Az emberiség nagykorúvá válása:

Ebben a világban minden létező dolog élete kezdetétől a végéig különböző fejlődési szakaszokon megy keresztül. Minden szakasznak meg vannak a jellegzetességei, és sajátos szükségletei. Az ember életében a különböző életszakaszok, mint a csecsemő-, a gyermek-, a serdülő-, az ifjú- és a felnőttkor más-más állapottal és feltételekkel járnak. Mindegyik szakasz felkészít bennünket a következőre, csiszolva képességeinket és növelve intelligenciánkat.

Ugyanígy vannak időszakaszai és fejlődési fokozatai az emberiség mint egész, életének. Az emberiség most hagyja maga mögött a gyermekkorát, és lép be a régóta várt éretté válás időszakába. Ami korábbi történelmének igényeit kielégítette, az már nem elég a mai kor követelményeihez. A csecsemő- és gyermekkor játékai már nem elégítik ki a felnőtt elmét.

Az emberiség minden szempontból forradalmi változáson megy keresztül, legyen az bár a kormányzás, törvény, tudomány vagy ipar területén. A múlt etikájának, erkölcsi törvényeinek és életmódjának régi kívánalmai, nem felelnek meg a fejlődés és előrehaladás mai kora számára. Ez a felnőtté válás és megújulás ideje a vallásban is. A bigottság és az ősi hiedelmek dogmatikus utánzása, az ellenségeskedés forrásává vált. Ezeknek el kell tűnniük, és utat kell engedniük azoknak a mennyei tanításoknak, melyek a mai kor emberiségének előrehaladásához nyilatkoztattak ki. A vallás alapvető valóságának ezen megreformálása és megújulása a modern felfogás igaz szellemiségét, a világ félreérthetetlen fényét és a beteg emberiség mennyei gyógyírját jelenti.

„A valóság magvából a vallás olyan fává nőtt, melynek kihajtottak ágai, levelei, virágai és gyümölcse. Egy idő múlva a fa korhadni kezdett. A levelek és virágok elhervadtak és elszáradtak, a fa korossá, és gyümölcstelenné vált. A józanul gondolkodó ember nem ragaszkodhat a fához, azt állítva, hogy annak életereje töretlen, gyümölcse páratlan, léte pedig örök. A valóság magvát újra el kell vetni az emberi szívekbe, hogy egy új fa csírázhasson ki, és egy új isteni gyümölcs frissíthesse fel a világot. Ezáltal a világ jelenleg, a vallások által megosztott népei és nemzetei egységbe olvadhatnak, a hasonmásokat elhagyhatják, és egy valóságos egyetemes testvériség jöhet létre. Az emberek közötti háborúskodás és viszály megszűnik, mindnyájan megbékélnek, mint Isten szolgái. Mindnyájan az Isteni gondviselés és könyörületesség fájának oltalma alatt állunk majd. Isten mindenkihez jó, és mindenki felé egyformán bőkezű, ahogy Jézus Krisztus is hirdette Isten ’esőt bocsát az igazakra és pogányokra’ – tehát Isten kegyelme egyetemes. Az egész emberiség az Ő szeretetének és jóindulatának védelme alatt áll, és Ő mindenkinek iránymutatással szolgál a fejlődés útján” ’Abdu’l-Bahá