|
A következő történet 24 év története egy szegény emberről, aki Akkóban élt abban az időben, amikor a bahá’iok már a városban laktak.
Az iszlám vallás vezetői azt mondták az embereknek, hogy a bahá’iok gonosz bűnözők, és a velük szembeni gyűlölet kimutatásával Istennek tetsző dolgot művelnek. Ez az ember nagyon szegényen élt, sem meleg ruhája, sem elég ennivalója nem volt.
’Abdu’l-Bahá mindig segített a rászorulóknak, ezért sok más ember mellett, ennek a szegény embernek is küldött meleg ruhát, és sokszor ennivalót is. Sőt, amikor ez az ember megbetegedett, még orvost is küldött hozzá, hogy segítsen rajta.
De a szegény ember nem volt hálás neki, és nem is köszönte meg a segítségeket. Sőt a mecsetben, ahová imádkozni járt a többi iszlám vallású emberrel, még hangosan kiáltozott is, szörnyű dolgokat mondott ’Abdu’l-Bahá-ról. Az utcán pedig ha el kellett mennie ’Abdu’l-Bahá mellett, még az arcát is eltakarta, hogy ne lássa Őt. Tényleg azt hitte szegény, hogy ha kimutatja gyűlöletét a bahá’iok ellen, akkor ez Istennek tetsző cselekedet.
Így telt el 24 év. Elfogadta az ajándékokat, de nem köszönte meg őket, sőt amikor az orvos gyógyította őt, akkor a kezével eltakarta a szemét, hogy ne lássa az orvos mellett álló ’Abdu’l-Bahát.
De ’Abdu’l-Bahá ennek ellenére mindig segített rajta, és végül 24 év elteltével a szegény ember szíve, a sok jóság hatására megváltozott.
Egy napon elment ’Abdu’l-Bahához, leborult a lábai elé, és sírva mondta Neki: „Bocsáss meg Uram! Ennyi éven át gonoszul viselkedtem Veled, míg Te csak jóságot mutattál irányomban. Már tudom, hogy tévedtem. Kérlek bocsáss meg nekem!” ’Abdu’l-Bahá ekkor is nagy szeretettel fordult feléje. Így aratott győzelmet a kitartó szeretet a gyűlölet felett, és mentett meg egy embert a tudatlanság állapotából.
| |