sírást abbahagyni. Ṭáhirih vigasztalni próbált engem, és azt mondta,
„Nem kell sírnod. A könnyek ideje még nem jött el. Hallgass rám. Meg akarom osztani veled az
utolsó kívánságom, az az óra, amikor letartóztatnak és megölnek engem hamarosan eljön. Ez a
kívánságom: Azt szeretném, hogy engedd a fiadnak, hogy velem jöjjön a halálom helyére, azért
hogy ő meg tudjon védeni engem, ha az őrök megpróbálnák levenni a ruháimat. Azt is szeretném,
hogy a testemet dobják egy kútba és azt szeretném, hogy azt töltsék fel földdel és kővel. Három
nappal a halálom után egy nő jön majd meglátogatni téged. Oda kell adnod neki ezt a csomagot,
amit most a kezedbe adok. Utolsó kívánságom az, hogy ne engedj senkit bejönni a szobámba addig
amíg el nem hagyom ezt a házat. Senki sem jöhet be hozzám amíg az utolsó imáimban és
meditációmban vagyok. Ezen a napon szándékomban áll böjtölni – egy böjttel, amit nem török meg
addig, amíg szembe nem kerülök a Szeretettemmel.”
Ezekkel a szavakkal Ṭáhirih megkért, hogy hagyjam el a szobát, zárjam be az ajtót és ne
nyissam ki addig amíg el nem jön a végső óra. Azt is mondta nekem, hogy a halála eljövetelének
hírét tartsam titokban, amíg az ellenségei maguk ezt be nem jelentik. Úgy tettem ahogy kérte.
Bezártam a szobája ajtaját és a sajátomba mentem. Nem tudtam megállítani a könnyeimet. Órákig
feküdtem az ágyamon, a nagyszerű Ṭáhirih-re gondolva és a végre, ami hamarosan eljön.
Imádkoztam, „Uram, Uram, fordítsd el tőle, ha ez a Te kívánságod a poharat, melyet az ő ajkai
kívánnak kiinni.”
Azon a napon és éjszakán többször is csendesen odamentem az ajtajához és hallgatóztam.
Hallottam őt minden alkalommal kántálva imádkozni a Szeretetthez. Hangjának dallama olyan
gyönyörű volt, hogy alig tudtam megállni a lábamon. Naplemente után négy órával hallottam egy
kopogást az ajtón. Azonnal odamentem a fiamhoz és elmondtam neki Ṭáhirih kívánságát. Ő a szavát
adta, hogy végrehajt minden utasítást az utolsó részletig. A fiam akkor az ajtóhoz ment és az őröket
találta a kapuban állva. Ṭáhirih átadását követelték.
Könnyek borítottak el, mikor meghallottam a hangjukat. Lassan Ṭáhirih szobájához mentem,
kizártam az ajtót és ott találtam őt lefátyolozva és indulásra készen. Oda-vissza sétált a szobájában a
bánat és diadal imáját kántálva. Amint meglátott engem, odajött hozzám és megcsókolt engem. A
kezembe tette a szekrény kulcsát és azt mondta, „Itt hagyok neked néhány kis dolgot a szekrényben,
a házban való tartózkodásom emlékéül. Akármikor kinyitod ezt és látod ezeket a dolgokat amiket
otthagytam, remélem emlékezni fogsz rám és boldog leszel, az én örömömre.”
„Ezekkel a szavakkal mondott nekem utolsó búcsút és elhagyta a házat a fiammal. Ahogy az
ajtó mellett álltam, láttam felszállni egy lóra amit a rendőrfőnök neki küldött használatra. A fiammal
és néhány őrrel kilovagolt az udvarról mártírhalálának helyére.”
Három órával később a fiam visszatért a házba, arcát könnyek borították és hangosan
átkozta a rendőrséget és az őröket. Ez a történet amit ő elmesélt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
