’Abdu’l-Bahá már Amerikában is híres volt, amikor ez a történet játszódik.

Egy Lua Getsinger nevű amerikai hölgy, nagy tisztelője volt Neki, és elhatározta, hogy személyesen akar Vele találkozni, így hát elutazott a börtön-városba, Akkóba.

 Egyik nap a Mester elmondta neki, hogy mivel nagyon el van foglalva, sajnos nem tud elmenni egy barátját meglátogatni, aki nagyon beteg, és szegény. Megkérte Luát, hogy most az egyszer menjen el legyen szíves helyette, vigyen neki ételt, és gondoskodjon róla úgy, mint ahogyan azt ’Abdu’l-Bahá tenné.

A hölgy nagyon boldogan indult útnak, hogy teljesítse a Mester kérését. Büszke volt, hogy ’Abdu’l-Bahá megbízta egy olyan feladattal, amit Ő maga szokott végezni.

De nagyon hamar visszatért a Mester házába, és felháborodottan, izgatottan kiáltotta: - Mester! Te egy nagyon szörnyű helyre küldtél engem! Majdnem elájultam az undorító bűztől, a piszkos szobáktól, és annak az embernek a leromlott állapotától. Gyorsan eljöttem, még mielőtt valamilyen szörnyűséges betegség rám ragadt volna!

’Abdu’l-Bahá szomorúan tekintett rá, majd szigorúan azt mondta neki, hogy ha Istent akarja szolgálni, akkor szolgálnia kell embertársait, és mindegyikben Isten képmását kell látnia. Menjen vissza ennek az embernek a házába, és ha a szobák piszkosak, takarítson ki. Ha az az ember koszos, fürdesse meg. Ha éhes, etesse meg. Addig ne is jöjjön vissza, amíg ezeket mind el nem végezte, hiszen a Mester mindezeket már nagyon sokszor megtette ennek az embernek, így tehát a hölgy is el tudja végezni egyszer helyette.

Ezután Lua visszament, minden munkát elvégzett, és közben megtanulta, hogy így is lehet embertársai segítségére, szolgálatára.