Akkóba való megérkezésükkor Bahá’u’lláht és társait nyilvánosan bemocskolták a Hit ellenségei. Sok városlakó, miután elhitte a hamis vádakat, nem örült az érkezésüknek. Közöttük volt Shaykh Mahmúd, egy nagy tiszteletben álló polgár, aki felbőszült azon, hogy a kormány ilyen embereket küldött a városába, és meg akart szabadulni tőlük. Sőt, egy alkalommal úgy érezte, hogy joggal ölhetné meg Bahá’u’lláht.

Shaykh Mahmúd megfeledkezett arról a látomásról, amit tízéves korában mondott neki apjának egy idős barátja. A látomás szerint egy napon a Minden Korok Megígértje majd megérkezik Akkóba. Perzsául beszél, és egy hosszú lépcsősor tetejénél lévő szobában lakik. Az öregember azt tanácsolta a fiúnak, hogy maradjon éber, hogy felismerje a Megígértet.

De ezek a szavak elhalványultak az emlékezetében, ahogyan felnövekedett. Egy napon Shaykh Mahmúd fegyvert rejtett kabátja alá, és elment a katonai barakkokhoz, ahol Bahá’u’lláh volt bebörtönözve. Azt mondta az őröknek, hogy Bahá’u’lláht akarja látni, és mivel egy köztiszteletben álló polgár volt, engedélyt adtak neki a belépésre.

 Azonban amikor az őrök bejelentették a látogatót Bahá’u’lláhnak, Ő azt mondta: „Mondjátok meg neki, hogy tegye le a fegyvert, aztán bejöhet.” Amikor ezt meghallotta az őröktől, Shaykh Mahmúd annyira összezavarodott, hogy hazament.

Egy idő után, visszament a katonai barakkokhoz még mindig azzal a szándékkal, hogy megölje Bahá’u’lláht. Erős ember volt, és úgy döntött, hogy majd a csupasz kezét használja.

Megint odament az őrökhöz és engedélyt kért a belépésre. De ez alkalommal, amikor azt mondták Bahá’u’lláhnak, hogy Shaykh Mahmúd kívánja látni, Ő azt mondta: „Mondjátok meg neki, hogy először tisztítsa meg szívét, azután bejöhet.”

Ez az első alkalomnál még jobban meglepte a férfit, aki összezavarodott állapotban távozott.

Ezután volt egy álma, amelyben apja és annak a barátja az öregember, arra emlékeztették, hogy legyen résen, mert különben megfoszttatik attól, hogy felismerje a Megígértet.

Az álom megdöbbentő hatással volt az emberre. Visszament a katonai barakkokhoz, és kérte, hogy hadd beszélhessen ’Abdu’l-Bahával. Majd amint a Mester szavait hallgatta, gyűlölete végleg elpárolgott. 

Ezután már Bahá’u’lláh színe elé járulhatott. Tisztelettel lépett az Ő Színe elé, és engedte, hogy szíve megteljen Isten Szeretetével.