"Mennyi ideig sodródunk még a szenvedély és hiábavaló vágy szárnyain; meddig fogjuk még napjainkat vadak módjára a tudatlanság és káromlás mélységen morzsolni? Isten szemet adott nekünk, hogy körülnézzünk a világban és megragadhassuk azt, ami előre fogja lendíteni a civilizációt, és az élés művészetét. Füleket kaptunk tőke, hogy meghalljuk és okuljunk a tudósok és filozófusok bölcsességéből, és elkezdjük tökéletesíteni és gyakorolni azokat. Érzékek és képességek adattak nekünk, hogy magunkat a közjó szolgálatának szentelhessük; hogy mi, akik az élet többi szintje fölött állunk felfogó és észbeli képességekben, minden időben és minden módon, lettlégyen az alkalom kicsi vagy nagy, azért dolgozzunk, hogy az egész emberiség a tudás bevehetetlen erősségébe gyűjtethessék. Törekedjünk arra, hogy az emberi boldogság újabb és újabb alapjait vethessük meg, és ezt a célt új eszközök beállításával tudjuk szolgálni. Mily neves és tiszteletreméltő az ember, ha felvállalja hivatását, és mily nyomorult és megvetni való, ha szemeit becsukja a társadalom jóléte előtt és drága éltét saját önző érdekeinek és hasznának hajszolására fecsérli. 

Az emberé a legfőbb boldogság, hacsak felfedezi Isten jeleit a világban és az emberi lélekben, és a magasztos tettek paripáját a civilizáció és igazság útján sarkantyúzza tovább. 

Az ember legalantasabb nyomorúsága ugyanakkor, ha fásult, közönyös, eltompult, és csak állati vágyainak él. Ilyen állapotban a legmélyebb tudatlanságban és vadságban tengődik és alacsonyabbra süllyed, mint az oktalan barmok." 'Abdu'l-Bahá 

"Ha tudatában vagy egy igazságnak, ha birtokodban van egy drágakő, melytől mások megfosztattak, oszd meg velük azt a legnagyobb kedvesség és jóakarat nyelvén." Bahá'u'lláh 

"Soha ne veszítsd el bizodalmadat Istenben. Mindig légy reményteljes, minthogy Isten adományai soha nem szűnnek meg az emberre áradni. Ha az egyik nézőpontból nézzük úgy tűnhet, hogy megfogyatkoznak, más szempontból viszont teljesek és hiánytalanok. Az ember minden körülmények között Isten áldásainak tengerében merítkezik. Ezért semmilyen körülmények közepette ne légy reményvesztett, hanem inkább szilárd a te reménységedben." 'Abdu'l-Bahá 

"Fordítsátok el arcotokat a saját véges énetekről való gondolkodástól és rögzítségek tekinteteteket az Örök Fényességre; akkor részesül majd lelketek teljes mértékben a Szellem Isteni Erejéből és a Végtelen Bőség Áldásaiból." 'Abdu'l-Bahá 

"Az ember elméje és lelke akkor fejlődik, ha szenvedések által próbára tétetik. Minél mélyebben szántott a talaj, annál jobban növekszik a mag, annál jobb lesz az aratás. Miként az eke mély barázdákat váj a földbe, megtisztítván azt a gyomoktól és bogáncsoktól, éppúgy szabadítja meg az embert a szenvedés és megpróbáltatás az evilági élet kicsinyes dolgaitól, amíg el nem jut a tökéletes függetlenség állomására. Evilági állapota az isteni boldogság lészen." 'Abdu'l-Bahá